Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

ao 48. országos fiiéi január 15. 1SS5. lésünk bevitelre találjon és hogy a tengerentúli j és az orosz bevitel ellen gát emeltessék. T. ház! Óhaj om ellenére a mai vita végére jutva, nem merek mindazokra kiterjeszkedni, a melyeket gróf Károlyi Sándor t. képviselő ur nagyérdekű beszédében felemlített s már előre is jelzem a t. háznak, hogy azon kedvező' situatióba hozhatom a t. házat, hogy miután részemről teljes mértékben osztom azokat, miket gróf Károlyi képviselő ur mondott, azokra most tüzetesen válaszolni nem szándékozom; esak 2—3 dolgot engedjen meg a ház, hogy fölemlíthessek. (Halljuk!) A mit gróf Károlyi Sándor t. képviselő ur a takarékpénztárakról felhozott a földhitellel szemben, ugyanazt a közgazdasági életnek egy másik igen fontos nemére is lehetne alkalmazni, t. i. a takarékpénztár egy oly nemére, a moly combinált számításon alapszik: értem az életbiztosítást. Mig egyes községekben 100—200 házat látunk tüz ellen biztosítva, addig alig van egy-két földmíves, a ki életét biztosítaná, pedig azt hiszem, hogy van annyi productiv tulajdonsága és becse az emberi életnek productio szempontjából, mint a háznak vagy mezőnek. Lehetne talán a földhitelt ugy alkalmazni, hogy az összeköttetésben legyen az életbiztosítással. Ugyanazon bank, a mely kamatra adja a pénzt a földbe való befektetésre, kötne tőkebiztosítást halálesetre. Az adóa részéről fizettetnék a kamat és a biztosítási díj, s igy ezzel az adós bármikor történő halála esetében egészen adósságmentes és egyúttal befektetett tőkével többet érő birtokot hagyna örököseinek. T. ház! Elismerem, hogy ezen eszménél sokkal fontosabb az, a mit gróf Károlyi Sándor kép"iselő ur a talajjavítási bankról mondott és sajnálom, hogy Hermán Ottó képviselő ur ezen nagyjelentőségű és horderejű kérdést oly igen könynyen, bár elismerem, érdekesen, de bizonyos gúnynyal tárgyalta. Nagyon jól tudom ennek okát. A t. képviselő ur maga jelezte a múltkor, mikor az ismeretes incidens történt közte és gróf Keglevich képviselő ur közt, hogy no majd másnap ki Ifog kapni tőle Keglevich képviselő ur. Most tehát azt hiszem, hogy ha gróf Keglevich képviselő ur véletlenül nem a grőf Apponyi Albert után e házban először megpendített eszmét hozza fel, nem a talajjavítási bankról értekezik vala, hanem például a pókászatnak nagy jelentőségéről és az e tárgyról író jeles szerzőt agyon is dicséri, még ekkor is kigúnyolta volna, mert mint megígérte, tőle ki fog kapni Keglevich képviselő ur. Azt is megengedem, hogy gúnyjának személyes éle sikerült; de viszont engedje meg a t. képviselő ur, hogy kimondjam abbeli véleményemet, hogy e gúnyolódása magát az eszmét nevetségessé nem tehette. Az órát össze lehet zúzni, mely a nap felkeltét jelzi, főképen, ha az óra rosszul ketyeg, j de az óra összezúzásával a nap felkeltét senki sem akadályozhatja meg. Nem akarom soká fárasztani a t. ház türelmét, csak egyszerűen utalok a Code Napóleonra, az 1856. Julius 17-én kelt alagcsövezési törvényre, mely 100 millió frankot adott alagcsövezési kölcsönre, a földbirtokosok szövetkezetéről szóló 1865. június 21-iki törvényre, majd a belga törvényekre s Németország törvényhozási intézkedéseire. Mindezen európai államok mindnyájan élvezik már ezen bank áldását, a melyre szükségünk volna. Egy harmadik tárgy is forgott a vita szőnyegén. Visi Imre t. képviselő ur azzal végezte beszédét, hogy a kormánypárt nem szokott hátrafelé menni, hanem mindig előre törekszik. Csudálom, hogy ez előhaladásnak igaz jeleit a kormánypárt működésében én legalább felfedezni alig tudom ; nem mintha egy-két ízben nem helyeselném ez irányú működését. Ha jól emlékszem, ma egy éve annak, azt hiszem nfm sok nappal csalódom, hogy egy retrográd iránynak látszó indítványt tettek és pártoltak épen a túloldalról. Jeles kitűnő férfiak, liberális jogászok irták alá az indítványt, mely a váltóintézménynek szerintem is helyes megszorítását czélozta. Én is helyeseltem az iudítványt, mert nem akarok a szabadelvűség vesszőparipáján nyargalni, s mert tudom nagyon jól, hogy vannak dolgok, a miket a puszta elméleti theoriák kedveért minden erővel és minden körülmények közt keresztül vinni nem szabad. Hiszen p. o. a papírpénznek pompás jelentősége van, de az azzal való visszaélés sokakat tett tönkre. így vagyunk a váltónak általam is különben méltatott nagy horderejű intézményével. S a visszaélés megszorítása a legjobb intézménynél is, nem ellenmondás. A szobát fűtjük is, de az egészség érdekében, szellőztetjük is. (Helyeslés.) Egy kétségtelen előttem s ezzel akarom beszédemet befejezni, (Halljuk!) hogy kettővel fel kell hagynia: az örökös társadalomra való utalással és fel kell hagynia a kérdések örökös tanulmányozásával s az elhatározás gyávaságával (Ugy van.' a bal és szélső baloldalon.) Fel kell hagynia a társadalomra való utalással, mert ha az ország össznépe látni fogja, hogy a magyar törvényhozás a legvitálisabb, a mélyen bevágó kérdéseket magától elutasítja, s a gyönge az erőtlen társadalomra hárítja: ez a körülmény nem fogja fokozni a tiszteletet, a szeretetet a hazafiakban a haza iránt, s ez nem fogja ébreszteni a hűséget a nemzetiségnél a magyar államhoz. Hogy pedig a magyar állam nem tett eleget e kérdésben, nem akarom ezt bővebben fejtegetni, mert int az óra, hogy a befejezéssel siessek, csak gróf Széchényi minister urnak 1880-ban, tehát egy pár évvel ezelőtt itt a házban tartott beszédére utalok, midőn ezeket monda (olvassa): „Sokféleképen utá-