Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-57

218 57. országos ülés január 26 1885. szem Jankótól egészen a Füstölőig, a ki azonban azon viczeket olvasta, mind az beismeri, hogy azon vicz nem jó, mert mindenki beismeri, hogy ő azzal, a mit viczczel, nem foglalkozik, arról neki fogalma sincsen. Hogy pedig miért foglalkozom ezen tárgyakkal, feleletem egyszerűen az, mert ezek is az élő természet részei és mert a tudomány kiegészítéséül okvetlenül szükséges volt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azért hát t. ház, ha a miuisterelnök ur reám máskor viczet akar mondani — én most egészen kedélyesen beszélek (Halljuk!) — adok neki egy tanácsot. (Halljuk!) Volt sokszor eset reá, hogy valaki én hozzám fordult élczért ós én meg is adtam neki és pedig a legmérgesebb élczet, melyet vulaha én reám alkalmaztak — önmagam ellen is — mert én a ház athmosphaerájára való tekintetből s közegészségügyi okoknál fogva is a derültgégét határozottan pártolom. T. ház, ezen excursio után legyen megengedve, hogy én a valláserkölcsi dologra nézve még némelyeket elmondhassak. (Halljuk!) Azt mondják, hogy az én beszédein indította a szónokokat ugy ürról, mint erről az oldalról, iiogy e tekintetben állást foglaljanak. Hát í. ház, én constatálom azt, a történelemből véve. mint tanulságot, hogy Európában minden reactio, minden absolutismus mindig a valláserkölcsi oktatás jelszava alatt indult. És ez az t. ház, a mi engemet ily jelszó kibocsátásánál mindig rendkívüli óvatossá tesz. Én a valláserkölcsi oktatásról akkor fogok tüzetesen nyilatkozni, a felett akkor fogok vitatkozni, midőn az nemcsak jelszó formájában lesz kibocsátva a társadalomba, hanem midőn concret alakot nyer és megmondhatják, hogy mi az. Ha Apponyi t. képviselő ur ugy fogja fel a dolgot, hogy egyáltalán a valláserkölcsi oktatás eltörlését szándékozom proponálni bárhol, ugy nagyon téved. Mert ha egyszer azt mondom, hogy a tabuía rasa-csinálást egyáltalán nem fogadhatom el a társadalom szempontjából, mert én a fejlődés continuitásának szükségét látom mindig, akkor engem azzal vádolni, hogy eltörlésre törekszem, legalább is igazságtalan. Igen jól ismerem az experimentumokat és egyáltalában nem pártolom azt, a mit Francziaországban Paul Bért tett, a ki nekiment és az egész valláserkölcsi requisitumot egy nap alatt kidobta az iskolából. Az egész közvélemény, a nemzet ellene szegült, mert a minisíer nem számolt azzal, hogy ha egy nemzetet a reformba akarunk vezetni, nem lehet egész intézményeket kidobni, hanem fokról fokra kell a nemzetet oüa vezetni, a hova vezetni akarjuk. De ez még nem jelenti azt, hogy a forradalmak egyáltalán nem jöhetnek létre, ki vannak zárva. A forradalmakra meg kell lenni az okoknak, meg kell lenni a talajnak és meg kell érve lenni az eszméknek, ekkor lehetnek indokoltak és üdvösek is. Hát t. ház, a valláserkölcsi oktatás volt már itt a ház előtt fölemlítve, volt a felsőházban is. Es ma már coneessiót is tettek neki. Nekem tudomásom van arról, hogy a hittani órák egyről kettőre emeltettek fel. Sőt tudok concret esetet, a hol ennek már világos következményeit is láthatjuk. Ismerek egy tanodát, a melyben a valláserkölcsi oktatás első momentuma gyanánt megtörtént az, hogy a természetrajz tanárai a növendékekkel együtt elmentek a templomba, meggyóntak és megáldoztak. (Egy hang a baloldalon: Helyes!) A közbeszólás indít egy bizonyos eriticai fejtegetésre. Kpen az úgynevezett isten szolgái, kik tehát hivatva vannak, hogy a templomokban az isteni tiszteletet vezessék, a valláserkölcsi oktatást nagy mérvben és általánosságban terjeszszék, ők panaszkodnak leginkább a felett, hogy istentelen a mai társadalom, kerüli a templomot, nem járván belé. Vájjon ki lehet ennek oka? Én, t.ház, akkor, midőn még fülem meglehetős ép volt, gyönyörűségemet találtam abban, hogy a prédicátiókat meghallgassam a különböző felekezeteknél. Meghallgattam Páter Klinkovström-öt, hallgattam híres rabbikat és híres protestáns papokat és egyebeket. Hanem én csak azt találtam, hogy ezek a prédicátorok a modern kor rohamos haladása közepén ugy állanak, mint a bevert czölöp a folyam közei pén; nem mozdulnak, nem haladnak. Azok nem i változtatnak semmit azon eszmemeneten, melylyel a valláserkölcsi tanokat hirdetik és terjesztik, pedig a korszellem tőlük is követel. Már t. ház, én igen jól tudom, hogy igen számosan beszélnek valláserkölcsi alapról, jelesen oly időben, milyen a mai. És ők tudják jól, hogy ma magában e jelszó visszhangot kelt, tehát ők bizonyos tekintetben a nap hőseivé válnak. Hanem ha én a magam szempontjából bírálat alá venném, hogy ők aztán hogyan hódolnak a valláserkölcsi oktatásnak, megtalálnám őket a templomok táján is, de oly czélzatokkal, melyeknek a valláserkölcsi oktatással semmi közük. Ugron Gábor t. képviselőtársam velem szemben felhozza a nála megszokott ékesszólással és elragadó hévvel, hogy ime a positiv tudás elkalauzolja a legnagyobb bölcset is azon határpontig, a meddig egyáltalában emberi értelem ér, de mi van azon túl? Ott van a kérdőjel. E kérdőjel helyébe mit kell tenni? Azt mondják, a valláserkölcsi oktatást. Tessék nekem ennek concret formáját megadni, Ámde azt nem tudják, mert az egyik felekezet oda fogja tenni a kizárólagosan üdvözítő tant, a másik nem ezt fogja tenni, hanem — ha már felekezetről nem szólok, de az emberiség szempontjából — oda fog tenni egy bálványt. T. ház! Meg vagyok győződve, hogyha a tiszta ész kizárásával okoskodunk ott ama kérdő-