Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-56

OQO) »6. országos filé* jaosár 24. 1S86. azon igen t. Mayer nr az oka, akire méltóztatott hi- I vatkozni. Mert ez a Mayer ur járt azon községekben, a hol tisztán nazarénusok laknak, ő értekezett velük s azok mint leendő vezérüket emlegetik. Biztosítom a t. képviselő urat arról, hogy én ezt is ép oly szavahihető nazarenusoktól tudom, mint a minőnek a képviselő ur Mayert tartja. Ezek előttem oda nyilatkoztak, hogy látván kisebbségüket, csatlakoznak a baptistákhoz, miután köztük vallási tekintetben elvi különbség alig van. Ha tehát összefoglaltam őket, annak oka müga Mayer, a ki a törvényt nem tisztelő felekezettel, mint annak leendő vezére, érintkezik, mert biztosítom a képviselő urat, hogy a mit a nazarenusokról mondottam, az való és hogy semmit sem mondottam olyat, a mit az illetőktől maguktól biztosan és a tapasztalásból nem tudtam volna. (Helyeslés jobb felöl.) Ugron Gábor: T. ház! Határozati javaslatommal szemben nem hozattak fel nyomós érvek s azt hiszem, hogy azon érvek közt, melyek felhozattak, a döntő az, melyet az imént Zichy Antal képviselő nr hangoztatott, hogy helyesli az autonómia eszméjét, de határozati javaslatomat nem fogadja el. A képviselő ur azt mondja, hogy katholikus képviselő. Én nem ismerek itt a parlamenten belül mást, mint országos képviselőt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn az autonómia érdekében felszólaltam, nem azért tettem, mert katholikus vagyok, hanem azért, mert hazánkban a nép jogkörének kiterjesztését és az önkormányzatban való nevelését szükségesnek tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur az autonómiát megtámadókat igazolja, mikor kijelenti, hogy az autonómiát helyesli, de nem fogadja el, mert igazolta ezzel azt, a mit feltételeznek, hogy az autonómiára képtelenek a katholikusok, mert nincs meg a kellő véleménybátorságunk, (ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Érvül hozatott fel az autonómia ellen,; még pedig egyházi oldalról az az eszme, hogy az állam és egyház közt fennálló szálakat nem szabad elszakítani, azon szálakat épségben kell megőrizni, melyek az egyházat és államot összekötik. T. ház! Egyetlenegy államnak sem vált előnyére, állam és egyház szorosan egymásba kapcsoltatott. Mert vagy &?• egyházi törekvések rontották meg az állami életet, a mint történt a byzanti császárok idejében, vagy pedig az állami elvek mindenhatóságukban megrontották az egyház szabadságát. Fényesen igazolja ez állítást Anglia példája, midőn VIII. Henrik, mint az államhatalom birtokosa egyszersmind vallási forradalmat is idézett elő. Ha Bende t. képviselő nr ezen elvét elfogadjuk, akkor nincs mit panaszolni a franezia forradalom ellen, hogy az államhatalom ledobta az oltárról a képeket és felállította az ész istenségét, el kell fogadni a helyzetet, melyet Robespierre létesített, midőn az ész istenségét ledöntve, egy legfőbb lény tiszteletét decretálía. Helyeselnie kell I. Napóleon hatalmi törekvését, midőn az egyházat a jogara hatalma alá vetette. Az állami és egyház közti életnek, ha egymást működésükben nem akarják zavarni, csak akképen lehet e két tényezőnek a functiója sikeres, ha kapcsolatukban leapad a lehető kis mértékre. Az egyház birja kellő szabadságát, erkölcsi és hitelveinek, fenségét ne szennyezze be a politikai működés, másfelöl az állam csak annyi felügyeleti és ellenőrzési jogot gyakoroljon, a mennyi arra szükséges, hogy az egyház az államra veszélyessé ne váljék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen elvet hangoztatták azok, a kik valóban szabadelvű politikát követtek Magyarországon és a szabadelvüséget nemcsak üres phrasisnak használták, hanem tanait követték. Ezt követte Deák Ferencz, kinek 1873. június 28-án tartott beszédéből felolvasom a következőket (olvassa): „Az én nézetem az, hogy a két rendszer közt jobbnak és czélszerűbbnek tartom az amerikait." (Élénk általános helyeslés.) Pulszky Ágostliépviselő ur is helyeselte. (Derültség a szélső baloldalon.) Deák ezeket mondja továbbá: „a mely rendszernek alapja az, hogy az állam ne vagy minél kevesebbet avatkozzék a cultusok ügyeibe és csak akkor és csak annyiban, a mennyiben a status fentartása a beavatkozást szükségessé teszi. De ha ezt egyszerre el nem érhetem, azt a czélt mindig szem előtt tartom és minden lépést, mely a felé vezet, pártolok; de nem pártolok semmi oly lépést, a mely attól eltávolít." „Igen fontos továbbá a katholikus autonómia kérdése. Sürgették ezt már a ministeriumnál, sürgették nálunk is. Én e tekintetben abban a véleménybenvagyok, (Halljuk! Halljuk !) hogy a katholikus autonómia csak negatív tartozik az országgyűlés elé. (Helyeslés.) Nekünk nincs jogunk ez autonómiába akkép avatkozni, hogy igy legyen; hanem van jogunk azt mondani, hogy igy ne legyen." (Általános élénk helyeslés.) Tehát t. ház, Deák Ferencz azt az elvet vallj a. mely határozati javaslatom támogatására szolgál, hogy lassankint ki kell az egyházakat az állam karjaiból bontani. A liberalismus minden egyes lépést, mely ehhez közelebb vezet, kell hogy üdvözöljön. Csodálatos, hogy azon időben, midőn nem volt Magyarországon liberális párt, hanem a Deák-párt, a balközép és a szélsőbal állottak szemben, akkor a liberalismusnak elvei nem tiportattak el akként, mint most. Ugy látszik, arra volt szükség, hogy a liberalismus elvei sikerre ne számíthassanak, hogy egy nagy hatalmas liberális párt uralkodjék Magyarországon. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azon indok, hogy az állam és egyház közti