Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-57

230' P 57. orgtigog filí 5 * Jftnntír 26. I8SS. 2. a polgári iskoláknak a mutatkozó szükség és helyi körülményekhez képest más természetű iskolákká való átalakithatása végett az 1868. évi XXXVIII. t.-czikk ide vonatkozó intézkedéseinek módosításáról mielőbb törvény­javaslatot terjeszszen be. Azon esetre, ha ez nem fogadtatnék el, bátor­kodom a 11. ponthoz a következő módosítványo­mat ajánlani (olvassa): A közoktatásügyi költségvetés XIX. fejezet, 3. ezím, 29. rovat, 11. ponthoz. Módosítvány: 11. Ipartanműnelylyeí kapcso­latos új felső nép- és polgári iskolák fentartására és írjak felállítására előirányzott 4,000 frt helyett 20,000 frt előirányzandó." Ajánlom mind a határozati javaslatot, mind a módos'ítványt a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Mindenek­előtt a t. képviselő ur határozati javaslatának har­madik pontjára kívánok nyilatkozni, tudniillik az ipartanműnelylyeí kapcsolatos áj felső nép­es polgári iskolák fentartása és újak felállítása tárgyában. Méltóztatik tudni, hogy az e czélra előirányzott 4,000 frtnyi összeg a budget-törvény­ben nem részieteztetik, hanem általában szavaz­tatik meg; erre nézve meg van tehát a virement és igy ezen czélra többet is költhetek. Azt hiszem tehát nem szükséges, hogy a ház ez iránt hatá­rozati javaslatot fogódjon el. A mi a képviselő ur határozati javaslatának első pontját illeti, mely vonatkozik a felső nép­iskolák megszüntetésére, kijelentem, hogy én azokat nem fogom megszüntetni, azok felállítását a törvény rendelte. Igenis oly helyeken, a hol már évekkel ezelőtt felállíttatott a felső nép­iskola, de a tanulók száma évek lefolyása után sem lett elegendő, a dolog természete szerint az iskola meg fog szüntettetni. Már a mi a polgári iskolákat illeti, méltóz­tatik tudni —• mert ugy látom, hogy nagyon szor­galmasan tanulmányozza a népoktatással való jelentéseket — körülbelül tizenhatezer gyermek frequentálja az iskolákat. Mi fog történni akkor, ha ezeket a polgári iskolákat be fogjuk zárni és a reáliskolákat tartjuk fenn. Hát ez a felfogá­suk a t. képviselő uraknak a democratiáról, hogy csakis gymnasiumokban vagy reáliskolákban jár­jon ifjúságunk, hogy legyen minél több tekintetes ur. Én viszont azt akarom, hogy polgári iskolákba járjanak és legyen belőlük minél több derék iparos kézműves. (Helyeslés.) De azokat az iskolákat czélszertíen kell vezetni és azt el is fogjuk érni ha azokat a tanműhelyekkel fogjuk eszközölni. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát arra kérem a t. házat, hogy ne mél­| tóztassék a képviselő ur határozati javaslatát el­fogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kiss Albert: T. ház! A t. minister ur ki­jelentése után én csak igen röviden fogok szólani. (Halljuk!) Én elismerem azt, hogy a t, minister ur a polgári iskolák által azon czélt akarja elérni, a melyet jelez. De épen azért voltam bátor fel­szólalni, hogy a czélt ne csak itten mondja, hanem azt kint is elérni igyekezzék. Nevezetesen azon polgári iskolák ugy a mint jelenleg fennállanak, oly megbiráltatásnak vannak kitéve, azok rendel­tetési ezélja iránt oly különbözők a nézetek és pedig nemcsak a szakemberek, hanem a törvény­hatóságok között is, hogy azon esetben, ha a ha­tározati javaslatéi nem fogadtatnék, eljött azon idő arra nézve, hogy méltóztassék a t. minister ur az 1879 ik évi szabályrendeletnek legalább más ma­gyarázatot adni ma, mert az ma múlhatatlanul szükséges, különösen azon qualificatiónál s törvény­nél fogva, a mely az előbbi ministeri utasításokat és rendeleteket részben hatályon kivül helyezte és szükséges az a végből is, hogy azon czélok, me­lyeket a polgári iskolák számára kitűzni méltóz­tatott, elérhetők legyenek. Én ugyanis két czélját látom a polgári iskolának és ez a két czél az, mely létjogát igazolhatja. Az első az, hogy ezen polgári iskolák főleg a nemzetiségek között a végvidéke­kenvannak elterjedve; értem pedig ezek alatt kü­lönösen az államiakat. Ott azonban a polgári isko­lának még más is lehetne a hivatása: a nemzeti nyelv terjesztése, nem a nemzetiségnek erőszakos terjesztése, mert azt ennem fogadnám el és kivihe­tetlennek is tartanám s ezélja lehetne különösen a nemzeti nyelv terjesztése mellett a hazai történe­lem megkedveltetésére hatni. A nyelv megkedvel­te tését illetőleg már is nagyon kedvező eredmé­nyeket látunk, például Lip tó-Szent-Miklóson, Turócz-Szent-Mártonban, Újvidéken és más helye­ken, a hol a nemzeti nyelvnek megkedveltetése tekintetében kedvező eredménynyel találkozunk. Ámde ez még nem elég, hanem a mellett H haza történetét is kell tanítani, hogy az is meg­kedveltessék. Sajnos, hogy erre nézve már nagyon szomorú a tapasztalatunk. A gyermekek ugyanis, midőn a H. osztályból kilépnek, véghetetlenül meg­fogynak. Ezt egyetlen egy iskolában sem tapasz­taljuk ugy, mint csakis itt, a polgári iskolában. Már pedig Magyarország történelme itt csak a III. osztályban taníttatik és pedig a földrajzzal együtt hetenkint csak 2 órában. Ez oly csekély óraszám, hogy legyen az a legjobb indulatú pol­gári iskotai tanár, azt a czélt, amelyet elérni óhaj­tanak, egy órán és a harmadik osztályban elérni nem lehet. Ennélfogva ha a tanrend átvizsgáltatik, figyelmébe ajánlom a minister urnak, hogy Ma­gyarország történelmének tanítására épen azon

Next

/
Thumbnails
Contents