Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

266 59. «r*s*gM ülés január 28. 1885. ságok erejét és gyengéjét; ő pedig kiküldi egyikmásik spiritus familiárisát, hogy a már feljelentett visszaéléseket hivatalosan eonstatálják. Például megjön a hiobposta, hogy itt vagy ott hiba van a depositumban, hogy ez és ez az elnök évek óta agylágyulásban szenved s már azt sem tudja, fiu-e vagy leány, {Derültség) vagy hogy az X—Y törvényszék bújában már absolnte nem dolgozik, hanem csak vegetál, ilyenkor aztán csakugyan szalad a tanácsos a helyszínére s kezdődik a harag nagy napja. Hát t. ház, ez is helyes a maga idején, de mi nemcsak az eső utáni köpenyegre sóvárgunk, hanem inkább szeretnők azt eső előtt. Ha azt látjuk például, hogy egy régkép elöregedett, elgyengült elnök addig hagyatík a legexponáltabb helyen, mig tehetetlenségében mindent össze-vissza nem kuszál s hogy e miatt eddigi jó hírnevét vesztve, a legkínosabb situaliókba nem keveredik: ilyenkor t. ház, lehetetlen nem kérdezni, vájjon nem volt volna czél- és észszerűbb egy kissé praeventive működni (Helyeslés a baloldalon) s a munkaképtelen embereket annak idején kimustrálnis ekként sok szerencsétlenséget, sok botránkozást és ok nélküli nyughatatlanságot megelőzni. {Nyugtalanság jobbfelöl.) De akkor aztán nem is szabadna az egyik vezetésre képtelen elmozdított elnököt máshová ismét elnökké áttenni s vele egy másik törvényszéket is zátonyra vitetni; akkor nem volna az sem helyeselhető, hogy egy nagy alföldi város nagyforgalmú törvényszékének élén ott hagyassék egy elnök, ki 2 év óta szélhüdött s teljesen munkaképtelen; hogy élén hagyassék oly törvényszéknek, melynek administratiója a lehető legterhesebb s a mely törvényszék különben is az ország minden részéből megrendszabályozás útján áthelyezett birákból, ugy szólván Strafcompagniává állíttatott össze. (Nyugtalanság a jobboldalon. Halljuk!) A ki a szegedi ügyvédi kamarának az igazságügyminister úrhoz intézett erre vonatkozó felterjesztését olvasta, az tudni fogja, hogy az általam vázolt kép csak halvány copia az eredetihez képest. Sajátságos viszonyokra mutat az minden esetre, hogy mig mi jogászkép viselők csak néhány évvel is ezelőtt igazságszolgáltatásunk előmozdításáról, betetőzéséről, a modern eszmék életbeléptetéséről, a kir. táblák decentralisatiójáról, a nyilvánosság, a szóbeliség behozataláról szónokoltunk s buzgólkodtunk a ház előtt, most kiábrándulva, szárnyaszegetten csak némi kisebb javításért emeljük fel szavunkat, kérve a minister urat, hogy legalább a meglévő rosszat legyen kegyes számunkra némileg tűrhető formában conserválni. És ez nem is lehet másként. Az igazságügy minister az évek hosszú során, daczára a mi folytonos támadásainknak, szivós| ságban, kitartásban csak gyarapodott s a liberális aera talajából, mint egykor Anteus, új erőt merítve, | mindeddig diadalmasan ellentállt a malcontentus j ogászvilágnak. Hiába az ő vis inertiaeje, az ő utolérhetetlen phlegmaja erősebbnek bizonyult a mi nyűg talán előretörekvésünknél, tehetünk-e mi ily viszonyok között okosabbat, mint abbahagyni, a mit eddig^ tettünk, t. i. borsót a falra hányni. Ügyvédi reform, szóbeli eljárás, codificatio, reorganisatio maradjanak tehát boldogabb időre, egy jövő generatio „vesződjék veletek, mi egyelőre ponto^minora is canamus". És én, t. ház, önként fogadom el ezt a helyzetet s annak minden consequentiáját. Nem is koczkáztatnék semmi aspiratióra való egyetlen megjegyzést sem, ha ilyesmire maga a kormány, tehát az igazságügyminister is némileg önmaga nem kényszerítene bennünket. A mint t. i. a t. ház jól tudja, a trónbeszéd egyik kimagasló pontja arra hivja fel a törvényhozást, hogy a büntető eljárást még ezen országgyűlés tartama alatt tárgyalás alá vegye. A fejedelmi szó és azon körülmény, hogy ezen teendőnk, mint egyik kimagasló pont foglaltatik a trónbeszédben, arról teszen tanúságot, hogy e felhívás komoly s hogy e szerint a büntető eljárás tervezete nemsokára e ház asztalára kerül. Most aztán azt volnék bátor kérdezni ő excellentiájától, hogy tehát hol az a javaslat s mikor fogjuk azt színről színre láthatni? Melyik lesz az? Az-e, melyet a büntető törvénykönyv tudós szerzője készített (Egy hang a szélső baloldalon: Csemegi?) vagy az a másik, mely a lapok szerint egy még csak ezután összeülendő enquéte tanácskozása folytán fog valaki által, nem tudom ki által, egybeállittatni ? Én megvallom t. ház, hogy ha csak ő excellentiája valahol még egy harmadik kisegítőt nem rejteget, ugy én ezen büntető eljárás létrejötte fölött kételyt és aggályt táplálok. A t. minister ur köreiből ugyanis olyasmi szivárgott ki, mintha ő excellentiája ama Csemegi-féle elaboratumot végképen elejtette vagy lehetetlen föltételekhez kötötte volna. (Felkiáltások a balés szélsőbal különböző padjairól: Helyesen tenné!) Mig mások ismét olyasmit emlegetnek, mintha az említett mű szerzője egyáltalán nem volna hajlandó művét a t. minister ur rendelkezése alá bocsátani (Nyugtalanság a jobboldalon) és ha ezek a versiók igazak, akkor t. ház, legyünk arra készen, hogy mi ezen országgyűlés alatt büntető eljárást nem fogunk törvénybe iktatni. Ha ezelőtt 5 évvel, midőn a polgári szóbeli eljárásról volt szó, a túlsó oldalról azt hozták fel argumentumul ellenünk, hogy egy új perrend elkészítésére, megvitatására és életbeléptetésére legalább tiz esztendő szükséges s ha mind a mai