Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

18 tó, srsságas ülés jaattúr 15. 18S6. osztályok vagy az összesség érdekével szembe- j állítani nem helyes. Minden osztály érdekének megvan a jogosultsága, hogy felkaroltassék. Kormány és törvényhozás nemcsak oly intézkedésekre vannak hivatva, melyek az összes érdekeket felölelik, hanem olyanokra is, melyek partialisak ugyan, de a jogosult érdekeket védelmezik. Minden partiális érdek jogosult és rokonszenves fölkarolásra számíthat, mely az összesség érdekeivel vagy más szintén partialis ugyan, de magánál nagyobb érdekekkel ellentétben nem áll. Ez a határ. Azért én, t. képviselőház, óhajtottam volna, hogy a kormány részéről is talán több előzékenységgel fogadtattak volna a tett ja vasi átok és legalább érdemileg nyertek volna megfontolást, megvitatást. Például a mi a mezőgazdasági szakértelem emeléséről és terjesztéséről, a talajjavítási bankról, a mezőgazdasági hitel olcsóbbá és könnyebbé tételéről felhozatott, megérdemlik a velük való érdemleges foglalkozást. Nevezetesen, a mit gróf Keglevich István képviselő ur felhozott, oly meggyőzőnek mutatkozott nekem, hogy valóban nem birnám elképzelni, ily hitelszövetkezetet hogyan lehetne erősebb argumentummal indokolni, mint a t. képviselő ur tette, a ki élő példával illustrálta életrevaló, hasznos és lehetséges voltukat. A t. minister ur válaszában azt mondta, hogy a tapolcsányi efféle szövetkezet létesült a nélkül, hogy az állam segítette volna, mert az önmagából és minden külső segély nélkül jött létre s ebből azt a következtetést vonta le, hogy másutt is magától létesülhet. De ha látja, hogy több esztendő óta másutt nem lett magától, talán nem ártana, ha a csendes néző szerepen tál is tenne valamit. A társadalomnak és az államnak az az éles ellentétbe helyezése, mely itt megkiséreltetett, csakugyan nem helyes, sőt veszedelmes. Contactusban kell lenni a kormánynak és az államnak a társadalommal és ha tapasztalja, hogy a társadalom, az a pigra massa önmagától mozdulni nem akar, akkor adja meg neki a lökést, hogy mozduljon. (Helyeslés a szélső balon) Sokszor nem is szükséges anyagi áldozatot hozni, a jó példa, a buzdító szó is elegendő. (JJgy van! ügy van! a tsélső baloldalon.) Felhozatott itt a continentalis zárrendszer. Nagy szerencsének tartom, hogy oly nehéz ez eszmének kivitele, de ha még oly könnyű volna is, kötelességünk volna ellene tiltakozni. Ez oly intézkedést involvál, mely valóban a nagy többségnek érdeke ellen volna. A kik veszik a kenyeret, azoknak száma túlnyomóan nagy azokhoz képest, a kik kenyeret eladnak és a kenyeret drágábbá tenni egyáltalán nem volna a nagy többségnek érdekében. De aem is volna a felállított terv ezélhoz vezető, mert mesterséges eszközökkel a megindult verseny ellen küzdenünk többé nem lehet, azt mederbe nem szoríthatjuk, mint gróf Apponyi t. képviselő ur mondta, mert az özönvizet nem lehet mederbe szorítani. Eecepttel a többi recepthez, gazdaság terén szakférfiú nem levén, fájdalom, nem járulhatok. De legyen szabad annyit mondanom, hogy ha véletlenül azon szerencsés helyzetben találnám magamat, hogy Magyarországon nagybirtokos lennék, engem az a fenyegető válság egyáltalán kétségbeesés elé nem hajtana. Meg sem változtatnám gazdasági rendszerem alapját. Azért, hogy a búza ára leszállott, azért, hogy nem adhatnám el annyiért, mint azelőtt, a búzatermelést nem is változtatnám, sőt fokoznám. Azt követném, a mint Keglevich István t. képviselőtársam tanácsolt. Hogy szaporíthassam a búzatermelést, nagyobb marhaállományra volna szükségem és ezzel már oly téren találnám magamat, a mely az ipar felé in elinal. Tej-, sajtgazdaság, marhahizlalás, szesztermelés fejlődnék azon intézkedésemen, melynek eredeti czélja csak talajom javítása volt. A gazdasági ágak azon részét, mely jövedelmezőnek mutatkozik és mely haszonnal fogna biztatni bármily válság esetére is, igyekezném megismerni a legtökéletesebb alakjában s megteremteni a magam birtokán. Ha búzámat nem adhatnám el, feldolgoznám lisztnek. A lisztről a t. előadó ur most tartott egy előadást, mely a jelen körülmények közt nagyon vigasztaló lehet. Nem képzelhető a világnak oly válsága, nem oly versenye, mely a magyar lisztet a maga elfoglalt helyéről ki fogná szoríthatni. Ezen iparczikk meg fogja tartani helyét, bármily mesterséges eszközökkel küzdenek is ellene, nagy mértékű siker tartalmánál fogva, melylyel a világ semmi más gabonája nem dicsekedhetik. De ha a liszttel ennek daczára sem boldogulnék, állítanék tésztagyárat s búzámat iparczikk-alakban vinném piaezra. (Ilosgás.) Bocsánatot kérek, vannak, a kik e fölött mosolyognak, hanem azért biztosítok mindenkit, hogy az ipar más államban sem jött létre passióból, más államban is kényszerítő körülmények idézték elő és ha Bismarck most védvámot állít fel Németország határain, csak lassítja azt az átalakulási proc essust, melyen a tengerentúli versenynyel szemközt Németország mezőgazdaságának is végig kell menni, hogy az új viszonyok közt megállhasson. Minket nem védelmeznek ilyen vámok, gyorsabban kell mennünk a mezőgazdaság belterjessé változásának ezen processusán. Ha ezen átváltoztatást végre tudjuk hajtani, a külföldi versenynyel szemben is Magyarország mezőgazdasága meg> áll s felvirágzik. Ha nem, nem. (Élénk helyeslés a seélső balon.) Fenyvessy Ferencz: Mélyen t. ház! Az