Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

14 43. országos ülés január 15. 1885. fogok azon örülni, ha az igen t. képviselő ur részéről találkozom prudentiával és circumspectussággal. Elnök: Ez nagyon kevéssé személyes kérdés, ne méltóztassanak az ilyenekkel foglalkozni. Törs Kálmán: T. ház! Gr. Károlyi Sándor t. képviselő urnak igaza volt, midőn tegnapelőtt tartalmas beszédének bevezetésében fölemlíti, hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő tárcza keretén belül igen sok oly eredmény constatálható, a melyekért az elismerést ezekről a padokról sem lehet megtagadni. Valóban t. ház, vannak e tárcza keretén belül eredmények, amelyek, mondhatnám, meglepőek; de a meglepő eredmények eme sorozatából egy következtetés folyik, a mely következtetés igazsága elől nem zárkózhatnak el még a túloldalon sem, hacsak egyáltalában nincsenek eltökélve arra, hogy általában minden igazság elől elzárkózzanak, mihelyt ezekről a padokról nyer az kifejezést. Ez a következkeztetés az, hogy azon országban, a melyben csekély, aránylag jelentéktelen, a nevetségességig kisszerű eszközökkel, nem is ezrekre, sokszor csak százakra menő tételekkel ily eredményeket lehet felmutatni, az az ország hasznos és okos beruházásokra igen alkalmas és hálás talaj és kifesthetjük magunknak azt a prognosticont, a mely előállana akkor, hogy ha Magyarország azon szerenesés helyzetben volna, hogy a természettől nyert segédforrásainak egész összege felett akként rendelkezhetnék, a mint azt saját érdekei és belátása sugalmazzák. Fájdalom, azonban a kezdetben megkötött első alkudozás és annak folytatása oly helyzetet teremtett, a mely megfordította a természetes sorrendet mindjárt az alapvetés alkalmával s erőszakot tett a természeten. Botorság azt hinni t. ház, hogy a természet örök törvényein erőszakot lehet tenni a nélkül, hogy ez magát megboszulná. Már pedig nálunk a természet sorrendé megfordittatott, miután a helyett, hogy mérlegelve és megbecsülve saját erőnket, ahhoz alkalmaztuk volna a viselendő terheket: megfordítva, elvállaltuk a terheket és követeltük a nemzettől, hogy azokhoz feszítse hozzá a maga erőit. És ha mi, a kik ezeken a padokon ülünk, szemrehányásokkal illetjük a kormányt, jogosan véljük ezt cselekedhetni, azért, mert ugy tapasztaljuk, hogy a kiegyezés óta Magyarország sorsát kezükben tartó kormányok, illetőleg kormányunk — mert valamennyi mind egy húron pendült, (Ugy van! a bal- és szélső haloldalon) a helyett, hogy politikájukban a bajok gyökereibe igyekeztek volna behatolni, igyekeztek volna megjavítani a fennálló hátrányos alapot, igyekeztek volna erejüket kifejteni azon irányban, hogy az aránytalan magasságban elvállalt terheket legalább további fokozásukban mérsékeljék és ezek arányba hozassanak a nemzet erejével, e helyett, mondom, palliativ szerekkel próbáltak segíteni a helyzeten; valamennyi intézkedésekre ráillik az a jelző, a mit külföldön lakó nagy hazánkfia „esirizelésnek" mondott. (Ugy van! a bál- és a szélső baloldalon.) A kik e vita folyamán a házban felszólaltak, többé-kevésbé igyekeztek magukról elhárítani azon gyanút, mintha Magyarország bekövetkezett válsága ellen arcanummal, csodaszerrel bírnának. Mi t. ház, a kik ezen az oldalon ülünk, e gyanú ellenében nem védekezünk. Nekünk van ilyen arcanumunk. Tessék Magyarország számára megszerezni az állami függetlenséget. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tessék megadni a napot, mely mellett egyedül lehet erős, egyedül lehet a viszonyokhoz alkalmazandó állandó tenyészet és ne méltóztassanak pótolni akarni a nap világát a szintén világot terjesztő lámpákkal, a nap melegét a szintén meleget terjesztő kályhákkal, melyek mellett tenyészet lehet ugyan, de olyan, milyen a pinczében is található. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Megszokva egyszer a gondolatot, beletörődve abba a veszedelmes rögeszmébe, hogy Magyarországnak az állami attributomok jelentékeny része nélkül kell lenni államnak s hogy ez attributomok melyek minden állam létezésének és boldogulásának föltételei, a magyar államra nézve még vészé • lyesek is volnának. Nem csoda t. ház, hogy ter vezkedésekkel találkozunk, melyek ugy viszonylanának az állami függetlenségből kifejlődő egészséges, életrevaló intézményekhez, mint a mesterséges világító és melegítő szerek viszonylanak a naphoz. Nem csoda, hogy midőn jogosan vetjük szemére az osztrák nemzeti banknak, hogy nem akarja kellő mértékben figyelembe venni azt, hogy Magyarország agricultur állam: nem vonjuk le belőle azon egyedül helyes következtetést, hogy állítsunk hát fel önálló magyar jegybankot, mely kénytelen lesz figyelembe venni, hogy Magyarország agricultur állam és nem lehet azon helyzetben, hogy ezt ignorálja, mint az osztrák-magyar bank teszi. Nem csoda, ha előállanak oly javaslatokkal, hogy miután Magyarország saját határán a vámsorompókat fel nem állíthatja, a mit ugyan tenni jogában áll a törvény értelmében, de a rögeszme azt dictálja, hogy fel nem állíthatjuk, nem csoda, ha az javaltatik, hogy állitsa fel Európa a maga határain. Hát t. ház, nem tudom, hogy a nagy feladatok közt, melyek felhozattak, kivitelre voltaképen melyek a könnyebbek, melyek a nehezebbek. A nemzeti bank felállítása iránti joga Magyarországnak fenn van tartva. A házban elmondatott, hogy legfőbb akadálya azon aggodalmak, melyek legfelsőbb helyen felmerültek s melyeket eloszlatni nem sikerült. No t. ház, ha ez a legfőbb akadály a nemzeti bank felállításában, én nem tudom, hogy alkotmányos országban mióta tartozik a lehetetlenségek közé a male informato rege ad melius