Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-48

{ 2 48. országos ülés január 15. 1885. fordultak elő, mert egymás után számos ilyen eset történt, hogy az illető kizsákmányolt ember, minthogy ott nem birt jogsegélyt találni, panaszkodott saját hatóságainknál, kik felterjesztést tettek a kormányhoz, nem mende-monda alapján, hanem beterjesztették a fizetett adóról szóló hiteles nyugtát is. Ugy látszik, valamicskét tett talán diplomatiai utón, ut aliquid feeisse videatur, de foganatja nem volt, mert szó sincs arról, hogy a megkárosítottak az illetéktelenül fizetett pénzt visszakapták volna, vagy az eltöltött időért és sok zaklatásért kárpótolták volna őket. A kormány tehát ismeri e viszonyokat, de nem fektet reájuk elég súlyt, vagy talán nem bir nagyhatalmi positiójának és auctoritásának tudatával, hogy hatalmának súlyát éreztesse. Befelé apró emberekkel szemben hangsúlyozzák ezt, de mihelyt pénzhatalmasságokkal vagy külállammal szemben kellene fellépni, ugy meglapulnak, hogy meg sem lehet látni a magyar kormányt. T. ház! Ezeket akartam a t. kormány figyelmébe ajánlani a nemsokára megújítandó román kereskedelmi szerződéssel szemben De szólni kívánok raég némelyekről. Utaltam már arra, hogy minden törvényes rendelkezés daczára, a két pályaudvar, mely Vercierován és Plojestiban fekszik, nem a magyar államterületén,hanem Romániában van. Utaltam arra is, hogy nem valósult a minister ur ígérete, hogy legalább a vámkezelés Magyarországra nézve a magyar határszéli állomáson, Romániára nézve pedig nem ott fönn a határszélen, hanem a legközelebbi állomáson fog történni. Kénytelen vagyok most erre visszatérni mindaddig, mig Románia részéről a megvámolás nem történik ugy, a mint kilátásba volt helyezve és a mint egyedül czélszerű volna, nagyobb állomás Plojestiban, a hol raktárak vannak, mindaddig azt a vámolást, mely jelenleg Plojestiben az ország határszélén — bocsánat a kifejezésért — egy nyomorult határszéli állomáson történik, mindaddig nem tekinthető vámolásnak, hanem zaklatásnak. Meg vagyok győződve, hogy román részről ezen eljárás csakis azért tartatik fenn, hogy riaszsza vissza a magyar kereskedelmet. Mert mihelyt egy nagyobb állomáson a kellő apparátussal történhetik a vámolás, ugy hogy eltűrhető az állapot, azonnal nagy lendületet nyerne a magyar kereskedés. Hogy ez meggátoltassék, azért történik a vámolás Predealon, a hol semmi előkészület nincs, a hol már az ottani helyzetnél fogva sem lehet máskép eljárni, mint zaklatva és zavarva és a legfontosabb kereskedelmi érdekeket megsértse. Hasson tehát a kormány oda, hogy végre valahára szüntettessék meg ezen állapot. A másik, a mire a kormány figyelmét fel kell hivnom, az állat-egészségügy. Méltóztatnak tudni, hogy azon nehézségek, a melyek a Lelyi forgalom elé gördittetnek, a marhavészre redukálhatok, hogy e miatt záratnak el az ország határai oly szigorúan és e miatt vannak az illetők oly sokféle akadályozásnak és zaklatásnak kitéve. Érezte ezt Románia is és nincs érdekében, hogy a mi polgártársaink e tekintetben zaklattassanak, mert Románia érdeke, hogy a nyerstermények bejussanak. E tekintetben valóban teljesíti kötelességét és iparkodik elhárítani azon akadályokat, melyek eddig forgalmunknak útjában állottak. Románia meghonosította azon egészségügyi szabályokat, melyek másutt meghonosítva vannak és meglehetős lelkiismeretesen kezeli azokat, ugy hogy jelenleg szünőfélben van a marhavész Romániában. Igaz, hogy veszedelmes szomszédja van, Oroszország és ez az európai marha-állományra nézve nagy veszélyt képez. De jelenleg már ott a Duna, mint határzár, ott lehet ellenőrzést gyakorolni és gondoskodni, hogy a vész be ne hurcsoltassék. A román kormány azon törekvése mellett nincs indokolva azon bizalmatlanság, melylyel a magyar kormány e tekintetben Románia iránt viseltetik. Nem mondhatom, hogy jelenleg már egészen olyan az állapot, hogy a kormánynak le kellene mondania az óvintézkedésekről, melyeket eddig tett, de arra szeretném felhívni figyelmét, hogy vizsgálja meg Romániának ez iránti viszonyait és hasson oda, hogy minél előbb álljon be a helyzet, a melynél fogva az óvintézkedések megszüntethessenek és Románia bevonathassák azon államok keretébe, a melyek hasonló állategészségügyi törvényeket alkalmaznak, ugy hogy az árúforgalom elé ezen szempontból nehézség ezután ne gordittessek. És még egyre van szerencsém felhívni a t. kormány figyelmét, csekélység magában véve, de mégis igen fontos akadálya keleti forgalomra nézve. Ez az útlevelek dolga. Ez nem illeti ugyan a kereskedelmi minister urat, de talán szabad ezen tárgygyal összeköttetésben erről is röviden kijelentenem, hogy azon modor, melyben jelenleg az útlevelek dolga kezeltetik a délkeleti határon, azon impressiót csinálja, mintha az útlevelek ürügye alatt el akarnók zárni határunkat. Ha intézkedés történnék, hogy könnyebb utón, nem hónapokon át tartó utánjárás mellett lehetne a Romániába való bemenetelre jogot szerezni, sokkal élénkebb volna a határszél forgalma és ez által szintén lendületet kapna az ottani közgazdaság. T. ház, ezek azok, a melyekre kötelességemnek tartottam ép ezen tárcza tárgyalásánál a kormány figyelmét felhívni, különben a jelenleg szóban forgó központi költségek ellen semmi ellenvetésem nincs. Gr. Széchenyi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur a Romániával szemben alkalmazott határszéli vámkezelésre oly megjegyzéseket tett, melyeket mint helyeseket nem vagyok szerencsés elfogadhatni és a melyek neme-