Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

146 51. országos ülés január 32. 1S85. balfelöl), mert midőn Pál a connthiisoklioz megirt-.i eiső levelét, anm*k harmadik része 21—23. fejezetében épen az ellenkezőt mondta ki, azt mondta ki, hogy a papok és püspökök vannak a hivőkért. I Azért ;íenki ne dicsekedjék emberekben, mert minden tiétek — a hivőké. — Akár Pál, akár Apollós, akár Kétás, akár e világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a következendők, mindenek tieitek. Ti pedig a Krisztuséi vagytok, a Krisztus pedig Istené." Ha akár Pál. akár Apollós a mindnyájunké, akkor engedje meg nekünk a szatmári püspök és ő is legyen mindnyájunké és ne mi legyünk a püspöké. (Derültség.) A katholikus egyháznak minden alapelve democraticus és népí'elségi. Nem mindnyájan templomai vagyunk-e a szentléleknek, nem mindnyájan részesei vagyunk-e a megváltásnak; nem mindnyájan istenfiai vagyunk-e? és mégis azt mondja egy főpap a maga fényének és gazdagságának gőgjében, hogy népfelség és democratiáiól ment a katholikus egyház. Hiszen a kereszténység első századaiban választották a papokat. {Igaz!) Sőt tovább megyek: választották a papokat Magyarországon is. És törvényeink rendén kimutatható, hogy a híveknek egyházuk ügyeibe joguk van beszólani. Az egyetemes canonjog rendeli, rendeli pedig következő szavakkal: „Presbiteri res negotia eeclesíae tangentes enm fideiibus suis pertractent. * A papok az egyház ügyet a hívőkkel tárgyalják, Kálmán király I. könyve 2. fejezetében rendeli, hogy Fülöp és Jakab ünnepének idején tartsák egyik synodust, tehát az egyházat érdeklő ügyek a hívekkel együtt megvítatandók és tárgyalandók, (ügy van). A magyar törvények is elég határozottan megrendelik, hogy zsinatok tartassanak. Kálmán királyunk törvényei I. decretuma 2-ikfejezete midőn megrendeli, hogy kétszer tartassanak synodusok évenkint és pedig Fülöp és Jakab apostolok ünnepén az egyik és a másikat pedig szent Mihály hetében tartsák, in quo tam comes quain eomites et aliorum magistratuum dignitates et potestates adsuum Episeopmn conveniaí, vagyis a főispán és más hivatalnokok az egyház ügyeinek megvitatására a püspöknél összejöjjenek. Ulászló III. decretumának 68. artieulusa megrendeli, hogy tartassanak zsinatok és pedig rendel egyetemes és particularis zsinatokat; az 1459. évi II. t.-ez. szintén hasonlóképen rendelkezik. Az erdélyi katholikusok autonómiával birnak, a papokat választják és egyházügyeiket autonomice intézik el, még a püspököt 1827-ig hármat választva presentálták (Igás! Ugy van! a jobb-, bal- és szélső baloldalon) a nélkül, hogy ez által a Felségnek legfőbb patronatusi joga, vagy az egyház, a papok tekintélye bármikép csorbulna, vagy hiányt szenvedne. (Helyeslés jobb • és bálfelöl.) í A autonómia az egyetlen megoldási mód, melynek alapján a katholikus egyház és állam közti viszonyok rendeztethetnek. (Igaz ! Igaz! balfelöl.) Nem fogadható el azon terv, mely a szatmári püspök által ajánitatott, hogy t. i. a tanügyi minister mellőzésévelj tehát az állam jogainak megsemmisítésével ő Felsége a király, a primás és püspökök közbejöttével intézze el a katholikusok ügyeit. Mit tenne az, hogyha az állam joga megsemmisíttetnék és itt egy egyház alkottatnék? Azon egyház királyi egyház volna és a mint én nem akarok isten kegyelméből királyt, ugy a király kegyelméből nem akarok vallást. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Vájjon az alkotmányos szellemmel összeegyeztethető-e, hogy a király, kinek minden nyilvános cselekvénye a ministerek felelőssége alá esik, egy olyan nagy ügyben, minő a katholikus egyház, 8.000,000 állampolgár egyházi ügyében való intézkedése a felelős kormányzaton kivül kezeltessék s azon felül az érdekelt hívek befolyása alól is elvonassék. Mit tenne egyebet, mint azt, hogy a király, mint legfőbb főúr a főpapokkal, mint kis fejedelmekkel együtt uralkodnék, folyt«ttatnék az uralkodásnak jelenlegi természete, a mely mindig két irányban jelentkezik: egyfelől a főpapok arrogantiáj a híveikkel szemben, másfelől a hivatalnokok megalázkodása a hatalommal szemben. Hogy ugyanazon perczben az állami hivatalnok mellett mindig egy pontifex maximus is áll, nyilatkozik abban, hogy a katholikus clerus, a főpapoknak minden védelem nélkül van kiszolgáltatva és ugyanazon önkényt, melyet a püspököknek, mint az állam hivatalnokainak el kell tűrni, ők szintén gyakorolják az alsó papok felett. De mi, kik a katholikus egyház belső hitéletére és annak külsőleg jelentkező formáira súlyt fekte* tünk, ilyen megalázó állapotnak további fentartását nyugodtan nem tekinthetjük. (Helyeslés szélső balfelöl.) És nincs miért megütközni az előttem szólt Zimándy képviselő urnak a felett, hogy a mínisterium ugy jelenti ki magát, hogy vallásos felekezetnélküli, miután a ministeriumnak nem lehet akkép vallása és felekezete, a mint nincs az államnak, mert az állam kormányát képezi. Hogy valaki vallással bírjon, ahhoz szükséges, hogy személyiséggel bírjon. Hol van az államnak lelkiismereti meggyőződése , jövendő élete; hiszen mi örökké élőnek akarjuk Magyarországot, nem pedig gyorsan üdvözíteni. (Ugy van a szélsőbalon.) Ha nincs az államnak lelke., nincs meggyőződése, nincs jövendő élete, akkor nagyon természetes, hogy nem lehet vallása és mindazon kísérlet, a mely arra irányul, hogy állami vallás | legyen, legyen az akár nyíltan, akár leplezve f kifejezve, legyen az részleges vagy egész, az i soha sem szolgál a vallásnak és államnak javára. I A katholikus autonómia megvalósítása senki-