Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-59
272 B ' orsa&goí ülés január 28. 1884, győződése — a törvénynyel ellenkezőleg — na- | gyón enyhén itél felőlük; mig viszont ott van például a csalás, erőszakoskodás, melyre vonatkozólag a törvény intézkedései elég hatályos védelmet nyújtanak talán Amerika kereskedő szellemű polgárainak, de rafinált svindlerek élelmessége ellen semmi esetre sem oltalmazzák eléggé a mi egyszerű földmívelő népünket. Erről az organicus alkotásról is, rövid érvényben léte óta, lebizonyult már, hogy sok intézkedését meg kell változtatni. Ez is hát csak újabb anyagot fog adni annak a toldozó-foldozó munkának, mely összes törvényhozási legislativánkat eddig igénybe vette. A közvetlenség és szolidság megvalósítása még mindig a pium desideriumok közé tartozik, a polgári törvénykönyv szerencsésen eljutott az aquettezés temetőjébe és onnan kisért csak felőle hébe-hóba egy egy félhivatalos hir; a büntető eljárás szabályozása még mindig a jó istenre van bizva, a ki a biráknak bölcs belátást adott s azt ismét csak a jó isten tudja, hogy mikor fogja az ő bölcsességét a törvényhozás bölcsessége helyettesíteni. S midőn az igazságügyi téren ily sok, ily kimondhatatlanul fontos feladatok várnakmegoldásra: akkor a trónbeszéd, mely a parlament tevékenységének mintegy programmot adott, mindez feladatokról nem tesz említést, hanem a helyett rendkívüli intézkedéseket helyez kilátásba. Oly rendkívüli intézkedéseket, melyek legalább részben igazságügyi intézményeinket is érintik Ezt kell legalább következtetnem a ministerelnök ur egy nyilatkozatából, melyet itt e házban tett s mely szerint jóravaló ember elégtételért az esküdtszékhez nem folyamodhatik. Az indokolás, melyíyel a t. ministerelnök ur e kijelentést kisérte, nem mutat ugyan arra, hogy e tárgyban előzőleg értekezett volna a t. igazságügyminister úrral. Oly embernek ugyanis, a kinek bár a legelemibb jogi ismeretei vannak, a ki tudja, mi az alanyi és tárgyi tényálladék s tudja, hogy mi a beszámítás, lehetetlen csak fenn is akadni azon, hogy az esküdtszék nem vétkesnek jelent ki oly embert, kiről egy vétséget magában foglaló sajtótermék szerzőségét megállapította. Mindazáltal a furcsa indokolás daczára is különös jelentőséget nyer e nyilatkozat az által, hogy Magyarország ministerelnöke szájából eredt. Egy minister egy törvényes intézmény felől soha igy még nem nyilatkozott s ha e nyilatkozatát a t. ministerelnök ur nem a parlamenti szólásszabadság oltalma alatt teszi, a királyi ügyésznek kötelessége leendett őt, mint a ki a király által szentesített törvényt és az annak alapján szervezett institutiót dehonestálja és tsz ellen izgat, pörbe fogni. Nem lehet a nyilatkozatnak más értelmet tulajdonítani, minthogy vagy a törvény, vagy az ország legtisztesebb polgáraiból kikerülő esküdtek, vagy magának a törvényszéknek bírái nem tisztességesek. Én hiszem, hogy a ministerelnök ur nem fontolta meg nyilatkozata valódi jelentőségét, de abból minden esetre következtetni lehet azt, hogy nagyon ingerült a pártczélokra fel nem használható esküdtszékek ellen s hogy azokkal szemben valami támadásra készül. Föl kell tennünk, hogy az igazságügyminister ur, ki az ellenszenv ily brutális kifejezése ellen nem tiltakozott, egyetért a ministerelnök úrral s ő is hozzájárul a tervezett rendkívüli intézkedésekhez, melyek -*- ugy látszik — igazságügyi téren az esküdtszékek működésének felfüggesztésében fognak nyilvánulni. No hát t. ház, én hazánkban daczára a rossz kormányzat okozta elkeseredésnek, nem látok oly rendkívüli viszonyokat, melyek bármely rendkívüli rendszabályokat tennének szükségessé. Nem látom különösen, hogy a sajtó terén oly visszaélések történnének a szabadsággal, melyek a szabadság vagy e szabadság garantiáinak felfüggesztését indokolnák. Hogy egy pár nemzetiségi igazgató elnyomatásról, jogtalanságról lármáz, ez még nem lehet elegendő ok arra, hogy a közszabadságnak egyik leglényegesebb biztosítékát és alkotó elemét, a sajtószabadságot feláldozzuk. A nemzetiségi újságok és röpiratoknál vannak sokkal veszedelmesebben, nagyobb hatással izgató nyomtatványok, melyek ott készülnek az államnyomdában. Ezek a napról napra több rubrikája adókönyvek, melyek alapján a pénzügyminister ur katonái pusztító háborút folytatnak az adófizető polgárok ellen; azok a váltók, melyeket lelketlen uzsorások töltenek ki, hogy segélyükkel a tudatlan népet kifosztogassák. (Helyeslés a szélső balon.) Ha bármi néven nevezendő socialis izgatásoknak elejét akarja a kormány venni, ezekből a nyomtatványokból adjon ki kevésbé rettentő dózisokat és segítsen a pénzügyi s a gazdasági nyomoron. S a nemzetiségi izgatások ellen sem az az orvosszer, hogy a szájhősökbőí mártírokat csináljunk. Ez a terv, megengedem, beillik a kormány eddigi nemzetiségi politikájába, abba a szerencsétlen mozsárdurrogatásba, mely nagyokat szól, de magja nincs, mely csak idegessé teszi az embert, de meg sem ijeszt senkit, nemhogy lefegyverezne. Helyes nemzetiségi politika, melynek alapján egy önálló magyar állam, a hol magyarnak lenni előny: ez az areanum, nem pedig az, hogy kéthárom lármázó embert becsukatnak, még pedig azc a gyanút keltve föl, hogy a magyarság e hazában suprematiaját máskép, mint rendkívüli eszközökkel, az alkotmányos szabadságok felfüggesztésével fenn nem tudja tartani. Oly igazságügyi kormány iránt, mely magát szabadelvűnek ismerve, ily vállalatba belemegy, én nem viseltethetem bizalommal. Es épen azért, ha nem látnám is, hogy igazságügyünk administratiója botrányosan rossz s kortes-taktikára van alapítva; hogy jogfejlődésünk-
