Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

[54. orsságos ftlés jsnuár 22- 1885. 141 minister uré a Brntus szerep, nem az enyém. Ezt akartam röviden kiemelni és ime mi történik ? Az igen t. minister ur, becses nevének egyszerű felemlítésekor kalapját ragadva (Derültség) nagy sietve eltávozott (Felkiáltások jobbfelöl: Jól tette!) és igy t képviselőház tettleg, bizonyította be azt, a mit én szóval akartam bebizonyítani, hogy t. i. csakúgyan ő játsza a Brutus szerepet, nem én. (Derültség és tetszés a bal- és szélső bal egyes padjain.) És ezen incidens alkalmával legyen szabad kettőre figyelmeztetni az igen t. cultusminister urat. Az első az, hogy az ő magas állású ministeri feladata nem állhat abban, hogy ő valahányszor az ő hivatalos országos ténykedése itten bírálat alá vétetik, kalapját ragadva elsiessen; hanem igenis áll abban, hogy az ellene, vagy is inkább az ő ministeri hivatalos ténykedése ellen indított támadásokat megezáfolja. Pulszky Ferencz: Még azt is! Zimándy Ignácz; Hogy az ellene emelt vádakat megsemmisítse, az ő ministeri ténykedésének correctsége iránt támasztott kételyeket lehetőleg eloszlassa. (Felkiáltások a jobboldalon: De nincsenek ! A baloldalon: De vannak !) És hogy törekedjék igy ezen utón és módon a nemzetet és különösen azon egyházat, melynek millióit ő kezeli, megnyugtatni. Ez az egyik, a mire tiszteletteljesen figyelmeztetni akartam az igen t. cultusminister urat. A másik pedig mire figyelmeztetni szándékosom, az, hogy ne gondolja az igen t. cultusminister ur, hogy ellenségei azok, akik nyilthomlokkal, a keresztény elveknek, tanoknak, jogoknak, a megtámadott keresztény családoknak, a keresztény családok veszélyeztetett szentélyének védelmére emelt fegyverrel kezükben vagy inkább ajkaikon fordulnak nem is becses személye, hanem ministeri, sokszor önkényes ténykedései ellen. Nem ezek ellenségei, hanem inkább azok, a kik nagy alázattal tömjéneznek ő előtte, őt egekig magasztalják s annyira dicsérik, hogy ő minden szerénysége daczára is elpirul és elszégyenkedík. [Derültség abál- és szélső baloldal egyes padjain.) Mert t. ház és igen t. cultusminister, ezek nem annyira azért teszik ezt, mert becses személyét tisztelik, becsülik, hanem ellenkezőleg azért, mert az igen t. minister nr magas társadalmi és politikai állását aljas eszközül, nemtelen lépcsőzetül akarják felhasználni, (Élénk ellenmondás a jobboldalon) nagyravágyásuk kielégítésére. Az ilyen jó barátok, az ilyen hízelgők kedvéért, t. ház, a kath. egyházzal, annak tanaival, annak elveivel, annak jogaival, annak főpásztoraival meghasonlani ugyancsak nem érdemes. És ezzel áttérek a vallás- és közoktatásügyi minister ur budgetjére és azt mondom, hogy ezt politikai állásomnál és meggyőződésemnél fogva el nem fogadhatom. El nem fogadhatom azért, mert az igen t. cultusminister ur, a kinek mint az országos végrehajtó hatalom egyik fő orgánumának legfőbb feladata volna oda működni és oda hatni, hogy az országosan elismert vallások házi békéje s házi élete ugyanezen vallások sajátlagos egyházi törvényeinekbékés medrében folydogáljon. Oezen országosanelismert vallások egyik védnöke és törvény őre, ő magaporba tiporja, sokszor öntudatosan áthágja, szántszándékosan csonkítja akaratosanaz országosan bevett s elismert vallások legérdemdusabbikának, legrégibbjének, legelterjedtebbjének házszabályait. Ezen súlyos vád bebizonyítására legyen szabad felhoznom a következőket. Az országosan nem is bevett, hanem csak tűrt talmud zsidó vallásúak — én sohasem mondom izraeliták, sem egyszerűen zsidók, „izraeliták" azért helytelen, az izraeliták az őskorban elvesztek, „zsidók" szintén helytelen elnevezés, mert zsidók voltak azok, a kik csakis Mózes vallását és a próféták könyveit követték, ámde ezek a zsidók, kik az izraeliták elpusztulása után [felmaradtak Krisztus halála után, már nem követték Mózes és a próféták könyveit, mert ezekből kellett volna kiolvasniuk, hogy Krisztus csakugyan az ígért megváltó, hanem ezek helyett elfogadták a'rajongö rabinusok férczelményét az u. n. talmudot, azt a talmudot, melynek főelveit én itt a t. házban első felszólalásom alatt föltártam, azon talmudot, melynek egyik sarkalatos elvéül a talmudban ez mondatik: „jiinam seheus versiehrono", (Derültse#)azaz lassan legyen kiirtva az ő,t. i. Krisztus neve és emléke. Tehát ezen talmud zsidók, a kiknek fő sarkalatos elve „a jimam seheus versiehrono", ezen talmud zsidók választhatnak szabadon, minden ministeri befolyás nélkül a tiszaeszlárihoz hasonló ima vagy ének, vagy sakterpróba, vagy micsoda s ehhez hasonló kísérletek után és imák után, a mint szintén kimutattam első felszólalásom alatt az ő infalibiliseknek tartott rabbinusaik és saktereiket. A különféle keresztény egyházak fejedelmei okleveleken alapuló autonómiájuk folytán és erejénél fogva szintén szabadon, minden ministeri befolyástól függetlenül választhatják az ő dignítariusaikat, az ő egyházi hivatalnokaikat. Egyedül a magyar nemzet egykori dajkája, egyedül a magyar nemzetnek évszázadok óta ápolója, nevelője, t. i. a kaíholika egyház az, a melynek belügyeibe, belső életébe önkényesen beleavatkozik az igen t. cultusminister ur. T. képviselőház! Ugyanazon fejedelmisanctio, a n.ely az egyes protestáns egyházak autonómiáját sértetlenné teszi, biztosítja a magyar katholikus püspökök számára minden egyes püspöki kinevezési okmány kiállítása alkalmával azon jogot, a mely jognál fogva ezen püspökök mindenegyes egyházi j dignitás megüresedése alkalmával a canonjogilag;