Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-53

If4 **'• «rsságos tlés jannár 21. 1SS5. gyár országgyűlés mindig megvédelmezte, megvédelmezte a kereszténység vitéz bajnoka Hunyady János, megvédelmezte ennek fia és pedig legerélyesebb szavakkal, I. Mátyás, de megvédelmezte II. Ferdinánd idejében maga Pázmán Péter is, esztergomi érsek és a római szentegyház bibornoka. Nem a római papság kegyéből birja tehát a magyar király a fő kegyúri jogot, hanem birja mint az egyházi javadalmak alapítója és adományozója és mert a katholikus egyház és annak papjai, különösen pedig főpapjai oly kiváltságos állással birnak a magyar közjog szerint a magyar államban, a minővel sem a többi keresztény egyházak, sem azok szolgái nem dicsekedhetnek. Egyébiránt azt, hogy a fő kegyúri jogot a magyar királyok és pedig a törvények szerint mindig gyakorolták, elismeri maga a szatmári püspök ur is, azt moudván, hogy e jogot mindig a katholikus egyházzal contactusban gyakorolták és hogy ezen módja a fő kegyúri jog gyakorlásának jövőre is fentartandó. De a mit ennek alapján követel, ahhoz már komoly szó fér.Követéli nevezetesen azt, hogy — mint már mondám — a katholikus ügyek, alapok és alapítványok mindig és kizárólag katholikus férfiak által kezeltessenek; követeli továbbá, hogy a katholikus iskolákra való felügyelet is hasonlókép kizárólag katholikus férfiak kezében legyen. A mi ezen követeléseket illeti, én t. képviselőház előre is azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezek nemcsak a régibb törvények, nemcsak a magyar közjog és gyakorlat szerint ily mértékben meg nem engedhetők, hanem hogy azok különösen az 1848-iki törvényekkel, igy a III. törvényezikknek 7., 8. és 21. §-aival is ellenkeznek. Mert ezen követelések szerint nemcsak hogy a főpapok kinevezése, az alapok és alapítványok kezelése kivétetnék a felelős minister kezéből, de kivétetnék a katholikus iskolákra való felügyelet is, sőt ezen fontos állami ügyekre nézve maga a fejedelem megszűnnék alkotmányos király lenni és lenne a római szentszéknek delegátusa. Mert hacsak a római szentszék kiváltsága alapján birja a fő kegyúri jogot, hacsak a római egyház főpapjaival egyetértőieg intézkedhetik a fő kegyúri jog gyakorlatában: akkor megszűnt alkotmányos király lenni és a római pápának úgyszólván vasallusa lett. (ügy van! a szélső balon. Egy hang a báloldalon: nem áll!) Ezen szerepet ezen lealázást (Halljuk!) nem tűrték a magyar királyok, nem tűrték a magyar országgyűlések, még a pápák, még a római szentszék fénykorában sem. (ügy van! a szélső balon.) Annál kevésbé engedhetik meg most, a felvilágosodás 19-ik századában. (Helyeslés a szélső balon.) De nem engedheti meg különösen a, törvényhozó hatalom, a nélkül, hogy az államfelség jogairól lemondjon. (Elénk helyeslés a szélső balon. Halljuk!) És miért kívánja a tudós főpap, hogy a kegyúri jog gyakorlatának kezelése megváltoztattassék, hogy a katholikus iskolákra való főfelügyelet elvonattassék a felelős minister kezéből? Azért, úgymond, mert parlamenti kormányrendszer mellett az illető minister nem bírhat elegendő jártassággal a katholikus ügyek körül s mert, a mi az iskolák felügyeletét illeti, az nem lehet feladata egy kormáúyközegnek, hogy a tankönyvekben netalán foglalt s a katholikus vallásra sérelmes tanok felett bírálatot mondjon. Ügyde t. ház, nemcsak a parlamenti, hanem általában véve bármely kormányformában az egyes minister nem rendelkezhetik a tárczájához tartozó minden egyes ügyre nézve oly alapos, oly kimerítő ismerettel, hogy az ellen e szempontból kifogást nem lehetne tenni. Ez az előadó dolga. A ministerre nézve elég, ha a szakmájához tartozó ügyekben általános jártassággal bír és elegendő ítélőképességgel és jóakarattal rendelkezik, hogy előadóinak indítványait helyesen megítélhesse. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a kívánság pedig, hogy a katholikus iskolák felett kizárólag katholikus férfiak gyakorolják a felügyeletet, oda vezetne, hogy külön tanfelügye] őket, külön tankerületi igazgatókat kellene kinevezni, (Egy Jiang a baloldalon; Megvannak!) nemcsak a katholikus egyház, hanem a többi felekezetek számára is és hogy a ministeriumban minden egyes felekezet számára külön előadói osztály szerveztessék. És vájjon, kérdem én a t. püspök úrtól, csak a katholikus vallásra sérelmes tanok foglaltathatnak a tankönyvekben ? Nem foglaltathatnak-e azokban a többi egyházakra, a többi bevett felekezetekre nézve isiiyen ártalmas tételek? És ha a felügyelet kizárólag katholikus tanférfiak kezében lesz, ki fog ilyen esetben a többi felekezetek megsértett érdekeinek igazságot szolgáltatni? (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ók maguk!) És vájjon csak a vallásra és az egyházra sérelmes pontokat tartalmazhatnak a tankönyvek ? Nem foglaltathatnak-e azokban, a mint a tapasztalat mutatja, az államra nézve is veszedelmes tételek? (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) S ha az iskolákra való főfelügyelet nem a kormányra lesz bizva, ki fogja ezt ellenőrizni, ki fogja az illetőket felelősségre vonni ? Ha ily tankönyvekben a katholikus vallásra, vagy bármely vallásra sérelmes tételek foglaltatnak, és az illető egyházférfiak megjelölik azokat és följelentik az eseteket a ministeriumnak, meg vagyok győződve, hogy panaszukat az illető minister meghallgatni és sérelmeiket orvosolni fogja és ha e tekintetben elmulasztaná kötelességét, ugy az apostoli király, mint a magyar országgyűlés bizonyosan törvény és igazság szerint fogna eljárni. (Ugy van!