Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-55
55. országos ülés január 23. 1885. f 7[ tették be vagyonukat az escompte-bankba és mindenféle intézetekbe fructificatio végett, nem levén azon időben ilyen intézetek. Igenis, ezen műremekekben látták azt, a mit a mai dúsgazdagok látnak a "Wertheim-cassában. A t. minister ur azt mondja, mi okozza Pozsonyban a nagy halandóságot? De megfeledkezik arról, hogy az ő óhajtása az, hogy a harmadik egyetem Pozsonyban állittassék fel és hogy ezen óhajtásnak megfelelőleg a pozsonyi közkórház főorvosa egy jeles röpiratot irt, melyben statistikailag kimutatja, hogy Pozsonyban igen sok ember hal meg és concludál -arra, hogy ily gyönyörű halott-anyagot, mint Pozsonyban, sehol az országban kapni nem lehet, tehát oda kell állítani az egyetemet és annak orvosi faeultásät. (Hosszantartó élénk derültség.) T. ház! Én az összes fölvetett és az initiativa látszatával biró ezímekkel igen könnyű szerrel el tudnék igy bánni. Azonban nekem ez nem szándékom. Én csak egyet akarok kidomborítani és ez az: Valamikor Felső-Magyarországnak oly vidékén utaztam, a hol napokon keresztül egyebet, mint orosz falvakat nem láttam. Ronda, eléhezett nép, a műveltség legalsóbb fokán. Ugy hogy én már azt gondoltam, hogy ezen vidéken egyébbel nem fogok találkozni. Azonban, a hol az a vidék már igen zord volt, én egy erdészlaknál találtam egy kertet, melyhez foghatót sem azelőtt, sem azóta nem láttam. Annak összes növényzete duzzadt az egészségtől és a szépségtől. És midőn a kert gondozása iránt tettem kérdést, nekem a kert gazdája azt mondotta: uram, nekem az egész kert mindennapi megöntözésére nincs erőin és ennélfogva beosztottam a kertet négy részre és minden nap megöntözöm egyiket, de becsületesen. Ez a művelés helyes módja és ezt ajánlom én a í. minister urnak, hogy a helyett, hogy száz és száz dolgot initiált és sehol sem teszi meg egészen azt, a mit tennie kellene, karolja fel az egyes legszükségesebb tereket és ezeket, a magyar viszonyokkal számolva, gondozza nem extensive, hanem intensive. De én rég lemondtam t. képviselőház arról, hogy a jelenlegi cultusminister ur ezt az irányt kövesse, mert az ő egész működését az jellemzi, hogy nem gondol sohasem azzal, hogy a nemzet geniusával számolva, a tényleges viszonyokat, melyekben a magyar társadalom létezik, tekintetbe véve, innen fejtse ki a nemzet szellemi erejét, hanem abban tetszeleg magának, hogy a külföld intézményeit importálja Magyarországba, nem kérdezve azt, vájjon azok itt foganatosíthatók-e s vájjon lesz-e azoknak áldásos következményük ? Ez az egyik eharacteristicon. Hogy ezt világossá tegyem, most pl. az a rész, melyet a t. minister ur leginkább öntöz, a képzőművészet, festészet, szobrászat. Tehát már a mesteriskoláig eljutottunk. A ki a ministeri bureank környezetét körülbelül ismeri, már évek óta tapasztalja azt a rohamot, melyet fél, negyed s csak igen ritkán jó készültségű ifjak intéznek az ajtók felé az u. n. stipendium czím alatt. A mesteriskoláig már eljutottunk t. ház s én constatálni kivánom azt, hogy a mig a cultusminister ur a festészetet oly irányban fejleszti, a mely már festészeti proletariátust kezd a nemzet nyakára juttatni: addig a t. pénzügyminister ur gondoskodik festői rongyokról és összeroskadt házak előállításáról, (líozgás jobbfelöl. Zajos helyeslés a balon!) hogy ennek a modern művészeti iránynak, a mely mindent realisticusan szeret felfogni, a festői rongyokat és összeroskadt házakat minél nagyobb mértékben megszerezze. T. képviselőház! Nekem legnagyobb kifogásom az, hogy a nepotismus, a protectio szelleme egyetlen egy tárczánálsem jelentkezik oly mérték| ben, mint épen a közoktatásügyinél. {Mozgás jobbfelöl.) A t. minister ur teljességgel nem érti azt, hogy az erőket fel kell keresni; a t. minister ur bizonyos kedélyes órában megmondta, hogy sok a teendő és sok emberre van szükségünk. Elismerem, hogy ez valóban ugy van, hanem a t. minister ur azt gondolja, hogy az emberek csak ott vannak bizonyos listákon, melyekhez a t. minister ur fordulni szokott és ugy látszik nem tudja azt a nagy igazságot, a melyet az, ki az életet komolyan figyeli és tanulmányozza, rögtön észrevesz, t. i. azt, hogy a valóságos tehetség ép azért, mert tehetség: szerény és nem tartozik azokhoz a modern tolakodókhoz, (Tetszés balfelöl!) kik a nagy befolyás és hatalom tájékozatlanságával visszai élve, csak konczot lesnek, egyebet nem és kik örökösen csak szerepelnek és sohasem dolgoznak. (Helyeslés balfelöl.) Kemény vád ez t. képviselőház, hanem én már állottam oly ravatalok felett, a hol valóságos tehetségek szálltak a sirba azért, mert mint tehetségek szerények voltak; nem könyörögtek, nem koldultak, dolgoztak, de észre nem vétettek ; mert vannak itt hatalmak ezen társadalomban és intézményeinkben, melyek minden felcseperedett tehetséget systematice elnyomnak. Vájjon miért ? Azért, hogy ők maradhassanak az elsők, hogy ők munka-, positiv eredmény nélkül is itt tündökölhessenek és különösen gyakorolják befolyásukat ott, a hol a közmívelődési czélok zsákjának a szája nyilik. (igaz! a szélső baloldalon!) T. képviselőház! Mi már annyira jutottunk a protectióval és a nepotismussal, hogy Magyarországon sokszor igen fiatal, mondhatom csinos fiuk két, néha három hivatalt töltenek be közművelődési intézeteinknél, melyek a külföldön olyanoknak tartatnak, melyeknek mindegyikére egy egész és alkalmas ember kell, a ki magának élethivatást csinál az egyikből és azután törhetetlen erélylyel él azon hivatásnak. T. képviselőház! Én állítom azt, a ki igen 99*
