Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-58

58. erszégos ülíi jaanír 27. 1SS5. 239 De még kevésbbé fogadható el azon argumen­tatio, hogy ez tisztán humanitárius czél, ez a tár­sadalomnak és nem az államnak a feladata. A sajtó­ban is olvastam ily irányú czikkeket. Első pilla­natra ezen argumentum tetszetősnek is látszik; de komolyabban megvizsgálva, hamisnak bizonyul. Én ugyan azt sem bánom, ha társadalmi utón kezdeményeztetik is a dolog, akár igy, akár ugy, csak ezélt érjünk. De még ebben az esetben is ké­rem, vegye a kormány az ügyet kezébe és kivált az igen t. cultusminister ur, a ki minden szépért és jóért lelkesedik és a ki, ha az ügyet kezébe veszi, biztos vagyok benne, hogy az ügyet elő­mozdítja, nálunk Magyarországon különösen olya­nok a viszonyok, hogy a közönség mindent a kor­mány kezdeményezésétől vár s ez ügyben méltán is várja. De még ekkor sem fogadom el, hogy ez a társadalomnak és nem az államnak feladata. Hova vezetne ennek a consequentiája? Az iskoláztatás, a nevelés alapja állami feladat; annál inkább az, midőn arról van szó, hogy nagy számú embert ne engedj'ünk elpusztulni. Ez nem tisztán társadalmi eladat, mert ha igy értelmezzük, akkor mily jogon veszszükf'el az állami költségvetésbe a kórházak és téboly dák költségvetéseit, melyek szintén huma­nisticus intézetek; de tovább megyek, a művészet és iparra miért áldozunk százezreket és milliókat és ha a színházakat is százezrekkel gyámolítjuk és helyesen teszünk, hogy ezt teszszük: akkor mégis nem lehet azt mondani, hogy a társadalomra hárítjuk ezt a feladatot, melynek megfelelni sok­kal előbbre való, mint akár a színház, akár a mű­vészet, akár az ipar támogatása. (Elénk helyeslés.) De azt mondja a t. cultusminister ur tegnapi felszólalásában: „Mégis igazam van nekem mikor azt mondom, hogy az országnak intelligentiára és vagyonosságra van szüksége, mert a humanitárius művelés a társadalomnak igen sok áldozatába ke­rül és azokat nem tudjuk érvényesíteni, ha intelli­gentia mellett vagyonosság nincs az országban." Ez mintegy visszhangja annak a fölfogásnak, hogy a mit mi kérünk, inkább a humanitárius in­tézmények körébe vág és nem a törvényhozás fel­adata. Azt mondja továbbá a t. minister ur: „Én már két izben felvettem a költségvetésbe egy új intézet felállításának költségeit" és igy concludal: „de pénzügyi tekintetből mind a két izben elejtettem a dolgot." Ennek mintegy kiegészítője az, a mit előbb is bátor voltam jelezni, hogy a mi törekvésünk a költségvetés szempontjából luxusnak tekintetik, a, melynek kielégítésére csak később kerülhet a sor. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ha pénz ügyi tekintetek kényszerítenek minket arra, hogy törléseket tegyünk, ne e tételnél érvényesítsük azt. (Tetszés.) Magát a tárgyalás alatt levő költség­vetést is vizsgálva, pénzügyi tekintetből nem iga­| zolható ennek az ügynek a mellőzése. Mert ha ez luxus, akkor még inkább luxus az, a mit csak ezen költségvetésnek is más rovatai alatt találhatunk. Más tárczák költségvetéséről nem is szólok; de bátor leszek csak a most tárgyalás alatt levő tár­cza költségvetésére hivatkozni, a melyben akár­hány tétel van, mely szükséges, hasznos és óhaj­tandó, de minden esetre inkább luxus mint 20,000 ember megmentése az emberiség és a haza számára. Méltóztassanak csak a 82.lapon az átmeneti kiadáso­kat és beruházásokat megnézni, Nem is említem a különböző egyetemek és magasabb intézeteknél tör­tént építkezési és felszerelési kiadásokat, mert ezek mind olyanok, melyek igen szükségesek, hasz­nosak, melyeket örömmel üdvözlök s a melyek mél­tán fogják hirdetni a cultusminister ur törekvéseit és buzgólkodását; de az tagadhatatlan, hogy oly jelenségekkel szemben, mint a siketnémák ügyé­nek elhanyagolása, csakugyan sokkal kisebb baj­nak kell tekinteni, ha egyik másik épület valami­vel kevesebb dís;;szel épül fel és ha az az öt-tiz­ezer frt, melyre itt szükség van, onnan erre meg­takarittatik. (Helyeslés.) De itt vannak a hivatko­zott költségvetés más tételei is. Csak néhányat idé­zek. Pl. az orvoskari üllei-uti telepnek feltöltési, parkírozás! és bekerítési költségeire 15,000frt; az 1885. évi orsz. kiállítás keleti pavillonjában fel­állítandó néprajzi gyűjtemény költségeire 3,000 forint ; a magyar történelmi képcsarnok helyi­ségeinek átalakítására, berendezésére és be­bútorozására első részletként 1,600 frt; a meteoro­lógiai központi intézetnek az 1885. évi országos kiállításon való részvételével járó költségekre í,000 frt; az 1885. évi országos kiállításon a tan­ügyi osztály költségeinek fedezésére 5,000 frt; Magyarország néprajzi leírásának költségeire 6,000 frt; a magyar nemzeti múzeumban egy hír­lapi könyvtár berendezésére első részletül 2000 frt; az országos mintarajztanoda szakkönyvtára részére 6,000 írt stb. Mindezek oly kiadások t. ház, melyeket én készséggel megszavazok, melyek­nek culturalis hivatását szívesen elismerem, de ha ezek szükségesek és elodázhatlanok: akkor ne méltóztassék azt állítani, hogy pénzügyi tekin­tetből kénytelenek vagyunk a siketnémák nyomo­rát tovább is eltűrni. Ha pénzügyi tekintetekből a cultusministeri tárczából törülni kell: ugy mél­tóztassanak ezen tételek némelyikét későbbre ha­lasztani ; de nem a siketnémák ügyét elejteni. (Élénk helyeslés.) Mindezeknél fogva én nem appellálok a t. ház­nak és kormánynak humanismusára, a mint azt Bende Imre t. képviselő ur tette, de appellá­lok a t. háznak és kormánynak koíelesség-érze­tére, nemcsak azért, mert a kormány tavaly ha­tározott ígéretet tett és ezt a ház osztatlan és általános helyesléssel fogadta, ezzel tehát ma­I gáévá tette az ígéret megvalósítása iránti kiván­I ságot, bár ezért is jogom volna kötelesség-ér-

Next

/
Thumbnails
Contents