Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-55
170 55- országos ülés január 23. 1885. Gábor igen t. képviselőtársam nemes lelkesedését ;i katholikus autonómia iránt. De engedje meg a t. képviselő ur, én nagy ürt látok e téren az elmélet idealismusa és a gyakorlati kivitel prózája között. Ahány felszólalást hallottunk a t. házban két napon át a katholikus autonómiáról, annak ezélja, jogköre és feladatai iránt ugyanannyi eltérést, ugyanannyi egymásnak ellentmondó felfogást n asztaliunk. Irányi igent, képviselőtársam például a katholikus papság hatalomkörének és befolyásának korlátozására, ellensúlyozására akarná a világi elemet bevonni az egyházi ügyek részvétébe. Komlóssy képviselő ur a felsőbb körök, vagyis a püspökök megrendszabályozását és az egyházi javak commassálását, arányosabb felosztását szeretné az autonómia segélyével kivinni, hogy ne legyen kénytelen többé szent Pállal felkiáltani: unus esurit, altér autem ebrint est. Ugron igen t. képviselőtársam azért óhajtja az autonómiát, hogy : zfíkebb korlátok közé szorítsa a főpapság hatályát s a világiakra ruházandó jogok által clotürt adjon azon püspököknek, a kik netalán olyan beszédeket akarnának tartani, a melyek a másként gondolkozóknak nem tetszenek. Zimándy képviselő ur pedig azért óhajtja az autonómiát, hogy a papok, a kanonokok, a püspökök ezután a hívek által szabadon választassanak és ne az apostoli király által a felelős minister ellenjegyzése mellett kineveztessenek. Hol találunk t. ház, ennyi divergens elmélet számára minden irányban megnyugtató formát a a gyakorlatban? Lehet jó, lehet üdvös intézmény az egyházi autonómia s lehetnek idők, midőn a kedélyek több nyugalma, az elmék nagyobb tárgyilagossága, a nézetek nagyobb tisztulása és megállapodása mellett ez a nagy reformkérdés is napirendre jöhet, napirendre jön, mivel a közviszonyok fejlődésével annak szüksége is bekövetkezik. Akkor igenis ideje lesz, hogy a katholikusok ezen nagyfontosságú házi-ügyüket maguk között végkép rendezzék és a magyar törvényhozás annak országos jogérvényt adjon. A vallás- és közoktatásügyi költségvetést elfogadom, de Ugron Gábor képviselő ur határozati javaslatához nem járulhatok. (Helyeslés jobbfelői.) Hermann Ottó: T. képviselőház ! (Halljuk!) Ugy érzem, hogy mindenkinek positiója minden esetre meg van nehezítve a közoktatási minister úrral szemben, jelesen az által, hogy ő dicsekedhetik azzal, mint a sajtó mondja, hogy ő ma Magyarországnak legnépszerűbb ministere. Azonban t. képviselőház, a sajtó és vele számos ember már természeténél fogva a mai korban szeret a változatosság és felszinesség után Ítélni. Mindazonáltal t. ház, én a psychologiai problémát feltéve és megvizsgálva, arra a meggyőződésre jutottam, hogy mégis az elismerésnek ez az általánossága felvillanyozta a t. minister urat odáig, hogy megtegye azt, a mit ministertársai közül még senki sem tett, t. L, hogy egy jelszót bocsásson ki a magyar társadalomba, mondván: az én jelszavam „vagyonosság és intelligentia". T. ház! Ez egy igen csengő, de csalékony jelszó. Vagyonosság és intelligentia! Ehhez kell még egy valami, majd rá fogok térni. T. képviselőház, azok a Stroussbergek, azok a Langrand Dumonceau-k és egy csomó hasonló ember, vájjon azok nem voltak-e intelligensek és vájjon azok közül az úgynevezett börze-maíadórok közül, kik a társadalom vagyonát markukba tartják, azok nem intelligensek és hozzá vagyonosak is? És elfoglalják a társadalomban az állást, daczára annak, hogy ahhoz a vagyonhoz sokszor igen sok keserv és igen sok bánat tapad mások részéről T. ház, odadobni egy jelszót, azt bírálat tárgyává nem tenni, csak a csengősségre fektetni a fősúlyt, ez szerintem lehet egy oly röpke eszme, egy oly röpke villám, minők a t, minister ur felszólalásaiban lépten-nyomon, jelesen a mostaniakban fel szoktak tünedezni. Én, t. ház, e helyett a jelszó helyett egészen más jelszóra fektetem a fősúlyt és ez igenis: intelligentia, vagyonosság és becsület! Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: Ugy van! Elfogadom! Hermann Ottó: Mivel imponál a t. minister ur Magyarország jelenlegi közvélemény esinálóinak ? O nagy változatossággal, bizonyos idegességgel ma levelet intéz, hogy mi az oka Csabán a gyermekek halandóságának; holnap — de csak miután megválasztották Pozsonyban — küldet orvost, hogy vizsgálja meg Pozsonyban a nagy halandóság okait; (Egy hang a jobboldalon: Ugy is megválasztottak volna!) jön az ötvösmü-kiállítás, levelet intéz egy ötvöshöz és bátorítja az ötvösmfíkészítőket, hogy ime legyetek mind csupa Benvenuto Cellinik, Jamnitzerek, Petzoldok. Azután feltűnt előtte, hogy Magyarországon igen sok palaczkot töltenek meg borral, de azok a dugaszolásra nem alkalmasak; tehát gondoskodni kell, hogy azok a dugaszolásra alkalmasabbak legyenek. (Derültség.) E mellett foglalkozik a mester-iskola megteremtésével, (Halljuk!) szóval, él azon jelszóval, hogy mindenütt kell kezdeményezni. Hát t. ház, ha ezeket a tényeket veszi az ember és szem elől nem téveszti a magyar társadalom jelenlegi állását és egyszersmind a kort magát is, azt fogja mondani, hogy pl. az ötvösművészetet a 15-ik századba visszaterelni lehetetlenség. Miért? Mert a mikor ezen művészet keletkezett, legalább az én felfogásom szerint, azok, a kik nagy vagyonnal rendelkeztek, nem
