Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-48
48. országes ülés január 15. 1885. íc lyikére okvetlenül szükséges, hogy helyreigazít'ólag refleetáljak. (Halljuk!) Nem akarok belebocsátkozni annak vitatásába, vájjon az árúminták felállítása az ottani érdekelt köröknek kieszközlése vagy egyenesen a ininisterium rendeletére történt-e; hiszen az végtére mellékes dolog. Az tény, hogy az árúminták a vámhivataloknál behozattak azon czélból, hogy a Magyarországból Romániába menő iparczikkek azon árúminták szerint vámoltassanak meg. A t. képviselő ur azon kifogást teszi, hogy a romániai vámkezelők még sem tartják meg ezen vámolást és pedig azért nem, mert ismerik a magyar kormány gyengeségét. Ilyet könnyen lehet állítani; de ha ezen állításnak alapját megvizsgáljuk, nagyhamar meg fogunk győződni azon állítás tökéletes alaptalanságáról. Nagyon jól tudja a képviselő ur, hogy a román vámkezelő nem a magyar ministerium alatt áll, hanem a román kormány rendeletének végrehajtó közege. Ha tehát ugy jár el, hogy eljárása a megállapított stipulatióhoz képest helytelen, csakis a román ministerium közbenjárásával lehet őt megintetni és a rendes útra terelni. Ez iránt az illető kereskedők reclamationalis joga mindig meg van és a mi részünkről az a könnyebbítés is tétetett a kereskedőknek, hogy nem szükséges direct a minisíeriumnál reelamálniok, hanem reclamatiójukat a vámhivatalnál is beadhatják, minélfogva gyorsabban kerül a ministeriumhoz és ennek alapján a minister mindig a szokott erélyességgel járt és jár is el. Hogy a t. képviselő ur ezen zaklatásokat a kereskedelmi forgalomban meg akarja szüntetni és ennek árát is javaslatba hozza, ezt értem a t. képviselő ur részéről; de meg fogja engedni, ha én azon árt e zaklatások megszüntetésére nem fogom megadni a román kormánynak. Hivatkozott a t. képviselő ur az állatkereskedésre, hivatkozott arra, hogy a román kormány minden intézkedést megtett a marhavész és egyéb bajok elhárítására és ugy látszik, hogy ő ezen intézkedések végrehajtását elégségesnek tartja. Részemről biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy én ezen intézkedések végrehajtását elégségesnek nem tartom arra nézve, hogy hazánkban a marhaállomány a legnagyobb veszélynek ki ne legyen téve. (Helyeslés.) Ennek folytán okvetlenül szükségesnek tartom, hogy mindaddig, a mig ezen intézkedések Románia részéről csakugyan ép oly mérvben nem fognak életbe léptetni, mint nálunk: addig a forgalmat megkönnyítni semmi esetre sem lehet. (Élénk helyeslés.) Nem lehet azért, mert vitális érdekek vannak veszélyeztetve; azért, mert mi állategészségügyi conventióban állunk a nyugattal és a mint mi oly állammal, melyben a marhavész \ honos s melyben a kellő óvintézkedések nem történnek meg, a mit az eredmény mutat, mert alig szűnik meg egyik héten a marhavész, a másik héten már ismét fellép s ez már három éve tart, mondom, mihelyt mi egy ily állam iránt elnézőbbek leszünk, rögtön elvesztenők azon előnyt, melyet nekünk az egészségügyi conventio nyújt. (Élénk helyeslés.) Én tehát a t. képviselő ur javaslatát, mint lehetetlenséget, visszautasítom és megvallom, inkább kiteszem magam annak, hogy a kereskedelmi forgalomban forduljanak elő némi zaklatások, a melyek, legyünk őszinték, részünkről is meg szoktak történni, a mint ez a határszéli forgalomban vice versa rendesen elő szokott fordulni. Ezen zaklatások nem oly nagy mérvűek, hogy azok a kereskedelmet megakaszthatnák, vagy annak ártalmára lehetnének, mert ezeknek oka rendesen tévedés, nem pedig rosszakarat s ezek orvoslása rendesen a legrövidebb idő alatt be szokott következni. Az állategészségügyi kérdés a legközelebb tárgyalás alá kerülő vám- és kereskedelmi szerződés megújításánál minden esetre nagy szerepet fog játszani s én azt hiszem, hogy a magyar kormány álláspontja csakis az lehet, hogy állategészségügyi szempontból okvetlenül megkívántassák az, hogy Romániában mindazon intézkedések, melyek nálunk megvannak, ép oly erélyesen és pontosan legyenek életbeléptetve és végrehajtva s ha Románia ezen követelményeknek megtelel, vele szemben a könnyítés ép ugy megtörténhetik, mint az Szerbiával szemben tényleg megtörtént. (Helyeslés.) Elnöki Hermán Ottó képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. Herman Ottó : T. ház! (Halljuk!) A menynyiben Zay Adolf képviselő ur engem beszédében megnevezett, egy egész rövid megjegyzésre kérek engedelmet. (Halljuk!) Én nagy figyelemmel hallgattam a t. képviselő ur által felsorolt azon adatokat, melyekkel be akarta bizonyítani a szász képviselők tevékenységét e házban a Magyarországot illető gazdasági és kereskedelmi ügyekben. Én nem a sorozatot akarom érinteni, hanem minthogy ő egyáltalán a tevékenységre utalt, bátor vagyok őt arra figyelmeztetni, hogy ő ép azt felejtette ki, a mi közte és köztem s igen sokak közt az antagonismust növeli. A t. képviselő ur megemlékezhetett volna arról is, hogy ugyanarról a helyről, melyről most beszélt, mondta el jeles és nevezetes „Staatsschrift"-jét Németország színe előtt, a mely ép azon egyleteknél, melyeket ő, mint a gazdaság gondozóit állít élőnkbe, igen nagy visszhangra talált és ez az, a mi engem és sok mást is arra indít, hogy a legnagyobb circumspectussággal és prudentiával elmondott beszédeket és állításokat bizonyos reservával fogadjuk. Ez az, a mit megjegyezni kirántani. Zay Adolf: Személyes kérdésben kérek szót. Én erre csak azt válaszolom, hogy mindig
