Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-53

53. országos Blés január 21. 1885. {33 iskola felállítását, a községi bizottság nem kívánta egy szóval sem, sőt ellene szavazott, csak tizenegyen szavaztak az állami iskola mellett és mégis elrendelte a minister úr az állami iskola felállítását. Hogy csakugyan nem ok nélkül szólaltam fel ez ügyben, ilhistrálja az, hogy N.-Tapolesányban a városi képviselő testület 25 szótöbbséggel ellenezte az állami iskola felállítását, illetőleg annak csak egy krajczárral való segélyezését. Ezzel a dolog el van intézve. A minister nr válaszát tudomásul veszem, hanem arra kérem a minister urat, hogy a tanfelügyelőt, ha nem is megfeddeni, legalább Írásban rendre utasítani méltóztassék, {Derültség) mert azt fentartom, hogy Nyitramegye tanfelügyelője valóságos sportot tíz a katholikus iskolák ellen. (Mozgás.) Elnök: A képviselő ur maga is tudomásul vette a választ. (Egy "hang: Szavazzunk!) A kik tudomásul veszik a választ, méltóztassanak feiállani. (M-gtörténik.) A ház tudomásul vette. B. Orczy Béla, ő Felsége oldala melletti minister: T. ház! {Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor t. képviselő ur a Felség körüli ministerhez interpellatiót intézett, mely három kérdést foglal magában. Van-e aministernek tudomása arról, hogy az újévi üdvözleteket nem a magyar, hanem az ausztriaicsászári főudvarmester fogadtá;van-e tudomása arról, hogy az udvarnál adott bált nem a magyar főudvarmester, hanem a császári főudvarmester rendezte s végre, hogy ha erről tudomása van a ministernek, mit tett, hogy ez jövőben ne történjék? (Halljuk!) Ezen interpellatio folytán általánosságban előrebocsátom, hogy a mióta az 1867-ki kiegyezés következtében az alkotmányos élet hazánkban ismét visszaállott, a felséges uralkodó pár az év jelentékeny részét mindinkább hazánkban tölti, nemzetünk iránt előszeretetet, rokonszenvet és szívélyességet tanúsít; a felséges udvar a magyarok iránt annyi figyelemmel és előzékenységgel van, mint 1867 előtt három század lefolyása alatt sohasem lehetett tapasztalni. (Ugy van! Ügy van! Hosszantartó és többször megújuló lelkes éljenzés!) Kötelességemnek tartottam a felséges uralkodó párnak jóindulatáról és rokonszenves hajlamáról kegyelettel és mély hálával ez alkalommal is megemlékezni. (Élénk helyeslés.) A mi különösen az interpellatióban foglalt kérdéseket illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége a monarchia két államának közös fejedelme lévén, udvara és háztartása egy és ugyanaz, mely felséges urunkat oda kiséri, a hol ő Felsége udvartartásának székhelyét ütötte fel. Ezen udvartartás és háztartás első méltóságát jelenleg Hohenlohe herczeg képviseli, a ki sem országos, sem állami hivatalt, sem kizárólag ausztriai méltóságot nem tart, hanem mint az udvartartás és háztartás főnöke ő Felsége együttes háztartását vezeti és jelesen akkor, midőn ő Felsége fejedelmi vendégszeretetét gyakorolja, az ünnepélyek rendezésével van megbízva. Ma ezen méltóság élén osztrák honpolgár áll, de lehet az épugy magyar honpolgárra ruházva, valamint jelenleg is vannak az udvari méltóságok közül többen, kiket megneveznem nem szükséges, mivel köztudomású a dolog, magyar honpolgárok a nélkül, hogy a monarchia másik államában ez ellen bármi ellenvetés vagy felszólalás történt volna. Nem tarthatom tehát itt sem indokoltnak, hogy az ellen, hogy Hohenlohe herczeg mint ő Felsége udvar- és háztartásának főnöke az udvari ünnepélyeket rendezi, felszólalás történjék. Nem találtatott ebben hazánkban eddjg sem és különösen nem 1867 óta bármiféle sérelem vagy törvényen alapuló igények mellőzése. Mert nézetem szerint ez nem ütközik semmiféle törvényes szabályokba és nem tekinthető hagyományos és a gyakorlat által helybenhagyott, régi szokásokat sértő intézkedésnek. Ezen tényállásnak előadásában foglaltatik egyszersmind válaszom az interpellatio első két kérdésére. A mi pedig a harmadik kérdést illeti, a jelen viszonyok közt nem tarthatom azt hatáskörömhöz valónak, hogy oly intézkedésekbe avatkozzam, melyek ő Felsége udvar- és háztartásának tisztán belső rendezésére vonatkoznak. (Helyeslés a jobboldalon.) E tekintetben nem tettem lépést és nincs is szándékom tenni. Ezek után tiszteletteljesen fordulok a házhoz, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Hosszas élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ugron Gábor; T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem mondanék valóságot, ha azt állítanám, hogy a t. minister ur válasza engem meglepett; nem lepett meg, mert azt kerekdedebben leirva olvastam tegnap délután a „Neue Freie Presse "-ben. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem akarok arra megjegyzést tenni, vájjon Magyarország állami méltóságával, vájjon a magyar parlamenti clubok életével mennyiben egyezik meg az, hogy a képviselőházban a ministerek által elmondandó beszédek hamarabb jelennek meg a szomszéd nemzet sajtójában, mint a nemzeti sajtóban. (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Tisza Kálmán, ministerelnök: Nagyon helytelenül! Ugron Gábor: Én e szempontból azt hiszem, hogy oly következtetések vonathatnak le, melyek első sorban érintik a túloldalon ülő képviselőtársainkat és bennünket csak mint magyarokat érinthetnek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A minister ur válasza nem lepett meg másfelől azért, mert a jelenlegi kabinet magatartásából már rég meggyőződtem arról, hogy midőn védelmezni kell, a magyarral szemben védelmezik az idegeneket, midőn a nemzeti intézményeket kel-