Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-59

59. országos ülés január 28. 1885. 263 fordulnak olyanok is elő, melyeken látszik, hogy csupán csak a szükség okozta. Ezekhez tartozik a pótbirói intézmény, a gyámsági törvény, a járás­bíróságok telekkönyvi ügyekkel való felruházása és a törvényszékek másodfokú bíráskodása kisebb peres polgári és bűnfenyítő ügyekben. Én azon nézetben vagyok, hogy mihelyt a közigazgatási hatóságok szervezése keresztül lesz vive, önként bekövetkezik, hogy a hagyatéki és gyámsági ügyek megint kizárólag a bíróságokra, hova tartoznak, visszafognak szállani. Addig talán a hagyatéki ügyek gyorsabb letárgyalása tekin­tetéből ezélszertí lenne elvileg kimondani: hogy minden hatóság, legyen az az árvaszék, járás­bíróság vagy törvényszék, azon hagyatéki ügy­ben, mely nála első sorban folyamatba tétetik, annak végelintézéseig illetékes maradjon. Én a jó igazságszolgáltatás érdekében taná­csosnak tartom továbbá.hogy mindenügyben kivétel nélkül csak a királyi tábla legyen a másod, illető­leg utolsó fokú bíróság, mivel azok körében mégis más szellem, más felfogás és más tapasztalás ural­kodik: egy szóval nagyobb jogvédelem. A királyi tábla az elsőfokú bíróságok fölötti felügyelettel is első sorban megbízandó volna, mivel ez a központban csak nehézséggel jár. A törvényszékhez inkább minden bűnvádi eset a központi járásbirósági kerületből utasítandó volna. Azon czélra pedig, hogy a táblákhoz csak tapasztalt és jártas erők juthassanak, a pótbirói intézmény megszüntetendő volna és akkor csak rendes bírókat, ha különböző fizetési fokozattal is kinevezni, a mi már iavaslatba van hozva és ez a marosvásárhelyi királyi táblánál annál szüksége­sebb, mivel ott egy pótbiró kevesebb fizetést húz, mint egy a tizedes évi pótlék élvezetében álló első folyamodása bíró és ez tehát csak ritka esetben folyamodik a pótbirói állomásért, a mi pedig sem a tábla előnyére nem szolgál, sem pedig az igazság­szolgáltatás érdekében nem fekszik. Helyesnek tartanám továbbá, hogy a telek­könyvi ügyek és a telekkönyvek kezelése, melyek nagy fontossággal bírnak, miután tőlük a közhitel nemcsak a bel-, hanem a külföldre kihatólag is függ, kizárólag a társasbiróságokhoz utasíttassa­nak és hiszem, hogy az mégis fog történni, mihelyt a telekkönyvek teljesen berendezve lesznek. Inkább az ingatlanokra vonatkozó azon kisebb birtok- és tulaj donügyek, melyekben a pert rendes eljárás­ban indítani, a pertárgy csekélysége miatt tnem érdemes, a járásbírósághoz utasítandók volnának. Világos, hogy a kisebb polgári peres ügyek­bem eljárás szintén javításra vár, miután ez egy­általában nem kielégítő és későbbi törvények által részbeni megváltoztatást szenvedett; ez alkalom­mal a pertárgyi összeg felemelendő és a törvényt a, kisebb kereskedelmi ügyekre, melyek kiválóan gyors letárgyalást igényelnek, ki kellene ter­jeszteni. A törvénykezési tisztviselők szálláspénzére vonatkozólag reménylem, hogy ezen kérdés nem mindenkorra elnapolva legyen, hanem mint a vál­tozott viszonyok követelménye, mielőbb megfon­tolás alá fog kerülni és méltányos megoldásra jutni, ép ugy, mint a bírói közös létszám és a szolgálati szabályok megállapítása is. T. ház! Az államnak jogintézményeiben és ítélésében legbiztosabban visszatükröződik egy nemzetnek művelődési fokozata és e téren elért vívmányai semmi által háttérbe nem szoríthatók, hogy pedig nálunk a multat a jelenhez hasonlítva, nagy a különbség, illetőleg a haladás, az kétséget nem szenved. (Helyeslés jobbfelöl.) Én részemről az igazságszolgáltatást az állami élet legfontosabb ágai közé sorozom; miután tőle nemcsak az állam tekintélye, hanem annak bizton­sága is, úgymint polgárainak szabadsága, becsülete és vagyona, tehát ezen élet legmagasabb javai füg­gővé vannak téve. Szívesen megengedem, hogy az általam felho­zottak a mérvadó körökben sem nem újak, sem nem ismeretlenek meglehet, hogy az egyik vagy másik irányban intézkedések már tétettek, törvényjavas­latok nagyjában talán ki is vannak dolgozva ; de azt bátran merem áJLlítani, hogy minfen lépés e téren és minden jobbra való haladás örömmel üd­vözöltetni és minden oldalról komoly támogatást fog nyerni. (Helyeslés.) Miután én az igazságszolgáltatásra szükséges kiadásokat egy jó elhelyezett tőkének tartom, ha­tározottan kijelentem, hogy a szóban forgó igazság­ügyi költségvetést a részletes vita alapjául elfoga­dom. (Helyeslés a jobboldalon.) Vesztei' Imre: T. ház! Mióta abban a sze ­rencsében részesülök, hogy a háznak tagja vagyok, ez a 7-ik igazságügyi költségvetés, mely tárgyalás alá kerül. Miután pedig ez idők szerint — ha jói tudom — dr.'Paulerő excelletiájának újabbi igaz­ságügyi nrinistersége ezzel már a 7-ikévet teljesen betöltötte, óhajtandó volna, hogy ezen tárgyalássai valahára a mi igazságügyünk hét sovány eszten­deje is véget érjen s a kegyes istenség, mely a biblia szerint a csapások mérveinek maximumát még haragjában is elegendőnek találta csak 7 évre fixirozni, reánk se bocsásson hosszabban tartó csa­pást, mint egykor az egyptomiakra. (Derültség balfelől.) Azonban azt hiszem t. ház, hogy ha az égi jelek nem csalnak, ugy a mi ínséges állapotaink aligha még továbbra is nem fognak tartani. Visel­jék érette a felelősséget azok, a kik annak idején habár szemük volt, látni nem akartak, habár fülük volt, hallani sem akartak, hanem elmerülve byzan­tinieus devotióba, elhitették magukkal, el az ország­gal, hogy igazságügyünk jól vezettetik, hogy min-

Next

/
Thumbnails
Contents