Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-58
58. oruágos ülés január 27. 1885. 343 szék vagy nem létezik vagy betöltve nincs s kiknek a tanári pályán megtartása az illető facultás véleménye szerint kívánatos 3,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Ösztöndíjak a magyar határőrvidék számára 4,740 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Összes kiadás 78,379 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Bevétel. A magyar határőrvidéki alapítványi földek jövedelmeiből 4,740 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Közművelődési czélok. Rendes kiadások. XIX. fejezet, 5. ezím. Rendes bevételek. VIII. fejezet, 4. czím. Magyar nemzeti múzeum 100,000 frt. Pulszky Ferencz: T. ház! Midőn kezembe vettem a költségvetési előirányzatot, nagy meglepetésemre azt találtam, hogy a magyar nemzeti múzeumra nem ugy, mint tavaly egyszázezer, hanem egy millió van előirányozva. Azonnal észrevettem, hogy ez semmi egyéb, mint sajtóhiba, (Derültség!) a mely nincsen kieorrigálva. Eszembe jutott, Schillernek azon mondása: „Und was der Verstand der verständigen nicht sieht, das ahnt in Unschuld ein kindlich' Gemüth." (Derültség.) Az a szedőgyerek, a mely odatette azt a nullát, nem is tudta, hogy ha igazán ugy veszszük a dolgot, bizony jó és szükséges volna ezen összeg is, legalább követelni lehetne, ámbár Angliában rég tudom, nem nyomtatási hibából, hanem valósággal a „British Museum" költségvetése minden esztendőben 100,000 font, vagyis egy millió 200 ezer frt. Igen jól tudom, hogy Poroszországban is két millió márkát szavaznak meg a muzeumok kiegészítésére és kijavítására és hogy azon milliomok, melyeket Lajos bajor király Münchenben a muzeumokra költött, busásan fizetik meg kamatjaikat az által, hogy München lett a művészet fővárosa. Nem oly haszontalan kiadás az, a melyet a muzeumokra költünk, a mint az talán egynek-másnak látszik. Sokkal jobban fizeti az vissza a kamatot az által, hogy az idegenek ide jönnek, hogy a közművelődés emelkedik, mint sok más kiadás. (Igaz! Igás!) Hanem a múzeumról tüzetesen szólva, meg kell említenem, hogy a magyar nemesség mielőtt 1848-ban politikai kiváltságaikról: az adómentességről, a földesúri jogaikról lemondott, hogy a nemzetbe beleolvadjon, 3 intézetet alapított, melyek emlékei maradnak annak, hogy a nemesség a tudományt, mindent a mi szép és jó, főkincsnek tekintette mindig, ezek: a magyar nemzeti múzeum, mely 1802-ben, a tudományos akadémia mely 1827-ben, a magyar nemzeti színház, mely 1830-ban alapíttatott. Ezen 3 intézetnek különböző sorsa lett. Közülök az akadémia megtartotta önállóságát és az államkormánytól való függetlenségét és iránta a sympathia a nemzetben még mindig oly erős, hogy az folytonos alapításokban, hagyományokban nyilatkozik évről évre. A magyar nemzeti muzeumot az állam vette át és rendes dotatióval látta el, de azon pillanattól fogva megszűntek az alapítványok, megszűnt a további adományozás, mert mindenki igen jól átlátta, hogy ha a magyar nemzeti múzeumnak hagyományoz valamit, azt nem a magyar nemzeti múzeumnak adja, hanem adja a magyar kincstárnak, mert akár több, akár kisebb az intézet jövedelme, az állam dotatiója mindig ugyanaz marad. Ezen évben is például egy pár száz írttal növekedett a fekvő birtokának a jövedelme, mig ellenben dotatiója nem hogy annyival növekedett volna, de kisebb lett, a mennyiben tavaly még csak azt kívánták, hogy 8,000 és néhány száz frtot takarítsak meg, az idén pedig már azt kívánták, hogy 9000 és néhány száz frtot takarítsak meg, tehát marad mindig a 100,000 frt dotatio. És honnan történik a megtakarítás? Máshonnan nem lehet levonni, csak a dologi kiadásokból, de itt sem pl. a vízből vagy mág ilyen dologból, hanem egyenesen azon összegből, mely gyűjtemények szaporítására és fejlesztésére megkívántatik. Pedig a rokonszenv a nemzeti múzeum iránt nem csökkent a nemzetben. Igen jól tudjuk, hogy a régibb időkben, midőn az adómentességet tartották a nemesség főpalladiumának, mily subsidiumokat szavazott meg arra, hogy a Jankovich-féle gyűjtemény megvétessék, hogy ezen nagyszerű palota felépíttessék. E czélra igen szívesen megadóztatta magát a nemesség. Azóta is mindig találkoznak sokan, kik gyarapítják a magyar nemzeti muzeumot és ez által annyira vitték, hogy az most hasonló muzeumok közt Európában igen nevezetes helyet foglal el. Azon időben, mikor a magyar állam átvette a muzeumot s annak a legelső dotatiót megszavazta, engem bizott meg az intézet igazgatásával és én ezen igen megtisztelő állás kötelmeit mindig egész lelkiismeretességgel kívántam teljesíteni (Éljenzés a bAoldalon) és életem egyik főczéljául mindig ezen intézet fejlesztését tartottam (Éljenzés) azért is, mert ez kegyeletes emléke a magyar nemességnek, mely 800 éven át fenn tudta tartani a magyar nemzetiséget e hazában, mely tökéletesen be tudott olvadni a nemzetbe, mel szintén igen jól ismeri a maga hivatását és akármit mondjanak a túlsó oldalon, hogy a társadalom nem teszi meg kötelességét, ha tegnr.p ott lettek volna az akadémiában, hallották volna, hogy tavaly is * 3 1*
