Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-57
230' P 57. orgtigog filí 5 * Jftnntír 26. I8SS. 2. a polgári iskoláknak a mutatkozó szükség és helyi körülményekhez képest más természetű iskolákká való átalakithatása végett az 1868. évi XXXVIII. t.-czikk ide vonatkozó intézkedéseinek módosításáról mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen be. Azon esetre, ha ez nem fogadtatnék el, bátorkodom a 11. ponthoz a következő módosítványomat ajánlani (olvassa): A közoktatásügyi költségvetés XIX. fejezet, 3. ezím, 29. rovat, 11. ponthoz. Módosítvány: 11. Ipartanműnelylyeí kapcsolatos új felső nép- és polgári iskolák fentartására és írjak felállítására előirányzott 4,000 frt helyett 20,000 frt előirányzandó." Ajánlom mind a határozati javaslatot, mind a módos'ítványt a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Mindenekelőtt a t. képviselő ur határozati javaslatának harmadik pontjára kívánok nyilatkozni, tudniillik az ipartanműnelylyeí kapcsolatos áj felső népes polgári iskolák fentartása és újak felállítása tárgyában. Méltóztatik tudni, hogy az e czélra előirányzott 4,000 frtnyi összeg a budget-törvényben nem részieteztetik, hanem általában szavaztatik meg; erre nézve meg van tehát a virement és igy ezen czélra többet is költhetek. Azt hiszem tehát nem szükséges, hogy a ház ez iránt határozati javaslatot fogódjon el. A mi a képviselő ur határozati javaslatának első pontját illeti, mely vonatkozik a felső népiskolák megszüntetésére, kijelentem, hogy én azokat nem fogom megszüntetni, azok felállítását a törvény rendelte. Igenis oly helyeken, a hol már évekkel ezelőtt felállíttatott a felső népiskola, de a tanulók száma évek lefolyása után sem lett elegendő, a dolog természete szerint az iskola meg fog szüntettetni. Már a mi a polgári iskolákat illeti, méltóztatik tudni —• mert ugy látom, hogy nagyon szorgalmasan tanulmányozza a népoktatással való jelentéseket — körülbelül tizenhatezer gyermek frequentálja az iskolákat. Mi fog történni akkor, ha ezeket a polgári iskolákat be fogjuk zárni és a reáliskolákat tartjuk fenn. Hát ez a felfogásuk a t. képviselő uraknak a democratiáról, hogy csakis gymnasiumokban vagy reáliskolákban járjon ifjúságunk, hogy legyen minél több tekintetes ur. Én viszont azt akarom, hogy polgári iskolákba járjanak és legyen belőlük minél több derék iparos kézműves. (Helyeslés.) De azokat az iskolákat czélszertíen kell vezetni és azt el is fogjuk érni ha azokat a tanműhelyekkel fogjuk eszközölni. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát arra kérem a t. házat, hogy ne mél| tóztassék a képviselő ur határozati javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kiss Albert: T. ház! A t. minister ur kijelentése után én csak igen röviden fogok szólani. (Halljuk!) Én elismerem azt, hogy a t, minister ur a polgári iskolák által azon czélt akarja elérni, a melyet jelez. De épen azért voltam bátor felszólalni, hogy a czélt ne csak itten mondja, hanem azt kint is elérni igyekezzék. Nevezetesen azon polgári iskolák ugy a mint jelenleg fennállanak, oly megbiráltatásnak vannak kitéve, azok rendeltetési ezélja iránt oly különbözők a nézetek és pedig nemcsak a szakemberek, hanem a törvényhatóságok között is, hogy azon esetben, ha a határozati javaslatéi nem fogadtatnék, eljött azon idő arra nézve, hogy méltóztassék a t. minister ur az 1879 ik évi szabályrendeletnek legalább más magyarázatot adni ma, mert az ma múlhatatlanul szükséges, különösen azon qualificatiónál s törvénynél fogva, a mely az előbbi ministeri utasításokat és rendeleteket részben hatályon kivül helyezte és szükséges az a végből is, hogy azon czélok, melyeket a polgári iskolák számára kitűzni méltóztatott, elérhetők legyenek. Én ugyanis két czélját látom a polgári iskolának és ez a két czél az, mely létjogát igazolhatja. Az első az, hogy ezen polgári iskolák főleg a nemzetiségek között a végvidékekenvannak elterjedve; értem pedig ezek alatt különösen az államiakat. Ott azonban a polgári iskolának még más is lehetne a hivatása: a nemzeti nyelv terjesztése, nem a nemzetiségnek erőszakos terjesztése, mert azt ennem fogadnám el és kivihetetlennek is tartanám s ezélja lehetne különösen a nemzeti nyelv terjesztése mellett a hazai történelem megkedveltetésére hatni. A nyelv megkedvelte tését illetőleg már is nagyon kedvező eredményeket látunk, például Lip tó-Szent-Miklóson, Turócz-Szent-Mártonban, Újvidéken és más helyeken, a hol a nemzeti nyelvnek megkedveltetése tekintetében kedvező eredménynyel találkozunk. Ámde ez még nem elég, hanem a mellett H haza történetét is kell tanítani, hogy az is megkedveltessék. Sajnos, hogy erre nézve már nagyon szomorú a tapasztalatunk. A gyermekek ugyanis, midőn a H. osztályból kilépnek, véghetetlenül megfogynak. Ezt egyetlen egy iskolában sem tapasztaljuk ugy, mint csakis itt, a polgári iskolában. Már pedig Magyarország történelme itt csak a III. osztályban taníttatik és pedig a földrajzzal együtt hetenkint csak 2 órában. Ez oly csekély óraszám, hogy legyen az a legjobb indulatú polgári iskotai tanár, azt a czélt, amelyet elérni óhajtanak, egy órán és a harmadik osztályban elérni nem lehet. Ennélfogva ha a tanrend átvizsgáltatik, figyelmébe ajánlom a minister urnak, hogy Magyarország történelmének tanítására épen azon