Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-55
174 55. országos ü'és január 23. 1885. kötelezettségnél fogva, melyet mint a tudománynyal komolyan foglalkozó ember egyáltalán mindenütt elismerek, hogy jogo^ kötelező reám nézve, kijelentem, hogy ezen megkülönböztetést egyáltalán elvetendőnek tartom. (Élénk helyeslés balfelol.) T. ház! Ha a tudományok királynője, a mathematíka, ha a műegyetem összes szakai ezen az alapon nyugosznak, mérnököket, technikusokat képeznek,hátat.kizárólagos privilegisalt egyetem mit csinál? Képeztet középiskolai tanárokat, az élet számára orvosokat, ügyvédeket, papokat, a hol már azután az exact tudományoknak semmiféle feladata nincs; sőt képeztet gyógyszerészeket, kiknél még csak teljes gymnasinm sem követeltetik, csak 6 osztály és már bemehet. Tehát ez nem szakiskola ? Fianem t. ház, én a midőn ezt állítom, hivatkozom e tekintetben b. Eötvös József beszédére, a mit 1870-ben mondott, akkor, midőn a budapesti József-műegyetem szervezését végrehajtotta, hogy a ket^ő közt különbség nincs, mert a technikai és mértani tudományok ép oly határozottan beillő szakmái a tudomány universumának, mint bármely más. Sőt én részemről mindig az előbbkelő állást az exact tudományoknak juttatom és csak akkor jennek a tapasztalatiak. Hát t. ház, az én állásom ugy hozza magával, hogy sűrűn érintkezem itt a tudomány képviselőivel egyáltalán. Hát kifejezem azt, hogy a Józsefműegyetem tanári karában a tanári szellem valóban egészséges, a tanárok egymásközti viszonya a legbarátságosabb és ott az egyes tanerők versenyeznek, hogy minél nagyobb tanítási eredményt mutassanak fel. {Éljenzés.) T.ház! Honnan az a jelenség? Ott is vannak beiratási vagyis tandíjak és ezek a tandíjak t. ház, minthogy ott is vannak kötelezett és nem kötelezett tantárgyak, tehát a méltányosság tekintetéből beszedetnek s egy bizonyos kulcs szerint osztatnak fel egyformán a tanárok közt, akár egy hallgatója, akár száz hallgatója van a tanároknak. {Helyeslés.) A kulcs t. ház, a következő: A tandíjakból levonatik 57° az állam számára, 10% a rectoré, 1% a quaestoré, a ki kezeli a tanpénzeket, 187° a magántanároké, 66% pedig egyenlő felosztás mellett jut minden tanárra. Mit ér el az által a műegyetem? T. ház, először a tanári kar belbékéjét, tehát az összműködés egyik legfőbb factorát biztosítja, másodszor, az által, hogy a tanárok lemondanak 18%-ról a tandíjak után, nevel magának derekas magántanárokat, sőt az igen t. minister ur maga is tudni fogja, hogy a műegyetem a végből, hogy a műegyetemi ifjúságnak juttassa még azt a requisitumot is, melyet művelt ember a mai társadalomban nem nélkülözhet; tartat előkelő szakemberek által előadásokat, meghívja Kerkápolyt, Gyulait, másokat, előadat azoknak, kiknek kedvük van, oly dolgokat, melyek nélkül ma művelt ember a társadalomban meg nem élhet. Mit látunk nálunk a tudomány-egyetemen? Azt, hogy miután itt kötelező és nem kötelező tantárgyakra van felosztva minden, ebből következik, hogy az ifjúság csak a kötelező tantárgyakat hallgatja, mert azok segélyével juthat csak diplomához, mig azokat a tantárgyakat, melyek az igazi, a művelt embert alkotják meg, melyek megadják neki azon lehetőséget, hogy bárhol jelenik meg a társadalomban, valósággal,mint müveit, olvasott, finom lelkületű ember tűnik fel, azokat elhanyagolja, mert hiszen diplomájának elnyerése czéljából nincsen reájuk szüksége. T. ház! Én felhoztam a dolgot. Nagyon jól. tudom, mit cselekedtem. Azt is tudom, mi vár rám. Azt mondották azok, a kik szándékomat tudták [Trefort minister fejét rázza) — a minister ur hiába integet, én jobban ismerem ezeket a dolgokat — azt mondották — ismétlem — hogy agyon fogunk kövezni. (Derültség a szélső balon. Egy hang a balon : Biztos lehet az élete miatt.) Engem már megpróbáltak lőni, vágni, sőt kövekkel dobáltak reám, de véletlenségből nekem nem tudtak ártani. A ki a függetlenségi tusák mellett, a függetlenségi elvek alapján oly positíót alkot magának a társadalomban, hogy sokat dolgozik és lemond minden jövedelemről és vagyonról, azt megszorítani nem lehet. (Éljenzés a szélső baloldalon.) En felhoztam a dolgot t. ház, mert nekem teljességgel nincsen bizalmam az iránt, hogy azon intézkedés, melyet a minister ur eddig tett, egyáltalában sikerre fogna vezetni. En felhoztam a dolgot annyival inkább, mert a társadalomban sokszor el van terjedve az, a mi aztán valósággal túlság : én tehát összegekre és számokra alapítottam állításomat és felhívnám a minister ur figyelmét még a következőkre. Nemrég felemlítetett az, hogy milyen feltűnő az, hogy a bécsi egyetemen a magyarok egész invasiót képeznek; szerfölött nagy számmal vannak künn. Én, t. ház, nem mentem odáig, hogy eljárjak a tények és okok végső felderítéséig; magánembernek, kinek nem nyitják meg a hivatalos adatokat sohasem, ez végtelenül bajos. Én csak annnyit mondok, hogy gondolkodni kellene mégis e fölött, vájjon nem azok a szerencsétlen vizsgapénzek és szigorlati pénzek, melyekből 10 — 12,000 frt kerül ki, nem ezek-e, legalább bizonyos mértékben, okai annak, hogy Magyarország ifjúságának nagy része nem a magyar egyetemen, hanem külföldi egyetemeken keresi kiképeztetését? (Igaz! Ugy van!) Ezzel t. ház, ezen tárgyat, melyet, megvallom nem szívesen hoztam fel, de kötelességem volt, mert köteleztem magamat a múlt országgyűlés alatt, befejeztem és óhajtok most még reflectálni azokra a vallás-erkölcsi és hittani, részben socialisticus, részben anarchisticus apparátussal megokolt áramlatokra a magam véleményét elmondva. T. ház! A vallás-erkölcsi oktatás sűrűbb fel-