Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-55

172 55. országos ülés jaauár 23.1885. jól ismerem pl. azon mozgalmat, melyek az egyetem egyes tanszékeinek elnyerése körül tapasztalhatók, hogy mai napság sokkal könnyebb beleöröklődni egy egyetemi tanszékbe és sokkal könnyebb beleházasodni, (Derültség és helyeslés a szélső halon!) a legnehezebb pedig az: positiv munka és érdemek alapján az egyetemi tanszékhez hozzáférni, (ügy tan! a szélső baloldalon!) A manőverek odáig mennek, hogy immár a királyi hatalom is oda terjed ki, hogy qualificatiót nyújt egyeseknek oly tantárgyakra is, melyekben sem munkát ki nem mutattak, sem az egyetemi szabályoknak megfelelő feltételeknek alá nem vetették magukat, tehát királyi kegyelemből decretáltatik az ő fejükbe az, a mi abban nincs. (Élénk derültség és helyeslés a szélső balon.) Én, t. ház, nem czélozok arra, hogy itt az utolsó időben számos, elismerem nagy érdemeket szerzett férfiú előrehaladott korban, érdemei alapján egyetemi tanárságot nyerve, királyi kegy utján doctorátust is nyert, nem azokra czélzok, hanem czélzok azokra, kik egyes tanszékekre ki vannak szemlélve s mint igen jól tudom, minthogy nekik positiv munkálataik nincsenek, ezek bírálat tárgyait nem képezték, tehát bizonyos más érdemek alapján. Közbejátszik itt-ott egy kerületnek elhódítása is és a mint a t. minister ur inter parenthesim elmondja az indokolásban pl. az egyházjogi tanszék betöltése ötletéből, hát mi már nagyon jól tudjuk, hogy mi történik itt. (Halljuk!) Majd megjön annak az ideje. T. ház! A magyar sajtó s általában a világ sajtója, létrehozza a közélet általános átalakulásait, mindent felszínre hoz és nyilvánossá tesz. Én azt mondom, midőn Magyarország kellő központjában, szellemi életének gyúpontjában az ifjúság élczlapokban, napilapokban, utczán és mindenütt pellengérre állítva látja az ő tanárait vagy tanárainak bizonyos részét, ha azoknak mindazon lépését, melyekkel ők tanszékeket elnyertek, ismerik, vájjon, kérdem t. ház, az ifjúság mire fog törekedni? Arra, hogy alapos tudományra tegyen szert nagy munka s szorgalom árán ? Dehogy. Általános az ifjúságban ma már az, megmondják nekem s megmondják akárkinek, hogy hiába tanul az ember, ha nincs protectió, nem juthat semmihez sem. (Igás! a szélső baloldalon.) Ez t. ház, véghetlenüí komoly tünemény, a melyre a t. ház figyelmét annyival inkább felkérem, mert most át fogok térni beszédem másik részére, mely tüzetesebben foglalkozik a budapesti tudomány-egyetem dolgaival. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Én a múlt országgyűlés alatt tagja voltam nemcsak a közoktatási bizottságnak, hanem annak az albizottságnak is, mely a harmadik egyetem ügyében összehívott enquét-et meghallgatta. Megvallom, hogy soha míg élek, ezen enqutéte-nek j bizonyos jelenségei lelkemből elveszni nem fognak és hogy ez igy van, azt lelkem mélyéből sajnálom. Igen sajnálom, hogy a bizottság akkori tagjai közül nincsen itt legalább Kovács Albert képviselőtársam, hogy tanúságot tehetne arról, hogy midőn elvileg kimondtuk a harmadik egyetem szükségét, Hoffmann Pál, a bizottság elnöke, körülbelül következőkép nyilatkozott: ,.Az enquéte-nek egyik eredménye az, hogy tisztán és világosan kitűnt, hogy a budapesti tudomány-egyetemen a tanpénzek körül folytatott eljárás rossz, sőt botrányos és hogy annak állami szervezése okvetetlenül szükséges". Az enquéte alkalmával dr. Kautz, a ki szintén véleményét adta, mindjárt beszédjének elején felhozta azt, hogy valósággal a tanszékek közt létező parallelismus az illető tanárok közt oly harczra vezet, mely az ifjúságot sokszor igen kínos helyzetbe hozza. (Mozgás a szélső bűloldalon.) Nekem még most is cseng fülemben ez a hang. En jól tudom, hogy a t„ minister ur intézkedett; hanem tudni kell azt, hogy mit jelent az magyar ministeri nyelven : intézkedni. (Derültség a szélső baloldalon.) Körülbelül annyit, mint a t. ininisterelnök ur és t. igazságügymínister ur szájában az, hogy tanulmányozni, Ezen intézkedésnek mozzanatait ismerem. A minister ur kibocsátott egy rendeletet, mely arra utasítj'a az egyetemet, hogy a tanpénz kezelése felől adjon véleményt ; a karok némelyike már megbuktatta ezt, tudniillik azt mondta: maradjon a régi. De a ki az egyetem nevében a közönséghez szólt, az a múlt évi rector, a ki nyilatkozott, hogy a tanpénzek eddigi kezelése maradjon érintetlenül, mert azok arra valók, hogy a tanár számára biztosítsák, hogy egészen és kizárólag a tudományra adhassa magát. Ez igen szép volna, ha ennek a dolognak egy igen nagy bibéje nem volna. Én, t. ház, nem akarok egyébbel nyilatkozni, mint azzal, a mivel a háznak tartozom, mert midőn először felszólaltam az egyetemi tanpénzek dolgában, azt mondottam: megsürgetem kétszer, ha akkor nem érek czélt, számadatokkal fogok előállani. Ezek a számadatok t. h én kezemben vannak. {Halljuk!) Elmondom, hogy a számadatok akkép jutottak kezembe, hogy egy proletár egyetemi tanár hozta hozzám. Egyetemi tanár ugyanis kétféle van; proletár és nábob. {Halljuk!Halljuk!) Én elpirultam, hogy egy minden befolyás nélküli, egyszerű ellenzéki ember szobájába a magyar tudomány-egyetem tanára bejött. Ez magában véve elég jelentőséggel bir. T. ház! Legelőször előveszem a bölcsészeti facultást, előre bocsátva, hogy a budapesti tudomány-egyetemrendes tanárainak fizetése 2,500 frt és 1,500 frt a rendkívülieké. Ezekhez csatlakozik 400 és 300 frt lakbér. Már most, t. ház, a bölcsészeti karnál az Í883—4-ki tanévben a fizetésen felül a tanpénzek után befolyt jövedelmek a követ-