Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-58

58. országos 4üés január 27. 1885. 245 Margité volt, Zimándy el fog szörnyűködni (Élénk j derültség) hogy már ez is zsidóé lett. (Élénk derültség.) Igen, mert ez jobban meg tudja becsülni, mint azok, a kik nem adtak rá pénzt, hogy az itt benn maradjon. Midőn Kubinyi Ágost felszólított mindenkit, hogy adjanak rá pénzt, akkor sem a főpapság, sem a főnemesség, sem mindazok, kik oly szépen tudnak a zsidó ellen beszélni, (Derültség) nem adtak rá pénzt, Rothschild pedig adott és megvette. És jó hogy megvette. Igaz, jobb lett volna, hogy a múzeumban maradjon, de ha nincs pénze a múzeumnak, én nem vagyok oly ezermester, hogy azt meg tudjam tartani a haza számára. (Égy hang a baloldalon: Hát a Fehérvárt/-gyűjtemény /) Annak nagy része ott van a nemzeti múzeumban, egy részét igenis eladtam, de abból, a mi külföldre ment, nem volt egy darab sem, a mi magyar lett volna és azt bizony eladtam, mert az országban nem vette meg senki. (Helyeslés.) Egy nagy részét, mondom, oda ajándékoztam a nemzeti múzeumnak. (Éljensés.) Magamról nem szoktam sokat beszélni, igen jól tudják a t. képviselő urak. (Élénk helyeslés) Hanem vannak olyan jótevői a múzeumnak, a kik mindig megteszik a magukét és már is igen szépen gyarapították a muzeumot. Hiszen csak ő általuk volt lehetséges az, hogy a múzeum ily magas polczra emelkedjék. Ki kell mindenekelőtt emelnem Semsey Andort, a magyar múzeum ásványtári tiszteletbeli főőrét, ki eddig már 100,000 frt értékű ásványt ajándékozott esztendőről esztendőre a múzeumnak. (Élénk éljenzés.) Ki kell emelnem továbbá báró Révay Ferenczet, ki talán nem is fogja szeretni, hogy nevét itt felemlítem, mert ajándékait névtelenül szokta beküldeni. (Éljensés.) O a régiségtárt igen becses magyar dolgokkal gazdagította. Ki kell emelnem gróf Schönbornt, gróf Welserheimot, az osztrák ministert, kinek jószága van Magyarországon. Ott találtak egy broncz-leletet, melyet ő egész készséggel a magyar múzeumnak ajándékozott. {Élénk éljensés.) Meg kell említenem ifj. Zichy Nándor grófot, Battyány Géza grófot és Apponyi Sándor grófot, (Éljenzés) a kik azon igen szép leleteket, melyek jószágaikon vagy azok közelében találtattak, mind nagylelkűen a magyar múzeumnak ajándékozták. (Éljensés). De el nem hallgathatom Koburg Fülöp herezeget, főleg pedig József főherczeg ő fenségét, (Zajos éljenzés) a ki atyjától, József nádortól örökölte azt a kegyeletet, a melylyel a magyar nemzeti múzeum iránt mindig viseltetik. Könyvekre nem jut elég pénz. Pedig ha azt akarjuk, hogy a tudomány színvonalán álljunk, kell hogy könyveket is vásároljunk, pedig azok méreg drágák újabb időben. Azt mondják talán némelyek, hogy hiszen s témáteleknél is a zárszámadásokban úgyis mindig előfordul túlkiadás. Igen ám, de a múzeum igazgatósága ezt nem teheti, annak nem utalványozták ám a pénzt. (Élénk derültség.) Hiszen van egy neme a túlköítségnek, a mit közönséges néven kontónak hívnak. (Élénk derültség.) Van bizony kontója a magyar nemzeti múzeumnak a külföldi könyvárúsoknál, de ez oly lebegő adósság, melyet előbb-utóbb meg kell fizetni és igy bizony a magyar múzeum állása igen nyomorúságos. Azt mondják talán, hogy miért hozom itt elő mindezeket, miért nem mondom azokat a ministernek, hiszen a minister ur érzékkel bir mindezek iránt; a mi meg személyemet illeti, ötven éves barátság fűz minket össze, ugy hogy minden tartózkodás nélkül elmondhatom neki azt, ami vagy nekem vagy a múzeumnak fáj. Azért nem teszem ezt, mert a t. minister ur épen olyan jól tudja, mint magam. Nem hivatkozom arra, a mit magam írtam, mint Zimándy Ignácz t. képviselő ur, (Élénk derültség) mert én nem tartom magamat auctoritásnak, mint ő magát tartja, (Élénk derültség) hanem hivatkozom másra, sokkal tekintélyesebb emberre. Hivatkozom ugyanis a minister szavaira, a ki indokolásában ezeket mondja. „ Tekintve, hogy a személyi kiadásoknál megtakarításnem eszközöltetik, az említett 8,678 frtnyi összegnek szükségkép a dologi kiadásokból kellett levonatnia, mely levonás a múzeumi gyűjtemények szűken kimért javadalmazásán nagyon is érezhető csorbát ejt." Nehogy tehát a megtakaríthatónak tekintett 8,678 fttal azon összegek csorbittassanak, melyeket a törvényhozás a múzeum gyűjteményeinek gyarapítására, mint szükségeseket megállapított és nehogy ekként a szóban levő 8,678 frt a múzeumi gyűjteményekben mutatkozó hiányok pótlásától és kiegészítésétől elvonassék, teljesen indokoltnak mutatkozott volna, hogy a múzeum javadalma az említett levonás elhagyásává! teljes összegben állapíttassák meg. De márHorac mondotta: „post equitem sédet atra cura", a mi magyarra fordítva annyit jelent, hogy Trefort megett ott ül Szapáry. (Hosszantartó nao,y derültség.) Az előre vágtató cultusminister mellett ott ülnek a finánczminister sötét gondjai. (Derültség.) Én tudom, hogy itt 9,000 frtról van szó. Ha azt a 9,000 frtot megszavaznák, megromlanék az oly nehezen összetákolt pénzügyi egyensúly. (Derültség.) Deficit állana be. Mit mondana akkor a börze- és a pénzvilág, ha 9,000 fttal megváltoznék a bilance. (Derültség.) Tudom azt is, elmultak azok az idők, a mikor nekem sikerült a közoktatásügyi minister által javasolt, a pénzügyminister által törült és épen azért a közoktatásügyi minister által szintén elhagyott 50,000 frtnyi tételt az iparművészeti múzeum számára itt kieszközölni. Igen jól tudom, hogy azon időben a pénzügyi bi-