Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-58

254 58. orsrágct ülés Jaonár 27. I8íí. építeni és tatarozni, ez nincs praeeisirozva. A t. képviselő urnak valaki mondta, hogy az cassa parochorum. De annak más rendeltetése is van. És mit mondott volna a t. ház és a t. képviselő ur is, ha megengedtem volna, hogy Magyarország legszebb temploma összeroskadt volna? Pedig az történt volna a kassai templommal, ha fel nem karolom a dolgot. Vájjon a katholicismusnak becsületére vált volna-e, ha a vallásalap segélyével nem indítottam volna meg a lipótvárosi basilika kiépítését, ha ott tűrtem volna tovább is azt a romot a város közepén. Ezt a szemrehányást én igen könnyen eltűröm. Ismétlem, Ígérem a t. háznak, hogy minister collegáimmal nagyon komolyan fogok ez ügygyei foglalkozni, de bizonyos dolgokra nézve nem lehet napot határozni, főkép ha a dolog oly természetű, hogy törvényhozásilag tisztázandó. Épen a zsidó házassági törvényjavaslat mutatta meg a múlt évben, hogy nem lehet ily kérdéseket bármely perczben napirendre hozni. Kérem a t. házat, ne méltóztassék elfogadni a határozati javaslatot. {Helyeslés jobbfelől) Szilágyi Dezső: Azt hiszem t. ház, hogy arra nézve nem lesz véleménykülönbség, hogy a t. kormánynak első feladata mindenekelőtt a törvényeket végrehajtani. És pedig végrehajtani valódi értelmében; és nem engedni meg, hogy oly magyarázatok uralomra jussanak, melyek azt gyakorlat által is szentisített, eddig minden kormány által elfogadott értelmétől megfoszszák. Az 1791. XXVI. és 1791. XXVII. t.-cz. rendelkezéseinek van ily értelme. Ezt ha más nem, Timon tanár becses műveitek okirattára kétségen felül bizonyítja. És ha a törvény értelme egy olyan gyakorlat által, melyet ugy az 1848. előtt fennállott kormányszékek egyenesen a fejedelem eldöntése alapján követtek, melyet még a Bach kormán)" is teljesen elfogadott és a mely a magyar közjognak egyedül felel meg: akkor a ministeriumnak első kötelessége mindenekelőtt a törvényt ily értelemben végrehajtani. És nem szabad megengednie azt, hogy oly felfogások, melyek a törvényt értelméből egyenesen kiforgatják, ismét uralomra vergődnek, midőn azok ugy 1824-ben egyenesen királyi resulutío által már elvetettek s melyeket még 1859-ben az akkori cs. kir. közoktatási ministerium is szabályrendeletében egyenesen visszautasított. Nem szabad megengednie azt, hogy e felfogás, mely eredményében a párbérügyet az 1791. évet megelőző álláspontra akarja visszavinni, az ország képviseleti kormányának korszakában a szabedelvű ministerium alatt emeltessék érvényre. (Helyeslés a baloldalon.) Már pedig t. ház, arra nézve soha sem volt kétség, a mit az igen t. minister ur kétesnek talál, hogy t. i. a dolog ugy áll, a mint az előttem szólott t. képviselőtársam mondotta, a mintáz egy nagyérdemű tudományos munkában czáfolhatatlanul ki van mutatva, hogy a párbértartozás nem az ingatlanokon fekvő reálteher, a parochialis kötelékben álló hívek oly személyes kötelezettsége, melylyel saját lelkészeik irányában tartoznak és melyet ennélfogva az 1791. XXVI. t.-cz. 6. §-a és az 1791. XXVIIt.-cz. katholikusokra nézve a katholikus lelkész iránvában teljesen megszüntetett. Es ha abban sem a helytartó tanács, sem a kir. caneellária, seiii 1824-ben ő Felsége, midőn az elvi határozatot hozta, nem kételkedett, ha abban a Bach-rendszer alatt a cs. k. cultus- és közoktatási ministerium 1859-ben sem kételkedett, akkor megengedhetetlen, hogy ebben 1885-ben a magyar szabadelvű kormány kételkedjék, annálinkább, mert időközben összes törvényeink, melyek létrejöttek, egyenesen ezt az elvet szentesítették. Megengedem, hogy a t. ministcriumoi e tekintetben bizonyos szorgos körültekintés vezérli, de t. ház, azon kötelezettség alól egyetlen egy kormány sem vonhatja ki magát, hogy a törvényekéi és pedig sarkalatos törvényeket megállapított értelmükben határozottan alkalmazza. És miután ezen törvények végrehajtása a kormány feladata. én részemről hibásnak tartom e ministerium azon eljárását, hogy ellenkező intézkedését egy a magyar közjog értelmének egyedül megfelelő és mondom, eddig folytonosan követett intézkedésekkel felcserélni vonakodik, hanem az egész kérdés eldöntését oda akarja hárítani, a hova nem tartozik elvileg, tudniillik a királyi Curiára. (Helyeslés a baloldalon.) A t. kormány feladata abban áll, hogy ezen törvények alapján határozottan kimondja, hogy a katholikusok párbérkötelezettséggel nem tartóz nak és utasítani a hatóságokat arra, hogy ilynemű követeléseket ezen értelemben fennálló törvényeink nek mondom egész századon át a legkülönbözőbb hatóságok által megállapított értelmében intézzék el. Ezen utasítás a közigazgatási hatóságok számára annál is inkább szükséges, mert méltóztassanak meggondolni azt, hogy nagyrészt mily állam polgárok ügyeiről van ott szó. Ezek legtöbb esetben szegény vagy alsóbb életsorsú emberek, oly emberek, kiknek jogi tanácsért menni, kiknek fel a Ouriáig pert folytatni szerfelett nagy költekezéssel és nehézségekkel jár. Ennélfogva nem engedhetem meg semmi körülmény közt és megvallom, nem szeretem a magyar parlamentben hallani, hogy oly sarkalatos törvények, melyek értelmében a Bach-kormány sem kétkedett, a magyar liberális kormány kétkedjék; nem engedhetem, hogy egy középkori felfogás felé visszatereltessenek azon sarkalatos törvények, {Élénk helyeslés balfelöl) valamint előttem szólott t. barátomnak tökéletesen igazat adok abban is, hogy midiin az 1791:

XXVI. és XXVII. t.-czikkek a vallás