Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-56
I 56. országos üli ; s január 24. 1885 197 néha azoknak orvoslásáról kell gondoskodni. És j azon kérdés, melyet Hermán Ottó és ma Ugron Ákos képviselő urak felvetettek, nem is ő általuk vettetett fel először, fel vettetett e házban régebben, enquéte-bizottságoknak tárgyalását képezte és ezen tárgyalások nyomán a minister ur maga intézkedett, a mennyiben felszólítást intézett az egyetemhez, hogy az észlelt bajok orvoslása, esetleg részletesebb kiderítése tekintetében előterjesztést, esetleg javaslatot tegyen. Ez megtörtént a múlt tanév folyamán s ugyanekkor az egyetemi faeultások ugy a tanpénzek, mint általában a vizsgarendszer és az egyetemi kezelés rendezésének szempontjából különféle javaslatokat terjesztettek fel a" cultusministerhez, mely javaslatokhoz mellékelték nemesak azon adatokat, a melyeket Hermán képviselő ur felhozott, hanem igen számos más adatokat is, a melyek azt hiszem, egyáltalában nem olyan természetűek, hogy a nyilvánosság elől elzárandók volnának, ^lag vagyok győződve, hogy ha a t. képviselő ur utána járt volna, ezen adatokat részletesen, nem miként ő megjegyezte, egy magát elkeseredettnek, elnyomottnak érzett szegény tanártól kaphatta volna meg, hanem a maguk teljességében minden nehézség nedvül akár a ministeriumtól, akár az egyetemtől, mely esetleg kötelességének tartotta volna a ministeriumtól megkérdezni, vájjon ezen hivatalos okmányok és előterjesztések a t. képviselő urnak rendelkezésére bocsáthatók-e, azonban meg vagyok győződve, hogy a ministerium e tekintetben semmi nehézséget sem csinált volna. De t. ház, nem tehetek róla, hogy ha a t. képviselő urnak adataira és azokhoz fűzött okoskodásaira nem találok jobb jelzőt, mint aminőben épen ő igyekezett a cultusminister urat részesíteni. 0 megemlítette, hogy igen nehéz helyzetben találja magát a minister úrral szemben, mivel azt mondják, hogy Magyarország legnépszerűbb ministere, azonban azzal vigasztalja magát, a mi száz ember természetében fekszik, hogy már a mai korban szeretik az emberek a változatosságot és a felszínen maradást. Hát mi is ily nehéz helyzetben vagyunk Hermann képviselő úrral szemben. 0 is tagadhatatlanul — hivatkozik is rá ismételve — népszerű ember, ki a függetlenségi tusákban emelkedett fel, függetlenségi elveket védelmez, olyan ember, a ki a sajtóval sokszoros összeköttetésben van és tudjuk, hogy a ki a sajtóval egy irányban van összeköttetésben, az már a sajtó egésztől sok tekintetben bizonyos immumitásban részesül; de épen ennélfogva azt találjuk, hogy a sajtó és sok ember csak a változatosság és felületesség szerint itél; már pedig változatosság tekintetében nincs e háznak egyetlen tagja — me S vagyok győződve róla — még az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur sem, a ki vetekedni akarna Hermán képviselő úrral. Kern merül fel egy nagyobb kérdés a házban, melyet ő alaposan nem tárgyalna, melyet ő a maga meggyőződése szerint alaposan nem értene; de igen természetes, hogy az ezen oly igen sokra kiterjedő alaposság aztán igen gyakran mégis a felszínen maradj és mégis csak változatosság utáni kapkodás. És t. ház, tagadhatatlan az is, hogy azon ^gen szellemes megjegyzéseknek, melyeket Hermán képviselő ur tesz, megkapó és tagadkatlanul sok tekintetben tetszetős volta nagyrészt abban rejlik, hogy ő a tárgyakat egy oldalról, oldalviiágításbau szemléli, nem ugy, mint az emberek rendesen szokták, a kik szemtől szembe néznek a kérdésekkel és azokat természetes arányaik és körvonalaik szerint látják meg, hanem ő azon sajátságos távlatban nézi a kérdéseket, melyben az egy oldalról való megvilágítás némely rézleteket kiemel, más részleteket ismét egészen elmos. Ennek következménye aztán ismét az, hogy a midőn a létező intézményeket megtámadja, csupán bajaikban és csupán azon balkövetkezmények világánál képes azokat megítélni, melyek azokból származnak, ellenben mindazt, a mi tényleg életbeléptetve nincs, a mi előtte mind életbeléptetendő, mint vágyának tárgya szerepel, csupán a tökélynek eszniémd voltában s.-:emiéli. Mi, az egyetem tagjai., midőn e kérdésekkel foglalkoznunk keiiett, nemcsak a tényleges rendszer minden előnyeit és minden bajait voltunk kénytelenek taglalni, hanem taglalnunk kellett minden egyéb lehető rendszert és azon körülmények tekintetbe vételével, melyek életbeléptetése nyomán mulhatlanul beállnak és bekövetkeznek. Es mi volt az eredmény, melyre ennek alapján jutottunk? Az eredmény az volt, hogy tökéletes kiegyenlítés semmi körülmények közt és semmi rendszer mellet el nem érhető. De nem is kívánatos, mert nem rejlik a dolog szellemében, mert a különböző pályákon is igen különböző eredmények érhetők el. Mindenki, midőn egy pályára lép, már előre is tudja, hogy az egyik pályán olyan anyagi eredményt nem fog elérni, mint a minőt egy másik pályán elérhet. A philologus bármi körülmények között sohasem tog oly anyagi dijat, jutalmat elérni, mint pl. az ügyvéd, a vállalkozó mérnök vagy orvos. Ez a dolog természetében fekszik és természetes az is, hogy azon elméleti szakok, melyek egy vagy más gyakorlati életpályával állnak kapcsolatban, mindig a gyakorlati életpályához kötött várakozás, az ott elérhető díjazás, jutalmazás arányában jutalmaztatnak és díj áztatnak. Ezt eltörülni, megszüntetni soha semmi rendszer által, semmi körülmények között nem lehet. És ha a t. képviselő ur a polytechnicum esetét hozta fel az egyetem esetével szemben, én, ki a polytechnicum tökéletes egyenrangúsága iránt semmi kételyt nem táplálok,
