Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

48. •rscáfot tlét é még félig sem kész állapotunkban ér bennünket a külföld versenye, mely egymagában is megsemmisítő hatással lehet ránk, ha tétlenül tekintünk eléje s mely most nem is egyedül, de egy ép oly veszedelmes szövetségessel karöltve, az egész continensen és most már Anglián is végig áramló reactionarius irányú vámemeléssel, mely elzárja előlünk a piaczokat, támad ellenünk. És e két már egy magában is halálossá válható veszély egyszerre lép fel s ugyanazon időt választotta megtámadhatásnnkra. (igaz! ügy van! a bal-és szélső haloldalon.) E helyzet t. ház, csaknem kétségbeejtő, mert a versenyben nincs meg azon jelenség, hogy mulandóságára lehetne számítani, nem; a verseny csak nagyobb arányokban fog fellépni, mint most fellépett. A mig a Dimbovicza vagy Morava mellől egy zsák búzának a határig való kivitele két ökör életébe került a közlekedési eszközök hiányossága folytán: addig veszély nem fenyegetett, de most, mikor már nem csak a dunai tartományok, de Oroszország is vasutain, a tengeren és a Dunán szállítja a gabonát; mikor Amerika termelése oly óriási, mikor Canada oly területet vesz eke alá, mint két-három európai ország egybeesapva, mikor a suezi canalison megjelenik a keletindiai termelés; a veszély ajtónkon kopogtat. És mi történik, ha Dél-Szibéria mérhetlen területei eke alá jutnak s ontani kezdik a gabona tömegeit, ha talán a Congo állam is mint nyerstermelő állam jelenik meg a piaczon? Ez árain]atott föltartóztatni nem áll hatalmunkban. Ez természetes fejlődése az emberi haladásnak, melyet parlamenti határozattal megváltoztatni nem lehet, itt a saját magunk viszonyain kell változtatnunk, azokat kell a megváltozott helyzethez idomítanunk. (Helyeslés halfelol.) A kétségbeesés érzete szállja meg az embert, ha végig gondolja, hogy micsoda arányokat fog a megindult áramlat ölteni. De a kétségbeesés utolsó recept, talán nem is recept. Tehát nézzük, vizsgáljuk, hogy csakugyan halálos-e a baj s nincs-e ellene egyáltalán sikeres védelem? A vigasztalást megtaláljuk egy önmagában szintén szomorú helyzetben, abban, hogy a mi mezőgazdaságunk soha sem volt huzamos ideig válságok nélkül eddigelé sem. Egy rossz termés szintén válság. Tudjuk, hogy Középeurópában ninesen állam, melynek klimaticus viszonyai olyan változásokat, oly szabálytalanságokat mutatnának, mint a mienk. Már most egy rossz és egy jó év termésének ára közti különbség minden esetre nagyobb, mint az a különbség, a mely a gabona árának 10 frtról 8 fríra való aláhanyatlásából előáll. De az időjárás által előidézett válságok veszélyessége áll abban is, hogy azok magát a termést érik, nem csuj)án annak árát. Ez nagy különbség. Az időbeli válsáKÉPYH. NAPLÓ 1884—87. IH. KÖTET, január 15. 1SSS. J7 gok, illetőleg a termést ért veszedelem minden embert sújt, a ki Magyarországon gabona-termeléssel foglalkozik; mig a jelen válság főként csak azokat sújtja, a kiknek annyi gabonájuk terem, hogy abból el is adhatnak. Már most Magyarország földműveléssel foglalkozó gazdái közül körülbelől 90 % az, a mely nem termel vagy kevéssel termel több gabonát, mint a melyet saját háztartásában maga felemészt. Erre nézve a jelenlegi válság meglehetős indifferens. Valamint, ha a gabona ára nagy: annak ő nem veheti hasznát, mert eladni valója nincs; ép ugy, ha az ár kicsiny, az reánézve irrevelens, mert neki magának terem. Kétségbeesésről tehát oly országban, mely már megszokhatta a válságokat, szó alig lehet s remélhető, hogy ezen válság, a mely most fenyeget, halálthozó Magyarország mezőgazdaságára nem lesz, ha igyekezünk valamit tenni hatásának enyhítésére. Ha Magyarországnak kifejlett ipara volna, a külföldi piaczok néhányának elmaradásával nem kellene olyan sokat gondolnunk; volna piaczunk itt belül, fogyasztásunk részint a nagyobb számú lakosság, részint pedig az által, hogy gyárilag, iparilag feldolgozhatnék a nyerstermények egy részét és kevesebbet lennénk kénytelenek kinálni eladásra a világ piaczain. De a mi az ipart megteremtené, az a fennálló szerződések folytán — a vámsorompót értem — most nem valósítható. És a mikor lehetségessé válikjogilag;mire, bekövetkeznék az idő, hogy;, törvény megengedi: akkor-isott lesz egy többség, mely ennek felállítását akadályozni fogná. Tehát csakugyan nincs más mód, mint foglalkozni azon szerintem palliativ szerekkel, melyek itt a képviselőházban a vita folyamán felhozattak. Örömmel constatálom, hogy a felmerült vita eszmékben meglepőleg gazdag vala. Az ellenzék férfiai is kilépve az ellenzéket megille tő természetes reservából, maguk állanak elő positiv javaslatukkal és veszedelmesnek találják addig várni, mikor ezt már oly helyzetben tehetnék, hol a szó már félig tett számba megy. Az ellenzéki férfiak is nagyon acutnak ismerték fel a bajt, sürgősnek, halaszthatatlannak a rajta való segítést. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az igy felmerült indítványokkal egyenként foglalkozni nem fogok, felállítok azonban egy határvonalat, melyen innen rokonszenvvel fogadok minden indítványt, de melyen túl mindent ellenezni volnék kénytelen. (Enlljuk !) Gróf Apponyi t. képviselő ur tegnap kifejezte és tökéletesen aláirom ebbeli nyilatkozatát, hogy igenis egészséges államnak egészséges tagokból kell állani és ha ezeket osztályoknak nevezzük, azért valamely osztály érdekében megindított törekvést osztály érdeknek bélyegezni nem szabad és más 3