Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-53
130 55> WiiEágos ülés január 21. 1SSS. ennek következtében nemcsatf az ott elfogadott | más módszer szerint szerkesztett könyvekből kénytelen tanulni, hanem e végből az ott dívó könyveket is beszerezni. Áttérek már most egy más tényezőre, mely az általános jólétre ép oly fontos, mint a nyilvános oktatás a nevelésre! (Halljuk!) Szorosan eikülönítni kívánom itt az oktatást a neveléstől! (Helyeslés.) Kinek kezében fekszik tulajdonképen az első nevelés ? A müveit osztályoknál a szülők kezében, a népnél a lelkészek és a legtöbbnyire silányan fizetett falusi elemi iskolai tanítók kezeiben; mert ezek vannak a felügyelet és tanítás végett reájuk bizott ifj ósággal folytonos érintkezésben, ezek felismerhetik őket egyenkint és ők vannak leginkább azon helyzetben, hogy fiatal lelkükbe a vallásosság, becsületesség és illedelmesség alapelveit beoltsák. (Igaz!) Az állam, mint ilyen, ez irányban keveset tehet, de annál inkább hivatva van ott, a hol az ő hozzájárulása által a nevelés terén üdvöset alkotni képes, ezt teljes erélylyel meg is tegye. (Helyeslés.) Es ne elégedjék meg csupán a nyilvános oktatásra szolgáló iskolák felállításával, hanem vagy ő maga gondoskodjék, vagy legalább nyújtson segédkezet arra, hogy oly nevelő-intézetek jöjjenek létre, a melyekbe, különben jobb módá oly ifjak, kik elég szerencsétlenek, hogy a szülői gondozást nélkülözni kénytelenek, vagy oly ifjak, kiknek szülői, mint ez hazánkban igen gyakori, birtokuk kezelése által a vidékhez vannak kötve és a gyermekeket neveltetés végett a városba küldeni kénytelenek, felvétethessenek és hogy ez intézetekben szigorú felügyeletes megfelelő erkölcsi és testi gondozás mellett tanulmányaikat sikerrel végezhessék. (Helyeslés.) T. ház! Hány reményteljes ifjú megy rossz gondozás és felügyelet hiány miatt tönkre. Tanulmányaik végzése végett, a mint mondani szokták, a fővárosban egy vagy más családhoz kosztba adatnak. Bizonyára sok oly kosztadó család van, melyek, becsületükre legyen mondva, a reájuk nehezedő felelősség tudatában kötelességüknek megfelelni iparkodnak; de hány olyan eset fordul elő, a hol a vidéki rokonok és ismerősök körében egyszer csak azt lehet hallani, hogy a Pistának vagy a Palinak a pesti levegő nem tett jót és hogy kényszerítve volt tanulmányait félbeszakítani s betegen hazatérni. Pedig bizony a pesti levegő egy cseppet sem ártott volna neki, hogy ha lelkiismeretes és szigorú felügyelet alatt csakis tanulmányainak élt volna. (Igaz!) Nézzünk t. ház — statístikai adatok alapján — a más cultur-államokban ez irányban történtekre, mindenek előtt felemlítem Francziaországot, hol az állam, a departemenntok és szervezetek által fentartott, valamint különféle magán nevelő-intézetekben majdnem 100,000 intern finövendék nyer részint egész, részint fél fizetés mellett, vagy egészen ingyen nevelést és oktatást. Ezen számot — bár Francziaországnak lakossága mintegy 38 millióra rug — mint arányt ránk nézve nagyon is magasnak és a mi viszonyainkra alkalmazhatónak és irányadónak nem tartom, Ausztriában a különféle nevelő-intézetekben mintegy 10,000 intern növendék oktattatik és neveltetik, a kik közül mintegy 6,000 a középiskolákat végzi. Magyarországon, ide nem számítva azokat, kik a katonai intézetekben, papnöveldékben, tanítóképezdékben és árvaházakban vannak elhelyezve, legfeljebb 1,600-ra tehető azon ifjak száma, kik mint intern növendékek, nevelő-intézetekben végezhetik a középiskolai tanulmányokat. Történik pedig ez egyes katholikus főpapok munificentiájából felállított 2 nagyobb nevelő-intézetben ; továbbá a kegyes- és egyéb tanitórendü szerzetek gymnasiumaiban létező, bár korlátoltabb számú ifjakat befogadó, de nagyon is keresett jó convictusokban, néhány kisebb magán nevelőintézetben; végre majdnem túlnyomó számban a református és evangelieus gymnasiumaiknál létező és sikeres nevelést nyújtó internatusokban. — Az épen most vázolt körülmények következtében sok magyar ifjú külföldi nevelő intézetekbe adatik. — A t. minister ur legjobban tudja, hogy hány magyar ifjú van a bécsi Theresianumba felvéve és az abba való felvételért még hány folyamodvány fekszik nála. Tekintsük meg továbbá akalksburgi jezsuita convictust, hol a kezemben levő kimutatás szerint a növendékeknek majdnem 30°/u-a magyar és pedig hazánk legelőkelőbb családjainak fiai. De ne tessék ezért az illető szülőknek vagy tútoroknak e tekintetbeni eljárásukat kedvezőtlenül elitélni, márcsak azért sem, mert mint említem — hazánkban ily intézetek elegendő számban nem léteznek; továbbá azért sem — mert az említett külföldi intézetek, valóban jeles intézetek; melyek a reájuk bizott növendékeknek erkölcsi és testi fejlesztését a legnagyobb lelkiismerettel előmozdítják s a nevelés egyoldalúsága miatt nekik az előbbi időkben tett szemrehányást ma már nem érdemlik meg, végre mert arról is gondoskodva van, hogy a növendékek saját anyai nyelvükön is nyerjenek kellő oktatást. Bátorságot veszek tehát magamnak a t. minister ur„t arra felkérni, hogy jeles alkotásainak sorozatát azzal koronázza, miszerint egy magasabb, a kor és nemzetiségünk igényeinek megfelelő nevelő mintaintézetnek az állam részéről leendő felállítását akár a fő, akár valamely más egészséges fekvésű vidéki városban programmjába felvegye. Megvagyok győződve arról, hogy ha a t. minister ur ily országos nevelőintézetnek eszméjét a megvalósulás közeli stádiumába vezetné, nemcsak az
