Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-54

54. országos Ülés január 22. IS85. J39 melylyel viseltetni szokott minden tanítvány az ő mestere és principálisa iránt. Én ugyanis tanítványa vagyok a cultusnrinister urnak az antisemitismusban; {Derültség) a mennyiben magamévá tettem már 1864-ben azon szavait, a melyeket 8 akkor a Csengeri által szerkesztett „Budapesti Szemlének" 53-ik füzetében ezen czím alatt tett közzé : x

Emlékbeszédek és tanulmányok.* „ A zsidókban—úgymond e sorok irója, az igen t. cultusminister ur — gyenge a beesületérzés, felületesség, hiúság, a phisikai munkától való idegenkedés, a tisztaság hiánya, továbbá ártalmas befolyásuk azon alsóbb osztályú zsidóknak, kik a legrosszabb árukat drágán árulgatva, a népet százféle módon demoralisálják. A speciális zsidóság ennyiben társadalmi állapotainkra nézve ártalmas hatást gyakorol." Ugyanazt mondja a jelenlegi igen t. cultusminister ur, a mit az ország első antisemitája, Széchenyi István az ő „Hitel" czimíí művében a 47-ik oldalon mond: „Egész nemzeteket bizonyos plánum szerint kirabolnak—t. i. a zsidók — és vérüket vautpyr gyanánt szívják." Es ezen tiszteletem az igen t. minister ur iránt nem csökkent akkor sem, midőn ő minden követ megmozdított arra nézve, hogy engemet az antisemitismusban, a mint kimutattam, egykoritanítványát, a legutolsó választások alkalmával megbuktasson. Nem változott, mondom, ebbeli tiszteletem irányában azért, minthog}^ tudtam és tudom most is, hogy ő azon modern új pogány u. n. líberalismusnak egyik hőse, a mely liberalismusnak egyik főelve az; a mi nekem szabad, az neked tilos. Es ezek után t. ház, legyen szabad áttérnem azokra, miket a t. minister ur tegnap itt felsorolni méltóztatott. Azt mondja többek közt az igen t. cultusminister ur, hogy ő nagy súlyt fektet a valláserkölcsi nevelésre.^Ezt mondta tegnap. Az 1883-iki középiskolai törvényjavaslatból pedig kihagyta a vallás-erkölcsi nevelést és ezen középiskolai törvényjavaslatot itt az úgynevezett liberális párt többsége által meg is szavaztatta. Keresztülhajtotta a főrendiházon is és ott az igen t. cultusminister ur több főpásztor jelenlétében oda nyilatkozott, hogy ő, mint Trefort, ugyan megszavazná a vallás-erkölcsi alapot, hanem mint minister nem teheti. Már most szabad legyen kérdeznem az igen t. cultusminister arat, hogy erre nézve mikor volt igaza? Akkor-e, midőn, gondolom 1883. májusban itt a házban és a főrendiházban is oda méltóztatott nyilatkozni, hogy mint minister nem teheti azt, hogy megengedje, hogy a nemzeti ifjúság nevelése vallás-erkölcsös legyen, vagy tegnap volt-e igaza, midőn azt mondta szóról szóra: „nagy súlyt fektetek a vallás-erkölcsi nevelésre." Másodszor azt méltóztatott mondani, hogy „azon vagyok, hogy mindenhol iskola állittassék fel." Hát t. ház, erre nézve az a megjegyzésem, hogy ha azt akarta ezzel mondani, hogy bármely zsidó községnek iskola állittassék fel, azon felekezetnek az országban, a mely eddigelé az iskolákra, a népnevelésre mitsem adott, a mely felekezet, valamint a vér- és pénzbeli adó alól kibúvik, ugy kibúvik minden iskola-építés alól is, akkor aláírom és azt mondom: igazat mondott, mert ő ugyancsak mindent megtesz, hogy a zsidóknak állíttassanak fel iskolák, mint a budapesti felsőbb leányiskola, mely az államnak 57,000 írtjába kerül. A többire nézve pedig hogyan gondolkodik a t. minister ur arról, hogy mindenhol iskolák állíttassanak fel, arra nézve bizonyítékot szolgáltat az az uri ember, a ki azt irta nekem, hogyTinójáráson — ez tudvalevőleg közalapítványi jószág — hol mintegy 13 ezer hold alapítványi jószág kezeltetik és a különféle majorok ellátása okáért 300 lélek lakik benne, melyre a statistikai adatok szerint 70—80 iskolaköteles gyermek esik, nincsen iskola, 70—80 gyermeknek nincsen tanítója. Azt mondja ez a levél továbbá, hogy a jószág egyik keresztény bérlője tart ugyan fenn valami, olyan zugiskola formát, de rendes iskola nincs. Ez bizonyítja, hogy a cultusminister urnak mennyiben van igaza, midőn azt mondja, hogy „azon vagyok, hogy mindenhol iskola állittassék fel." Harmadszor azt mondja: „Nem tartanám opportunusnak, hogy egyházi vitát provocáljak." T. ház ! Azon minister, a ki folytonosan meghasonlásban van a katholikus egyház jogaival és jogos érdekeivel, a katholikus egyház tanaival és elveivel, a ki folyvást esztendőkig daczolva a püspökökkei, ezekkel ujjat húz, (Nagy zaj jobbfelöl) az, a ki tisztán katholikus intézetekhez, a mint be fogom bizonyítani, nem-katholikus férfiakat nevez ki tanárokul; az, a ki tisztán katholikus tanintézetek számára katholikus-ellenes könyveket engedélyez; az, a ki a tisztán katholikus czélra fordítandó alapítványokat nem katholikus czélokra, sőt közös iskolákra, tehát kereszténv katholikus-ellenes czélokra fordítja, az ugyan szóval mondja, hogy nem tartaná opportunusnak egyházi vitát provoeálni, az ugyan szóval mondja, hogy nem tartaná opportunusnak, de tettleg csakugyan alkalmat ad arra, hogy itt ugyancsak nagy egyházi vitát provocáljon. Negyedszer azt mondja a minister ur: „A lelkiismereti szabadságot és az emberek meggyőződését ugy tisztelem, mint akárki más." Már erre nézve bátor vagyok megjegyezni t. ház, hogy tény az, hogy a cultusminister ur képes egész középtanodai tanártestületet szétugrasztani, ha nem ugy szavaztak, a mint ő parancsolta. (Félkiáltások a balfelöl: Halljuk ! Halljuk.') Példa erre az aradi főgynmasium. Ez tény. Be tudom bizonyí18*