Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-56

19C 56. or=.zág<», ölés január 24. 1885. épen azon változások következtében, melyek ezen nézetek megalkotása óta bekövetkeztek, azt hiszem, senkinek tervezete sem találkoznék ma osztatlan helyesléssel és nem számíthatna támogatásra ma sem a kormáin', sem a házban bárki, hogy ha bárminő posiiiv javaslatot terjesztene elő ez irányban. ]Je annál fontosabbnak tartom és megvallom, csudálom, hogy az eddigi felszólalók lazul erre senki sem refleetált, azt, mit a t. vallásos közoktatásügy; minister ur tegnapi beszéde alkalmával megemlített. A t. minister ur ugyanis megemlítette, hogy az alapok és alapítványok kérdésére kiküldött bizottság ugyan némi eredményt elért, a mennyiben annak kebelében e két alapra vonatkozólag két operatum készült; de annyiban nem jutott eredményre, a mennyiben afelett tüzetesen nem tanácskozott. Másrészt megemlítette ez alkalommal azt is, hogy ő a maga részéről is egy indítványnyal lépett fel a bizottság kebelében, mely tüzetesebb vita alá nem vétetett. A t. minister ur ezek kijelentésén túl nem terjeszkedett és nem nyilatkozott, hogy miután a múlt országgyűlés bezárásával ezen bizottság megbízása lejárt, ezentúl e tekintetben mi történik. Még azt sem említette, hogy azon indítvány következtében, mely azon bizottságok elé ő általa terjesztetett, az alapok és alapítványok kezelésére vonatkozólag mit szándékozik ezentúl tenni ? Kern hiszem, hogy ő ezt csak azért említette volna meg, hogy a bizottság működése történetének actáit szaporítsa, vagy hogy pusztán történeti szempontból derítse fel a bizottságban eddig történteket, hanem megvagyok győződve, hogy miután most nem forog fenn annak szüksége, hogy a bizottság őt utasítsa valamely operatum előterjesztésére, miután most a háznak egyelőre e kérdésre vonatkozólag egyáltalában nem forog fenn határozata és igy az ő keze teljesen szabad, hogy ő azt, amire utasíttatni kívánta magát a bizottság által, talán önszántából a t. ház elé terjeszteni szándékozik. Megvallom, örömmel üdvözlöm őt e téren, mert ha nem az alapok és alapítványok abstract jogi természete, hanem azok kezeléséről törvényjavaslatot terjeszt a ház elé, mire magát a bizottság által az ő tegnap elmondott indítványa szerint utasíttatni kívánta és concret alkalma lesz a háznak azon kérdésre nézve múlhatatlan szükséges intézkedések tekintetében vitát folytatni és megállapodni, esetleg ha e megállapodás nem is tartalmazná azon törvényjavaslat tárgyalását, hanem legalább e tekintetben a ministeriumnak az irányt kimutatná, melyet aztán állandóan követhet és ha aztán az alapok és alapítványok jogi természetével összekötött kérdésekre vonatkozólag, annál nyugodtabban, az eredménytől való annál kevesebb tartózkodással lehet egyszer végre a t. háznak határozni, midőn mindenki meg lesz nyugtatva, hogy az alapok és alapítványok kezelésére vonatkozó mozzanatok tekintetében a kellő intézkedések, kellő auetoritással és alappal a ház, illetőleg az országgyűlés enunti a dójának alapját, mert ne ringassuk magunkat tévedésben t. ház, annak az oka, hogy az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározására kiküldött országos bizottság munkálatai mindeddig eredménytelenek maradtak, nem azon általam igen tisztelt s azt hiszem, ily váddal egyáltalán nem illethető bizottsági tagok munkától való esetleges tartózkodásában rejlik; nem is képzelhető t. ház, hogy egy bizottság, melyet a ház ismételve feladattal ruházott fel, e feladat teljesítésétől vonakodjék, hanem azon eredménytelenség lényege mindig onnan következett be, hogy mindenki a házban egyrészt érezte a kérdésnek magának kényes voltát, másrészt azt, hogy e megbízási kör, a mely a bizottságnak megadatott, esetleg nem terjeszkedik ki mindazon intézkedések javaslatára, melyek mulhatlanul szükségesek s mert a. bizottság maga is részint a ház megbízatása iránti tiszteletből, részt pedig a ministeri hatáskörre való áttérjeszkedés elől való természetes tartózkodásából nem kivánt oly initiativával élni, a mely a dolog természete szerint nem a bizottságot, hanem a ministeriumot kellett, hogy illesse. Miután tehát t. ház, az igen t. minister ur megemlítette, hogy ezen initiativával a múlt országgyűlés alatt már élni szándékozott és miután nem forog fenn ma erre nézve semmi akadály, miután a minister urnak keze egész szabadon van, nincs megkötve, hogy ezen initiativát a jelen országgyűlésen ne gyakorolhassa, azt hiszem, hogy az e tekintetben elért eredményt, azt, hogy végre egy törvényjavaslat fog előttünk feküdni, nem szabad csekélyre vennünk s felszólalásomban azért terjeszkedem ki a minister ur előadásának ezen részére, nehogy az által, hogy a t. házban senki sem refleetált arra, netalán azon hit keltessék fel, mintha ezen egész kérdés egyáltalán már az elméket többé nem foglalkoztatná. Most miután azon határozati javaslatokra vonatkozólag, melyek a t. ház előtt feküsznek, szavazatomat röviden indokolni kötelességemnek tartottam volna, szabadjon egy úgyszólván majdnem csak házi ügyben néhány szót szólanom még azokra, miket Hermán Ottó és Ugron Ákos t. képviselő urak a tegnapi és mai ülések folyamán felhoztak, annálinkább t. ház, mert nincs egyáltalán okom sajnálni azt, hogy Hermán és Ugron Ákos t. képviselő urak az egyetemi rendszer körül fenforgó kérdésekre vonatkozólag felhívták a ház figyelmét. Kétségkívül a mi egyetemi rendszerünknek, mint minden gyakorlatilag életbe léptetett intézménynek, a mely hosszú időn keresztül és folyton változó viszonyok közt functionál, megvannak a maga bajai, oly eredményei, amelyek tekintetében