Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

54. orsiáges ülés január 23 1885. \^ fordult elő viszály, melyre Hunyady Mátyás nagyon erélyesen felelt, mondván: > nem engedhetek szentségednek, mert már most is megtámadtak az országgyűlésen a karok és rendek, hogy az ország jogát nem védelmezem kellő erélylyel s mert ha én lankadnám az ország ezen jogának védelmezésében, lázadástól kellene tartani. Magyarország készebb a kettős keresztet hármassal cserélni fel, mintsem szabadságából feladjon." Midőn Verbőczy megalkotta a hái maskönyvet, a mint tegnap is felhozatott a 11. titulus 5-ik articulusában befoglalta az ország ezen jogát. Midőn Pázmán Pétertől jogi vélemény kéretett a czíinzetes püspökök kínevezése tárgyában, Pázmán határozottan fentartja a magyar királynak, mint államfőnek és a magyar államnak ezen fő kegyúri jogát, sőt azt mondja második véleményében, mely Bécsben 1695-ben kelt, hogy a király ezen jogáról még ha akarna sem mondhatna le, mert nem szabad s mert ezt védelmezni kötelessége. Hogy a legfőbb kegyúri jog nincs az apostoli királyi czímhez kötve és hogy ez a mindenkori államfőt illeti meg, bizonyítja az, hogy midőn 1597-ben Báthory Zsigmond az erdélyi püspökséget felállította, azt Náprágyi Demeterrel be is töltötte és hogy ugy Báthory Zsigmond, mint Hunyady János, a kik nemcsak hogy apostoli királyok, de még királyok sem valának, e l'ogot gyakorolták. Ennélfogva bebizonyítottnak kell tekinteni, hogy a legfőbb kegyúri jog, az állam joga, melyet az államfő gyakorol. (Igás! Ugy van! halfelöl.) Ha pedig az állam joga, ebből következik, hogy nem nyúlhat fel a szentszékig és hogy a szentszék által vissza nein vonható, mert az államnak azon joga, melyet önerejéből bir, sem harmadik személy, sem idegen hatalom által meg nem semmisíthető. Ebből egyszersmind az is következhetik, hogy a concordatum, melyet az absolutismus idejében 1855-ben elfogadtak, Magyarországot, a magyar törvényhozást és a magyar hivatalnoki kart nem kötelezik, A cultusministerium 1871. május 1-én kiadott rendeletében ezt jelzi is, de habozó politikája azt vonja maga után, hogy habár a concordatum nem létezik is, annak több intézkedése még is fennáll, így például az intercalaris jövedelmek nem a magyar kincstár pénztárába, hanem a magyar vallás- és tanulmány alapba folynak. [Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Másfelől bíróságaink a magyar fő kegyúri jog sérelmére némely főpapnak szabad végrendelkezési jogát elismerték. így történt ez Bartakovics hagyatéka ügyében s igy van ez a most folyó perben is, melyben az elsőés másodfokú bíróság Girk péehi püspöknek szabad végrendelkezését megítélte. Politikai következményei is vannak, mert hogy ha ezen kérdés megoldva és tisztázva volna, nem hallKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. III. KÖTET. hatnók azon jelszót, hogy a concordatum Horvátországban érvényben van és a papok felett való bíráskodást a püspök magának vindicálja. Ha államjog a fő kegyúri jog, uiJkép kell, hogy használtassák ? Az 1848-iki törvényhozás már jelezte, hogy egyedül ugy, miként a többi államjogok gyakoroltatnak, felelős ministerium közbejöttével. Az alkotmányos kormányzat nemcsak abban áll, hogy az államjogok felelős minister által gyakoroltassanak, hanem abban is, hogy az érdekelt felek ellenőrzése és közbenjötte mellett gyakoroltassanak; vagyis, az államjogok alkotmányosan, csakis a katholikus autonómia alapján gyakoroltathatnak. Az 1848-iki törvényhozás ekként értette, 1849-ben a katholikus püspöki kar igy értelmezvén, az autonómiára egy egész tervezetet dolgozott ki. A hogy az alkotmány életbe lépett, a katholikus egyház törekvései megújultak, mert ösztönszerűleg érezték, hogy az első szemen a működés lánczolatában, a eultusministerium felállításában nem szabad megállani, hanem a katholikus egyháznak a politikai keretnek egészébe kell beillesztetnie a katholikus autonómia által. Akkor a mi főpapjaink nagynn lelkesültek a katholikus autonómia mellett. 1870-ben, 1871-ben a katholikus congressuson szebbnél-szebb beszédeket mondtak, most mit hallani? Azt, hogy „ha valamikor rá kerül a sor az autonómiára — arra a sokat hangoztatott autonómiára." Tudja a t. ház, hogy mit tesz ez? Nem egyebet, mint hogy az alkotmányos állam keretében a kormányzatnak egy absolutisticus ága tartassék fenn: nem tesz egyebet, minthogy a katholikusok önkormányzati jogkörüktől továbbra is megfosztassanak, vagyis, hogy a kormány és püspökök a katholikus egyház érdekei felett kiegyezzenek, megalkudjanak és megosztozkodjanak. (Ugy van! a szélső baloldalon ) Oda megy már a szatmári püspök, az autonómiát fitymáló beszédében, hogy valóban a katholikusokat bántja és sérti meg. Mert kire nézve lehet nagyobb sérelem, mint, hogy ha épen azon főpapok, a kik vezetik azon iskolákat, melyeknek a magyarhoni katholikusok egyházi, vallási, tudományos nevelésüket köszönhetik, oly kiskorúaknak ítélik a katholikusokat, hogy önkormányzatra képteleneknek deelarálják. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Tovább megy a szatmári püspök, azt mondja, hogy a katholicismus egy másik előnye az, hogy „az isteni küldetéssel ellátott, semmiféle nép felségtől vagy democraticus vedeitásoktóí függő papsága van." Mit tesz ez? Ez azt teszi, hogy nem a katholikus hivőkért volnának a papok és püspökök, hanem a püspökök és papokért volnának a hivek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem igy szólottak az apostolok, (Iga2 ! igaz! 19