Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-58

58 országos ülés január 2T. 18S5. 12,000 írttal gyarapította a társadalom az aka- 1 démia tőkéjét s ez a társadalom igen jól tudja, hol és mikor tegyen és te^z is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Én mindig azon voltam, hogy a magyar nemzeti múzeum minél inkább kifejlesztessék és csakugyan anyaintézetévé lett több más intézetnek, mely most virágzik. A magyar nemzeti múzeumból keletkezett az iparmúzeum, hová a magyar nemzeti múzeum kincseinek azon része, mely nem magyar, vagy nincs vonatkozással Magyarországra — áttétetett mint örök letétemény. Ép ngy, mikor az Eszterházy-képtár megvásároltatott, a nemzeti múzeum termeiből oda áthelyeztetett több kép, mely az Eszterházyképtárt kiegészíti, ugy hogy az többé nem Eszterházy, hanem országos képtár, a mire nézve van egy kis megjegyzésem, hogy t. i. az indokolásban egy pár helyütt hibából Eszterházy - képtárnak neveztetik, holott annak neve országos képtár. Most az arczkép-csarnokot akarják felállítani; ennek is eddig nines más alapja, mint megint azon képek, melyek a nemzeti múzeumban vannak. Ez az arcképcsarnok szintén ki fog fejlődni, mint az iparmúzeum kifejlődött és mint remélem, hogy az országos képtár még jobban fog kifejlődni. Továbbá a kassai és temesvári muzeumoknak küldött a magyar nemzeti múzeum a duplumokból, küldött továbbá szekrényeket és képeket s igy valamennyi hazai hason intézetnek az országban anyaintézetévé lett. Ha pedig veszszük a múzeum tisztviselőit, azoktól megkívánják, hogy legalább is annyit tudjanak, mint a középiskolai tanárok, de sokan vannak közöttük, akik magasabb képzettségűek és fizetésük még sem üti meg a Hermán képviselő ur szerencsétlen proletariusainak 1,400 frt fizetését. A magyar nemzeti múzeumnál vannak igen képzett arra való férfiak, a kiknek 500 frt fizetésük és 150 frt lakbérük van, tehát dotatio tekintetében az említeti proletariusoknál sokkal alantabb állanak, pedig képzett, jóravaló férfiak. Épen ezért azután nem is maradnak a múzeumnál, hanem amint lehet, mikor kitanítottuk őket, azon vannak, hogy szabad szárnyra keljenek. Mióta igazgatója vagyok a magyar nemzeti múzeumnak, gondolom már tizenöten elmentek tanároknak gymnasiumokhoz és máshová, ugy hogy a múzeum igazi tanárképezdévé lett. (Derültség.) Nem mondom, hogy ez nem jó, de még sem egészen hivatása a múzeumnak, mert másrészről elég kellemetlen, hogy mindig ujoncz emberekkel legyen dolgunk. Egyébiránt a múzeum megtette e részben is kötelességét és hogy azon férfiak, a kik ott vannak, mint őrök és segédőrök, igen magas műveltségnek, mutatja az, hogy köztük igen sokan az akadémiának is tagjai, Hogy a magyar nemzeti múzeum igen népszerű, azt látjuk abból, hogy naponkint ezren látogatják és százezerre megy évenkint a látogatók száma. A képviselő urakhoz ugyan ritkán van szerencsénk, (Derültség) de van az országban igen sok ember, a ki ott élvezetet és okulást nyer. Természetesen a képviselő uraknak erre nincs szükségük, mert magasabban állanak, minthogy ott tanítást igényelhetnének, hanem van még elég ember az országban, a ki oda szívesen eljár és mindig tanul. Szóval a magyar nemzeti múzeum elég sikerrel működik, de ezzel is ugy vagyunk, mint sok családban történik, a melyben ha van egy ép, egészséges gyermek, azzal mindig kevesebbet gondolnak, mint a másik szegény beteges gyerekkel, azt elkényeztetik, orvosolják, erre adnak sok pénzt. Azt mondják, hiszen a magyar nemzeti múzeum az jól áll, az sikert mutat fel, hát maradjon ugy, a mint van. És kifejlesztenek aztán oly dolgokat, a melyek hibásak, mint annak idején a diósgyőri vasgyárat, melyet addig-addig gyógyítgattak, mig végre szerencsésen kigyógyították. (Derültség.) Most már csakugyan megteszi kötelességét, kifizeti magát. De ha az egyikre azért, hogy beteges volt és sikert nem mutatott, sokat költöttek, hát költsenek arra is, a minek sikere van, hogy még nagyobb sikert mutathasson. Az előirányzat esztendőkön keresztül nem változott, mindig ott volt a megtakarítandó 8,000 frt. Áz egész összeg, melyből e megtakarításnak ki kell kerülni, 43,500 frt; most le akarnak ebből vonni 9,400 frtot, tehát csaknem 22%-ot. Ha ennyi hasznot kér az ember valakitől a pénzért, a mit neki ad, azt szoktuk mondani, hogy ez már uzsora. És ha azt hiszik, hogy én olyan ezermester vagyok, hogy meg tudom tartam minden egyes tételnél azt, a mit a pénzügyi bizottság és a minister szükségesnek tart és mégis 22%-ot megtakaríthatok, akkor nagyon csudálkozom, miért nem tették mindjárt hozzá, hogy ajánljuk Pulszky Ferenczet a pénzügyministeri székbe, (Zajos derültség) mert ott azzal az ezermesterséggel még sokkal többet tudna véghez vinni. (Elénk derültség.) En nem ülök a ministeri székben, nem is kívánkozom oda, (Derültség) csak azt mondom: nagy baj, ha az embertől azt kívánják, hogy 43,000 írtból 9,000-et megtakarítson. Igen jól tudom én, hogy „noblesse obiige *. Ha már oly magas polczra emeltük ezt a magyar nemzeti muzeumot, szükséges, hogy azt fenn is tartsuk ezen a magaslaton. (Helyeslés balfelől.) Ez is nagyhatalmi állás Európában. (Elénk tetssés balfelöl.) Nemcsak az anyagi téren, a szellemi téren is szükséges fentartani azon fokot, a melyet eddig el tudtunk érni. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha aztán arról van szó, hogy ez vagy az a műkincs kiment a külföldre, milyen nagy lárma, milyen nagy jajveszéklés támad, hogy már ezt is elvesztegettük! Az a hires arany oltár, mely szent