Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-58

24-6 58- országoí iiléí jaanír 27. 18*í. zottság és a minister szavazata ellen megszavaztatott ezen 50,000 frt az iparművészeti múzeum alapjául, mire most oly büszkén mutatott reá az előadó ur. Akkor azonban még nem volt ugy fegyelmezve a többség, mint most. (Mozgás. Derültség.) Pedig akkor sokkal félelmesebb volt az ellenzék, mint most. (Halljuk!) Akkor még megtörtént, hogy a többség néha bizonyos kérdésekben — természetesen nem az elvekre nézve, hanem olyanokra nézve, a mik a kormányra nem életkérdések — capacitálható volt. Most sokkal jobban van fegyelmezve a többség. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon. Ilozgás.) Ugyanazért ez meglátszik már a szónokok hangulatán is. (Halljuk!) Azt mondják: T. ház, és azt értik: Nagyméltóságú ministerelnök ur! (Hosszantartó nagy derültség.) Nem is a házat akarják capacitálni, hanem a ministert, mert ha a ministert capaeitálták, a többség rá fog szavazni. (Élénk helyeslés a baloldalon. Hoszszantartó derültség és mozgás.) Igen jól tudom, sokan vannak, kik a 9,000 frtot szívesen megszavaznák, de nem lehet. (Derültség a baloldalon.) Épen azért, én nem is a házhoz fordulok, hanem a ministerhez (Derültség. Halljuk!) Tulajdonkép nem is valamely tétel felvételét óhajtom, (Halljuk!) csak azt, hogy egy tétel törültessék, e tétel pedig ez: levonva a remélhető megtakarítást. (Nagy derültség.) Törlést kívánok és nem szaporítást és azért felkérem a eultusministert, nem is annyira őt, mert ő igen jól tudja, mennyire szükséges mindez, — hanem a pénzügyministerurat; vegye tekintetbe a múzeumnak egyfelől nagy feladatát, másfelől azt, hogy sikere van, harmadszor, hogy nem oly nagy dolog a mit kérünk. Hiszen csak azt kérjük, hogy azt, a mit a minister, a mit a pénzügyi bizottság egyes pontokban szükségesnek tart, azt a jövő évi hudgetbe tegye be és hagyja el azt a levonást. 9,000 frt nem fogja megbontani az ország- hitelét. Legyen szives tekintetbe venni a minister ur, hogy sok történt már s hogy ha a szükséges eszközök megvolnának, több is fogna történhetni. És azért ámbár sóhajtással, elfogadom azt a 100,000 frtot a levonással együtt. (Derültség és helyeslés.) Szalay Imre: T. ház! Midőn kijelenteném azt, hogy elfogadom és osztom nézetét előttem szólt t. képviselőtársamnak, bár nem tartozom vele egy párthoz, bátor vagyok a t. minister urat egy dologra figyelmeztetni. (Halljuk!) 1849 ben a nemzeti múzeumból elvitetett számtalan tárgy, tropheák és fegyverek, magyar eredetű pajzsok, kardok Bécsbe és ezek még mai napig sem jutottak vissza rendeltetési helyükre, a nemzeti múzeumba, hanem Bécsben tartatnak. Körülbelül 6—7 éve ez ügyben interpellatiót intéztem a t. cultusminister úrhoz, minek következtében a minister ur megígérte, hogy, habár talán más modorban is, mint én fognám tenni, de minden esetre ezen dolog iránt intézkedni fog. Elmúlt már 6—7 esztendeje annak t. ház és semmi sem történt ez irányban. Pedig mikor mi a Corvinákat is visszahoztuk Konstantinápolyból, nagyon méltányos, hogy a mit Ausztria ez ideig még vissza nem adott, azt nemzeti muzeumunk számára visszaadja. Ennélfogva még egyszer bátor vagyok ezt a t. minister ur figyelmébe ajánlani, talán 6 — 7 esztendő már elég lett volna erre; de ha már eddig nem történt, ezentúl nyújtson módot arra, hogy e tárgyak visszajussanak a nemzeti múzeumba. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hermán Ottó: T. ház! Egészben csatlakozom Pulszky Ferencz t. képviselőtársam előadásához, mert ez valósággal megfontolandó dolog, hogy a múzeum a dologi kiadásaiból áldozzon akkor, midőn be kell ismernünk azt, hogy a tudomány másutt nagy alapokon folyton fejlődik és halad; a magyar nemzeti múzeumnak okvetlenül szüksége van, hogy legalább is aránylagosan lépést tartson magával a külfölddel. Hogy a magyar nemzeti múzeum dologi kiadásai épségben maradjanak, erre nézve én csak egy dolgot hozok fel érvül. (Halljuk.') Es ez érv az, hogy a magyar nemzeti múzeum jelenleg majdnem kizárólagosan közvetíti a magyar tudományosság ismertetését a külfölddel, hogy a magyar tudományos élet képe és tükre gyanánt mindig a magyar nemzeti múzeum ismertetik el. Ennélfogva különösen tekintettel arra, hogy az egyes osztályok szakkönyvtárai igen tetemes kiegészítést követelnek, annyival is inkább, mert ott, a hol az illető könyvtárak teljesen felszerelve nincsenek, haladásról és a tudomány fejlődéséről szó egyáltalán nem lehet, csatlakozom ahhoz a felfogáshoz, hogy a múzeumnál a tervezett megtakarítás ne eszközöltessék. Legyen itt megengedve t. ház, hogy személyes kérdésben megjegyzést tegyek Pulszky Ferencz t. képviselő ur szavaira. 0 ugyanis gúnyos czélzattal mondj'a azt, hogy a múzeumnál még nagyobb proletárok vannak, mint az egyetemnél, t. i. „az én proletaraim". Először is meg akarom jegyezni, hogy azok a proletárok nem az én proletaraim s alkalmat adok Pulszky Ferencz t. képviselő urnak, hogy egy nagy igazságtalanságot tegyen jóvá, mert az én gondoskodásom tárgyát képezték egykor a múzeum proletárjai is s nagyon jól fog emlékezni arra, hogy én hoztam a ház elé a határozati javaslatot, melynek következtében a múzeum dolgai megvizsgáltattak s melynek eredménye az lett, hogy a 600 frtos proletárok 900 frtos proletárokká lettek. Ez azt hiszem, e helyről teljesített kötelesség volt és igazságtalan az a vád, hogy egyoldalúkig csupán egy intézet sújtottjait tettem gondoskodásom tárgyaivá. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pulszky Ferencz: Személyes kérdésben kérek szói. (Halljuk!) Régibb képviselő vagyok, mint Hermán képviselő ur s ezért felkérem,