Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-57
57. országos ülés nem bírálható meg 10 forintnyi tanpénz után; mert Aquincum ásatója, az az ember, a ki első felléptével Erdélyben a római nyomok kimutatásával rögtön magára vonta, a külföld figyelmét, nem bírálható meg a 10 forint tanpénzből: egyszerűen tanszéke olyan, hogy sok hallgatóra nem számíthat — általános érdeklődést nem kelthet. Ott van Vámbéry. Senki sem fogj a tagadni, hogy valahányszor Vámbéry Ármin meglátogatja Londont, vagy bármely előkelő várost, ő a magyar tudományosságot igen kitűnően representálja, a magyar tudományosság reputatióját növeli, ezért őt a 39 forint tandíj alapjáról megbírálni nem lehet. Én ezt a példát épen azért hoztam fel, mert óhajtanám, hogy nem a ministeri beavatkozás, hanem a tanári karnak belátása, collegialitása tekintetétől bíráljam meg őket, azért, hogy azokból a busás nagy jövedelmekből bizonyospercentet állapítsanak meg azon eollegáik számára, kiknek tanári működése igen értékes, drága a tudományosság szempontjából, de oly természetű vagy nem kötelező, hogy mindig csak kevés hallgatóra számíthatnak. S most t. ház, át akarok térni Pulszky Ágost t. képviselő urnak azon fejtegetésére, a hol iparkodott engem a nevetségesség színében feltüntetni, mondván, hogy én a t. minister úrral szemben olyan vádakat emelek, a melyek leginkább illenek önmagámra, t. i. én sok mindenféléhez hozzászólok e házban és rossz néven veszem a t. minister úrtól, hogy ő sokféleképen ténykedik és működik. Hát t. képviselőház, nekem rövid megjegyzésem, a melyet koczkáztatok, az, hogy itt az észjog professorával van dolgom, aki tartozik tudni,hogy ha kettő csinálja ugyanazt, az még sem ugyanaz. Mert ha én mint képviselő itt e házban akár valamennyi ügyhöz alaposan, vagy nem alaposan, felszínesen vagy bármiképen hozzászólok, akkor a kérdés még az: vájjon az én véleményem elfogadtatik-e, igen vagy nem. De ha a t. minister ur sokféleképen nemcsak véleményt mond, hanem intézkedik is jól rosszul — vagy bármiképen, az végrehajtásra is kerül és ez lényeges egy különbség. Tartozik ennek a fejtegetésnek egy része a t. ministerelnök úrra is, ki azt mondta, hogy még sem szükséges valakinek annyi időt tölteni itt a parlamentben és meg nem gondolni, hogy az alatt egy pár bogárka megmenekülhet. Én erre a viczre még rá fogok térni, midőn a ministerelnök úrral specialiter fogok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk!) Most legyen megengedve, hogy azokra tegyek egy reflexiót, a miket a t. közoktatásügyi minister ur mondott. Hát én a t. minister urat nem támadtam meg saját ministeriumának körében, sem az ádministratióban, sem egyébben, mert én ismerem a ministeri működés bonyolultságát és a bureaucraticus rendszer minden complicatióit, ha nem is alaposan, de ugy átlag véve, már mint egy képKÉPVH. 1APLÓ. 1884—87. IH. KÖTBT. jannár 26. 1885. §%<] viselőnek szüksége van rá; de megtámadtam a palaczk-dugaszolás és közegészségügyi ténykedések miatt, melyeket a minister ur felkarol s melyek szegénységi bizonyítványt jelentenek t ministertársai tekintetében, kik arra specialiter volnának hivatva. így a t. belügy minister ur a közegészségügyre, a földmívelés- ,ipar- és kereskedlemügyi minister ur az iparügyre. És minthogy a t. minister ur nagy súlyt fektet azon óriási munkára, melyet már saját ministeriuma okoz neki, hát ezek az excursiók bírtak engem arra, hogy én valósággal ugy iparkodjam feltüntetni az ő sokszertí foglalkozását, mint tűzijátékot, mely azon pillanatban, midőn elsüttetik, igen szép, igen fényes ugyan és némely csattogó rakéta sokféle színre fel is oszlik, de a vége t. ház, mégis csak füst és a ki hozzáér, annak tán egy kicsit kormos is lesz a keze. [Derültség és tetszés a szélső balon.) A mi már t. ház, a t. ministerelnök ur megjegyzését illeti, én azt mondom, hogy van itt a házban egy autoritás, a mely előtt reméltem a t. ministerelnök ur is meghajlik és a mely autoritás nekem fog igazat adni. Ez az autoritás senki más, mint a ház t. elnöke, ki engem támogatni fog azon felfogásban, hogy a képviselő azért küldetik ide, hogy minden ülésen kezdettől végig részt vegyen, minden ülésen jelen legyem. (Igaz!) És ha a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy nem is volna épen szükséges, hogy annyi időt töltsek itt e házban, hát én erre azt felelem neki, hogy ez nem az ő véleményének tárgyát képezi. Mert az részemről szigorú kötelesség, a melyet én teljesítek — hivatkozom társaimra — tőlem telhetőleg, emberileg egészen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ő ezt még plausibilisebbé tegye, alkalmaz rám egy viczet, a melyről azt mondja, miszerint maga is beismeri, hogy az gyönge. Hát t. ház, ez valósággal ugy van, hogy az nagyon gyönge. A mióta nekem hajlamom azt súgta, hogy én a természetrajzzal foglalkozzam; a mióta én ezen réven oda jutottam, hogy én olyan emberek nyomába lépjek, mint volt Linné, Couvier, Darwin, irtam egy könyvet a pókokról s másról és most a társadalomban úton-útfélen a pókász elnevezés hangzik felém. De még a t. ház egyes tagjai részéről is megkaptam ezen gúnyos elnevezést. Akadt azután olyan is, a ki bogarásznak nevezett el. (Derültség a szélső balon.) T. ház! Én ezen pókász és bogarász elnevezéseket nem találom az Ízlésnek megfelelőknek s ha az igen t. ministerelnök ur is ezeket használja, akkor csakugyan documentálja azt, hogy a viczfaragásra csakugyan képtelen. Mert hol találja magát a t. ministerelnök ur az ő bogárviezczével? Felhozta azt az összes élczlap-irodalom, a Bors28
