Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-53

132 63. országot ülés január 21. 18S5. nem hiszem, hogy nekem okom volna vizsgálatot el­rendelni az ottani tanfelügyelő Libertíni ellen. Az illető megye képviselői részéről is ugy vagyok érte­sülve, hogy eljárásával ott egészen meg vannak elé­gedve. Ha ő egyszermásszor fellépett némely iskola ellen, akkor ezt bizonyára nem tette felekezeti tekin­tetből, de mert ott más üzelmek voltak napirenden. Én pedig pánszláv és efféle üzelmeket előmozdító iskoláknak egyáltalában nem vagyok barátja, legyenek azok akár községiek, akár felekezetiek. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt, a mi az én eljárásomat illeti, gyakran emeltetett panasz, hogy nem mozdítom elő a községi iskolákat, hanem nagyon proíegalom a felekezetieket. Erre nézve mondhatom, hogy e panasznak, melynek orgánuma volt a t. képviselő ur is, ugyanazon forrása van, mint annak, hogy a kormány és én dekatholisáljuk az országot. Ez ismétlem, egy értelemnélküli üres phrasis. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi már az iskolákat illeti, részemről azt kivánom, hogy az iskola mindenekelőtt jó legyen, akár állami, akár felekezeti az iskola (Élénk helyeslés.) s igy legyenek jók a felekezeti iskolák is. A tapasztalatból tudjuk, hogy ott, ahol az illető lelkész az iskolát lelkiismeretesen gondozza, soha sincsenek súrlódások s csak akkor kezdődnek a felekezeti iskolák körül a súrlódások, ha az illető lelkész nem gondol azokkal. ( Ugy van ! Igás !) A hol több felekezet van és egy sem képes iskolát fentartani, ott indicáltnak tartom azt, hogy községi iskola létesíttessék. A hol pedig általában sem polgári, sem a hitközség nem képes iskolát felállítani, magasabb nemzetiségi és culturalis ér­dekek parancsolják az állami iskola felállítását. (Ugy van! a jobboldalon.) És részemről elmondha­tom, hogy ez az első eset, a melyben panasz emel­tetik ellenem a miatt, hogy állami iskolát akarok létesíteni. Hiszen nem egy katholikus és más fele­kezeti lelkész is nem egyszer felkért már arra, hogy állítsak fel állami iskolát, mert nagyon jól tudta, hogy annak neve ugyan állami iskola lesz, de vallásosiskola lesz. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobb­oldalon.) Komlóssy Ferencz: Engedje meg a t. ház, hogy észrevételeimet megtegyem a t. minister ur válaszára. A mi azt illeti, hogy a t. minister ur, az állami cultura érdekében állít és kell, hogy állítson isko­lákat, azt magam is elfogadom, de akkor meg kell tudni, vájjon ezen érdekeket nem képes-e képviselni a hitközség, mint ilyen. Nagy-Tapolcsányban nem történt semmi előleges megbeszélés a hitköz­séggel, hanem jött egy rendelet, melynek másolata kezemben van s mely azt mondja, hogy a minister ur ezen és ezen szám alatt népiskola felállítását elrendeli és az erre vonatkozó előmunkálatok foga­natosítására egy hónapi határidőt kitűzni méltóz­tatott, a nélkül — mondom — hogy az illető hit­községgel érintkezésbe tette volna magát. A mi azt illeti, hogy sok a tanulók száma mindkét hitközségben, ezt elfogadom, de a minis­ter ár megint nem tudja, hogy a nagy-tapolcsányi katholikus hitközség által fentartott iskola-épület oly nagyszerű, hogy bármikor képes 6 osztályt berendezni. Illustrálom ezt azzal, hogy tavaly a község ott saját költségén állított fel kisdedóvódát és fentartja ugyanazon a katholikus hitközség által épített épületben. A mi azt illeti, hogy nem szándékozott be­szüntetni a felekezeti iskolát, mért nem volt szives a tanfelügyelő ezt a községgel tudatni ? Itt arról szó sincs, (mutat a másolatra) itt egészen mellőzve van az egyezkedés lehetősége is, hanem határozot­tan egy ukáz alakjában jelent meg e rendelet. Azután azt mondja a minister ur, hogy ő igénybe szokta venni az állam által fentartott is­kolánál egyesek segélyét. Ennek van nyoma itt, de épen azért először meg kellett volna tudni a viszo­nyokat, melyekből kitűnt volna, hogy a hitközség épenséggel semmit sem képes áldozni, alig képes magát fentartani, hogy intézetei a törvény kívánal­mainak megfeleljenek. így tehát újabb adóprés­ről szó sem lehet. Azt is belátom, hogy a minister urnak igaza van és helyesen cselekszik, ha állami költsége­ken állít fel iskolákat, ott a hol a panszlavismus ütötte fel sátorát. De Nagy-Tapolcsányról ezt nem mondhatja senki és soha sem nem mondhatta, te­hát nem volt a kormánynak érdekében ezen szem­pontból sem állami iskolát felállírani. De van egy érdeke, t. i. ha van valami, a mi erre indította, az az, hogy a zsidók érdekében kí­vánt eljárni. (Élénk derültség. Zaj.) Kérem, okmá­nyokkal fogom Mustrálni. (Zaj. Halljuk ! a szélső' bal­oldalon.) A hol a zsidó hitközség nem képes a maga erejéből fentartani az iskolát, vagy nem akarja fentartani, azonnal lármát csap és akkor az állam által állíttat fel magának iskolát, mely neki sem­mibe sem kerül, (ügy van! a bal- és szélső baloldal egyes padjain.) Nagy-Tapolcsányban épen igy van a dolog; vagy ha nem is igy van, de megközelíti. (Derült­ség.) Nagy-Tapolcsányban sokba került a zsidók­nak az iskola fentartása és elhatározták, hogy kérelmezik az államtól iskola felállítását, az nem kerül nekik semmibe. Ennek illustrálására okmá­nyokkal szolgálok. Privigyéről, Gralgóczról és más­honnan is kaptam levelet, a hol tisztán azzal indo­kolják a kormány ilyen eljárását, hogy csakis a zsidók érdekében akarják kiüríteni amúgy sem nagyon megterhelt állami pénztárunkat. A privigyei iskolával mi történt ? Nem más, csak az, hogy a zsidó község kérelmezte állami

Next

/
Thumbnails
Contents