Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-57
214 '-f*íj 57- •ruigM ük* január 36. 1885. elleneztük e törvényeket s most — a midőn gyakorlatilag győződhettünk meg, hogy azok csak nagy költséget okoznak a tanügy előbbvitele nélkül — sem tehetünk mást, minthogy a rossz törvények eltörlését és módosítását szorgalmazzak s hogy erre a kormányt rászoríthassuk, a tanulmányi ügyek igazgatására előirányzott 286,600 frtot nem szavazzuk meg. (Helyélés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, miután az előadó ur sem akar élni szólási jogával, felteszem a kérdést. Méltóztassanak azonban még egyszer meghallgatni a határozati javaslatot. Nagy István jegyző (olvassa Győrffy Gyula határozati javaslatát). Elnök: Az első kérdés az lesz , elfogadja-e a ház a tankerületi igazgatóságok ezímén összesen előirányzott 70,100 frtot, a második kérdés lesz, hogy elfogadja-e a t. ház a Győrffy Gyula képviselő ur határozati javaslatát. Méltóztassanak tehát azok, a kik a tankerületi igazgatóságok ezímén előirányzott 70.100 frtot elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja. Most méltóztassanak felállni azok, a kik a Győrffy Gyula képviselő ur-határozati javaslatát elfogadják. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el. Következik a népnevelési tanfelügyelőségek ezímén előirányzott 200,000 frt. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Népnevelési tanfelügyelőségek 200,000 frt. KomlÓSSy Ferencz: T. ház! Nincs napjainkban ügy, a mely jobban érdekelné a művelt nemzetek figyelmét, mint a népnevelés ügye. Versenyre kelnek ez ügyben az államok és egyesek és a ki ezen eszméhez hozzájárult és tett valamit, az számíthat az utókor hálájára és az igen t. minister ur is, a ki a népnevelés előmozdítása érdekében sokat tett, számíthat arra, hogy az utókor hálával fog eltelni működése iránt. Az állam az által, hogy magát közbevetette az iskola-ügyben, használt az ügynek. Ezen concurrentia által ugyanis a felekezeteket mintegy felébresztette szendergéséből és ösztönözte, hogy ők is tegyenek, a mit tehetnek. Az állam elvéhez híven, az iskola-ügy emelésére felállította a tanfelügyelőségeket. Ezen intézményt sokan támadják meg. Én részemről üdvösnek tartom az eszmét, mint ilyent és ha van kifogásom, az legfeljebb csak bizonyos személyek ellen van. Az 1882-iki törvény kimondja azt, hogy tanfelügyelő néptanító is lehet, ezzel kimondotta, hogy nemcsak borkereskedő, végzett gazda, kiérdemült kormánypárti képviselő vagy catasteri felügyelő, hanem tanító is alkalmas. Én pedig erre azt mondom, hogy esakis néptanító van hivatva | arra, hogy az iskolákat ellenőrizze s mint tanfelügyelő alkalmaztassék. A másik, a miért felszólalok az, hogy felhívjam a minister ur figyelmét a felekezeti tanférfiakra, mert ugy tudom, hogy eddig csak állami intézetekből alkalmaztattak. Miért teszi ezt a minister ? Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: De nem teszem! KomlÓSSy Ferencz: Tán kisebb a felekezetiek qualificatiója ? Tudok esetet, mikor egy állami preparandia igazgatója nem volt képes az órarendet összeállítani, hanem a felekezeti iskolai tanító tette meg. Az az igazgató pedig most tanfelügyelő, mig a felekezeti most is csak tanító. Nem szándékozom katholikus embereinket előtérbe tolni, csak az osztó igazságot kivánom. Ez az igazság pedig abban ál], hogy a minister alkalmazzon tanfelügyelőkké felekezeti tanférfiakat is. Midőn tehát kijelentem, hogy a tanfelügyelői intézményt helyeslem, elfogadom a költséget is. Még csak némely visszaélésekről akarok szólani. Ezen visszaélések illustratiójául felhozom a következőket. (Halljuk!) Ugocsamegye tanfelügyelője két római katholikus kántor-tanítót, kik nem is voltak mint tanítók alkalmazva, mert kántorok voltak és mint ilyenek, 20 évig működtek, 1883-ban 1,257. sz. a. kelt egyik ministeri rendelettel a hitközség terhére nyugdíjazott. Kérdem, honnan veszi erre a szabadalmat, hogy olyanokat, kik csak kántor-tanítók, tehát nem is tanítók, a hitközség kárára nyugdíjazzon? Ugyanazon megyében megtörtént — és megtörténik ez más megyékben is — hogy állami és felekezeti tanító-egyesületek létezvén, ha valamely katholikus tanító nem iratkozik be az állami egyesületbe, a tanfelügyelő megindítja az eljárást és végrehajtás útján veszi meg rajtok a 2—-3 frtnyi tagsági illetményt. Kérdem, minő alapon teszi azt, miután a tanítónak jogában áll, sőt kötelessége, hogy a felekezeti egyesületbe lépjen be? E két eset Mustrálja egyesek visszaéléseit. Elismeréssel szólok egyes tanfelügyelők működéséről pl. a pozsony megyei és pestmegyei tanfelügyelőkről, ezek annyi érdemet szereztek maguknak a nevelés terén, hogy nemcsak nem sokallom, de keveslem azon honoráriumot, melyet nekik a törvény kiszabott. De ismételve felhívom figyelmét a nyitramegyei tanfelügyelőre, ki abban leli Örömét, hogy minél több felekezeti iskolát államosítson, mint legutóbb Privigyén és Galgóczon tette. Azt válaszolta a minister ur interpellátiómra a nagytapolcsányi államosítást illetőleg, hogy sok helyen megkívánja az állami iskola felállítását azon körülmény, mert holmi pánszláv tendentiák kerülnek ' napirendre. Kérdem, Privigyén, hol a hazafíságáról ' ismeretes kegyes tanítórend vezeti az elemi iskolát,
