Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

4S. orsíägoí ülés január 1$ 1SS5 21 noztuk már a külállomokat, szerencsével hivatkozott még mindenki azok példájára és elismerem, hogy ezen példák utánzása, kivált ha specialista magyarfaj tulajdonságainkhoz és hazai viszonyainkhoz lettek alkalmazva, kivétel nélkül üdvös hatású volt. De azon tekintetben utánozni a külállamok példáját, hogy nagyobb támogatásban részesítsük anyagi fejlődésünknek főtényezőj ét, erre elég támogatásra még e hazában nem találtunk. De ellenkezőleg az mondatik sok oldalról a gazdaközönség feljajdulásaira, hogy segítsetek magatokon. Pedig t. ház, bárhol legyünk az országban, a hazai bőkezűségnek, az áldozatkészségnek legsűrűbb nyomaival találkozunk mindenhol és nincs az a nemzet a világon, a mely e tekintetben versenyezni képes legyen a magyar nemzettel, ugy az előbbeni, mint a jelen időkben." Ajánlom Visi képviselő barátomnak e beszédet. És hogy fel kell hagynia a kormánynak a kérdések örökös tanulmányozásával és az elhatározás gyengeségével, hogy erős, tervszerű politikát kell követni közgazdaságuk minden terén, erre nézve ismét a minister úrra hivatkozom, a ki erre vonatkozólag ugyancsak az előbbi alkalommal következőleg szólott (olvassa): „Ereszben t. ház, én azt hiszem, hogy gazdaságunk emelésére, a közvagyon fejlesztésére bárminő nagyobb szabású actiót, politika nélkül képzelni sem lehet. Mert hisz itt nem egyes rendszabályokról van szó, itt egy általános gazdasági politika ínaugurálásáról van szó, mely nemcsak beruházásokat tesz és javításokat eszközöl, de mely gazdasági érdekeinket mindenhol és mindenfelé képviseli és előmozdítja. Mi azt kívánjuk, hogy a külügyi, a pénzügyi, a forgalmi politika is gazdasági érdekeinknek szolgáljon."^ Mélyen t. ház! Én is elfogadom és vallom, hogy a közgazdaságban is tervszerű politikának kell lennie s ha valahol, ugy itt áll az, a mit Sully herczeg memoirjaiban elv gyanánt IV. Henriknek tulajdonít, hogy a legrosszabb határozat is jobb a, semmit sem határozásnál s a legkisebb terv, ha még oly rossz is, többet ér, mint a semmi terv. (Iga.?! Igás! bal felől.) Azonban megvallom őszintén, nem látom azt a tervet, melyet a t. minister ur közgazdasági politikánkra nézve követni óhajt, Azt hallottam, hogy a minister ur elismerte gróf Károlyi Sándor beszédével szemben a kérdés fontosságát, elmondotta, hogy ő is szeretne a hitelszövetkezeteket létesíteni, de midőn elment a gazdakörbe, mely e kérdést fejtegette, azt vette észre, hogy egyik azt, másik amazt pártolta, de egyik sem értett egyet. No hiszen, ha a kormány azt várja, a mig mindnyájan egyetértenek, akkor soha sem fog semmit tenni. (Felkiáltások: Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen a világon sohasem volt eset arra, hogy pláne szakértők mind egyetértettek volna. (Derültség.) Mióta csak szakértők léteztek, sohasem voltak egy véleményben. Parmenides szerint a lélek tűz, Amaxamender szerint a lélek viz. (Derültség.) Egy csinos könyv i 614-ben jelent meg Kasselben, ez igen elmésen állítja össze a bölcsek véleményét a társadalmi, a közgazdasági jólétről. A hét bölcs mind különböző véleményt mond. Solon szerint fel kell osztani egyenlően a vagyont s meg van a jólét. Cleobolus tagadja ezt, szerinte össze kell törni a vasat, mert ez az oka minden nyomornak. Bias tovább megy, ez erős védvámos ember lehetett, (Derültség) s azt mondja, minden bajnak oka a hid, össze kell törni tehát a hidat, le kell rombolni a hajót, hogy a népek egymással ne érintkezhessenek s meglesz a jólét. Legszebben nyilatkozik Cato, ő azt mondja: azt a tanácsot adom az időleges kormányoknak, kérjenek az Istentől egy nagy vizözönt, mely megsemmisítse az összes női nemet, (Derültség) s a férfiak közül csak a 20 éven aluliakat tartsa meg. De tovább megyek. Hiszen a politikai pártok sincsenek egy értelemben, s ha azt várja a t. minister ur, mig a házban valamit egyértelemmel elhatároz a t. ház, akkor nincs más tenni valója, mint az, mit különben is tesz, követni kell a semmittevés édes politikáját. De ha már egy könyvet citáltam, befejezésül még egy könyvre utalok. 1848-ban jelent meg egy munka Ruge Dávidtól „Politische Bilder" czím alatt. E könyvben igen mulatságosan le van irva a vélemények eltérésének nagy terjedelme. Azt mondja e könyv, ha akad Németországban párt, mely főczélul azt kívánja, hogy a gyapjút megmossuk, bizonyára akad egy másik is, mely azt mondja, nem kell a gyapjút megmosni. E kettőn kivül lesz egy harmadik párt és gúnyos elmeéllel teszi hozzá a szerző, hogy ezen a párton lesznek legtöbben, mely azt mondja, meg kell mosni a gyapjút, de ugy, hogy valahogy az meg ne nedvesedjék. (Derültség.) Ilyen száraz gyapjúmosás a mi közgazdasági politikánk. (Helyeslés a baloldalon.) És bár én, mint gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam is kijelentette, mély elismeréssel vagyok a minister ur sok cselekvése irányában; bár készséggel elismerem sok érdemét a közgazdaság napi szükségleteivel szemben: de azt tartom, hogy nem elég azt mondani nyíltan, én agrárius vagyok, mert a színvallás egymaga nem sokat ér a veszedelemben. Hiszen a háborúban, a hadnak tüzében, mikor a katona az ellenséggel áll szemben, nem az uniformis számít, hanem a fegyver, mely harczra készen a kézben van. Es mert a fegyvert nem látom a kormány kezében, legalább nem harczra készen és mert nem látok semmi tervet, mely sanyarú közgazdasági válságunkból kivezetne: a költségvetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés a balés szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház!