Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-57

57. orsiágos ülés január 26. 1885. 519 jel körül, akkor csak vissza fog esni a társadalom, a culturában és eivilisatióban is és kezdődni fog íjból azon viszálkodás, mely az emberiség egyik átka és nyűge volt századokon keresztül. T. ház! Ha rólam azt mondják, hogy én atheista vagyok, a mint mondták, sőt irták is, ezzel szemben kijelentem, hogy én a múlt országgyűlé­sen birtam azon morális bátorsággal, hogy ki­mondtam, hogy igen is Darwin tanainak híve vagyok, agnosticus vagyok. T. ház! Felfogás dolga. Az egyik ember ugy fogja fel, hogyő az ő földi életében magas polczra emelkedjék, hogy ő hatalmat gyakoroljon a tár­sadalomra, annak nagy köreiben, abban keresi a magasztosát és a méltóságosat. De a mikor megjő annak ideje és a halál kaszája letarolja, ő egész nagyságával és mindenével, kivéve azon szellemi hatást, melyet környezetére és az emberiségre gyakorol, a testtel és az egész méltósággal egy­szerűen megsemmisül. És még sem semmisül meg. És itt kezdődik az, a mit én magamról tartok. Honnan van az t. ház, hogy valósággal ethicai alapon álló emberek iparkodnak, hogy ők családot alapítva, az emberiség számára jövő nemzedéket neveljenek? Vájjon azon biztosításban nincs-e ott az illető egyén feltámadása is? És vájjon a testnek az alkatrészekre való felbomlása, nem jelenti-e azt. hogy az ember egész testével, lényével vissza­tér a természetbe s ott új életet fakaszt? És ez volna egy esztelen vallás? És azt mondják, a ki ezt vallja, nem lehet, becsületes ember ? T. ház, ez teljesen lehetetlen, mert a dolog szerintem abban áll, hogy a kiben megvan a ma­gára nézve kötelező szerénység és megvan a kellő belátás, az a következőkhöz kell hogy jus­son. A tétel az, hogy az egyes, viseljen az koronát vagy hordozza a legszegényebb koldustarisznyát, a világ-universum szempontjából véve egy sóhaj, egy atom és semmi más. Tartsa fenn tehát magá­nak azt, hogy ott a hová az ő esze fel nem ér, ott ne feszegessen és ne fessen oda képeket, a melyek­nek tényleges alapját kimutatni nem tudja, hanem nyugodjék bele abba, hogy ő itt a földön rendel­tetését híven, emberhez méltóan teljesítette akként, hogy jöjjön, a mi jön, abból ő reá nézve semmi­nemű kárhozat nem származik. Ez t. ház, az én álláspontom. A mi a vallás-erkölcsi nevelés jelentőségét specialiter a magyar társadalomban illeti, én, t. ház, annak radicalis ostromlását most olyannak tartom, mintha valaki egy óriás vastagságú falnak egyenest a fejével akarna rohanni. Nekem a vallás-erkölcsi neveléssel szemben mindig csupán csak az a törekvésem, hogy minél több positiv tudás, minél több világosság jöjjön a társadalomba. Majd akkor, mikor elkövetkezik a művelődés elterjedé­sének kellő foka, irányt vesz az magától is, mert a vallás-erkölcsi oktatás kérdése és ellentétje nemcsak magyar kérdés, hanem az emberiség kér­dése s ez a nagy történelmi múlt fejleményeként áll itt, a hol tehát csak fejlődve, nem pedig tabula rasat csinálva lehet valósággal előrehaladni és az emberiség számára üdvösen ténykedni. T. képviselőház! Kijelentettem felszólalásom elején azt, hogy a benyújtott javaslatot el nem fogadom. Nem óhajtok határozati javaslatot be­adni az egyetemi tanpénzek ügyében sem és végre, hogy én a dolognak megoldását akként óhajtanám, hogy még a közoktatási minister se legyen kény­szerítve arra, hogy ott a maga törvényes hatal­mánál fogva beleszóljon. Én kifejezem azt a várakozást, hogy a ta­nári kar, mint loyalis és a collegialitást ápoló testület, megfogja találni a módot arra, hogy azon cathedrákra,melyeknek természetüknél fogva kevés hallgatójuk s melyeknek tantárgyai nem kötelezők, az igazi collegialitás tekintsen és ne malcontensek, — mint a t. minister ur magát kifejezte, hanem valósággal érdemes tudósok — mint a minőkre én czéloztara — találjanak a budapesti egyetem körében oly positiót, a mely a tudomány reputa­tiójáts ezzel a magyar tudományosság színvonalát csak emelni képes. (Tetszés a ssélső baloldalon.) Ez az, mivel felszólalásomat bezárom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén fel­jegyezve, következik a szavazás. A tétel maga meg nem támadta tv án, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a budapesti királyi egyetem sze­mélyi járandóságok czímén a 385,106 frtot meg­szavazza. Most következik a szavazás Komlóssy Ferencz képviselő ur határozati javaslatára, méltóztassék azt még egyszer meghallgatni. Nagy István jegyző (olvassa). Elnök: A kik a határozati javaslatot el­fogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el a határozati ja­vaslatot. Rakovszky István jegyző (olvassa): Do­logi kiadások összesen 190,080 frt. Elnök: Megszavaztatik. Lukács László előadó: A pénzügyi bi­zottság a személyes és dologi kiadások közt az átruházási jog engedélyezését ajánlja. Elnök: Azt hiszem, hogy mint ez más években is történt, kijelenthetem, hogy a buda­pesti királyi egyetem személyes és dologi kiadásai közt az átruházási jogot a t. ház megadja. Rakovszky István jegyző (olvassa): Középiskolai tanárképezde és az ezzel egybe­kötött gyakorló iskola. Személyes járandóságok 16,166 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Do­logi kiadások 1,000 frt. 28*

Next

/
Thumbnails
Contents