Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

59. orseágos fiíés január 28. 1S85- %Q5 többnyire a megyeház udvarában állanak. Egy himlőjárvány vagy épen a cholera morbus és a tekintetes nemes vármegye, mely szintén ott honol a megyeházában, rögtön szétszalad. És akkor megeshetnék, hogy ő exeellentiáját érné a vád, hogy a mit eddig sem tatár, sem török, sem német nem bírt megdönteni, azt most ő döntötte volna meg, ő robbantotta volna szét a megyei autonómiát; kár volna érte. (Derültség jobbfelől.) S most, miután néhány rövid vonással jeleztem volna a vidéki városoknak e tekintetben nem igen irigylendő helyzetét, kell hogy néhány szóval még a fővárosról, nevezetesen a főváros egyik fő utczájában, a kerepesi úton fekvő Eggendorferféle fogházról is röviden megemlékezzem. (Halljuk!) Nem arról fogok beszélni, hogy ezen földalatti odu, melyért az állam évenkint 6 vagy 7 ezer frtnyi bért fizet, a Budapesten elítéltek számára még transennalisnak is teljesen elégtelen; arról sem, hogy a főváros közepén fekvő ezen rozzant s ennélfogva alig megőrizhető, biztonságot tehát épen nem nyújtó barakkában 5—10 évi fegyházra elítélt gonosztevők is fogva tartatnak, hanem egyszerűen constatálni akarom, hogy a fővárosi közigazgatási bizottság látva, hogy e tárgyban immár 5 izben tett kérő és sürgető előterjesztéseit az igazságügyminister ur még csak válaszra sem méltatja, most legújabban hatodszor is felirt ez ügyben, kijelentve, hogy járványos betegség esetére az elkerülhetetlen következményekért a felelősség egész súlyát az igazságügy ministerre hárítja vissza. Pedig t. ház, a főváros e részben is megadta ismeretes munificentiájának tanújelét, mert már mintegy 8 évvel ezelőtt történt, hogy az akkori igazságügyminister felhívására a főváros egy több holdból álló, minden tekintetben alkalmatos telket aj'ándékozott oda törvényszéki fogház építésére, csupán csak azt kötvén ki feltételül, hogy az építés bizonyos záros határidő alatt megkezdessék és befejeztessék. Azóta már nem egyszer mulasztotta el a minister uraz adott határidőt s most nincs fundusa; de fizet egy hasznav ehetetlen botrányos helyiségért évenkint 6—7000 frtot, mit, ha egy csepnyi activitás volna benne, Trefort minister ur elismerésre és követésre méltó példaadása szerint, valóban czélirányosabban használhatott volna fel. Egy másik alkalommal az iránt szólaltam fel, hogy mig az igazságügyminister ur egyrészről kicsinyes administratiójában túlmegy a kellő határon, addig a valódi kormányzati teendőket épen nem gyakorolja. Kérdés tárgyává tettem nevezetesen, hogy a bűnvizsgálatoknál miért nem ügyeltet M arra, hogy csak illetékes emberek működjenek s hogy ezek tartsák meg a törvényes szabályokat. Az ügy, melynek indokából azt akkor szőnyegre hoztam, igen odiosus volt, szerencse, hogy elmúlt már, ha ugyan igaz. És mit mondott akkor a KÉFVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. minister? (Halljuk!) Azt mondta, hogy ez nem az ő dolga, hogy ő nem avatkozik, nem szeret avatkozni a bírósági dolgokba, mert a bíró független. Házunk akkori többsége zajos tapssal fogadta ezen ennneiatiót, a melyért másutt aligha komoly baj nem érte volna bármely igazságügyministert. Mert hát a dolog nem ugy áll t. ház, a mint ő excellentiája mondotta, hanem épen ellenkezőleg. A bíró független mikor itél, mikor indokol s ezért nem felelős. De arra nézve, hogy az érvényes jog szerint ítéljen, hogy az eljárási szabályokat megtartsa, hogy a polgárok jogait respectálja, erre nézve ő is, a biró is a büntető, a fegyelmi törvények, a szolgálati szabályok alatt áll, ezért ő is felelős s ez irányban közvetlen felügyelője, ellenőre épen az igazságügyi kormányzó, tehát a minister ur, a ki a törvényeket ignoráló, a szabályokat megsértő féktelen bírót, az atrocitásokat elkövető vizsgáló birót felelősségre vonja, biró elé állítja és ha kell, elmozdítja. (Ugy van! balfelöl.) És ezen meg nem támadható elvekre nézve aztán ő excellentiája azt mondja, hogy ő ilyenekbe nem avatkozik s megtagadja tehát saját kormányzói állásának legeminensebb jogait s ezzel a független bíróságot egy korlátlan hatalmú brainintestületté akarná emelni, az igazságügyi kormányt pedig valóságos központi közvetítő-hivatallá degradálja, a melynek aztán nem is lehetne fontosabb dolgokat adni, mint hogy libériákat szabasson, kéményeket sepertessen s statistikai kimutatásokat olvasgasson. Azonban a t. többség tavaly épen liberális gerjedelmében erre nézve evincálta ő excellentiáját; én tehát_j, kénytelen vagyok ebbe is belenyugodni s részemről pium desiderium alakjában most csak azt ajánlom még ő nagyméltóságának, hogy bizony nem ártana, ha különösen azt a magasabb inspectiót komolyan a kezébe venné. Mondtam én azt egyszer, hogy a felügyelet nagyon hiányos s hogy a hiányzó contactus miatt a ministerium bíróságainkat nem ismeri, nem ismerheti, hogy ennek következtében aztán bajaik, szükségleteik iránt sincs tájékozva, a miből aztán a miseriák egész özöne támad. Az igazságügyminister akkor azt állítá, hogy hiszen ő figyel a bíróságokra, mert ő ministeriumából időnkint tanácsosokat küld ki a törvényszékek megvizsgálására. T. ház! Ha a minister igy nyilatkozik, nekem azon kételkedni nincs jogom; sőt legújabban magam is olvastam, hogy ily hivatalos vizsgálatok több helyen tartattak is. Azonban a dolog ugy áll, hogy mi és a minister ur — kissé triviálisan szólva — nem egy malomban őriünk. Mi ugyanis a kormányzati felügyeletet sürgetjük, ő pedig büntető vagy fegyelmi előnyomozásokat tartott. Mi azt kívánjuk, hogy ismerje meg a biró34