Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

102 52. országo* ülés jaimár 20, 18S5. 7. ezím. Kiadás. Lótenyészeti központi igazgatás j 26,134 írt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Méneskari hadapród-iskola 10,000 írt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa) : Ménesbirtok gazdaságok 1.085,025 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Ménesek 750,853 frt. Elnök: megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa) : Méntelepek 1.178,616 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Lóversenyek 28,000 frt. Göndöcs Benedek: T. ház! (Halljuk!) Az országban a lótenyésztés nagyban előhaladt. Ha Bezerédj iránt elismeréssel viseltetünk a selyemtenyésztésért, akkor a legnagyobb elismerés illeti meg Kozma Ferencz ministeri tanácsos urat a lótenyésztés emeléseért. (Éljenzés.) S meg kell vallanunk, hogy a lótenyésztésnek általában igen nagy hasznát veszik a községek, a mennyiben erősebb apalovakat nyerve, a munkákat inkább képesek teljesíteni. A lótenyésztés istápolása ellen tehát nincs kifogásom. De kifogásom van e 6. rovat ellen, a melyben 28,000 frt van felvéve lóversenyekre. T. ház! Azok, a kik e lóversenyeket rendezik, nagybirtokosok és gazdag urak és akár adunk nekik állami segélyt, akár nem, ők mégis meg fogják a versenyeket tartani. Ezért én a 28,000 frtot hasznosabb, üdvösebb és jobb czélra kívánom fordítani és megnevezem a czélt. (Halljuk!) Én, miután versenyről van szó, nem lóversenyekre, nem a vak szerencsére akarom ez összeget kitűzni, hanem azon becsületes tanítók részére, kik a gyümölcsész etet, eperfatenyésztést és ez által a közjólétet az országban előmozdították. Ezért bátor vagyok a következő indítványt beadni: „A lóversenyekre előirányzott 28,000 forint törlését s annak a gyümölcs- és eperfa-tenyésztés körül kiváló érdemeket szerzett tanítók részére ösztöndíjul való megszavazását indítványozom és kérem." Kérem a t. házat, méltóztassék indítványomat egyhangúlag elfogadni. (Zajos derültség.) Elnök: T. ház! Ha a képviselő ur indítványának azon része, mely a törlésre vonatkozik, elfogadtatnék, az mindjárt keresztülvihető volna, de indítványának másik része nem, mertezen tétel alatt a selyem-, gyümölcs- és eperfa-tenyésztésre nem lehet semmit megszavazni, hanem a bizottsághoz kellene utasítani, hogy azt oda illessze, a hová tartozik. GÖndÖCS Benedek: Kérem én is igy értelmeztem. (Nagy derültség.) Hermán Ottó: T. ház! Sajnálom, hogy nincs szerencsém ezúttal a t. igazságügyminister urat a székén láthatni, mert az ügy, melyet a t. ház figyelmébe ajánlok és a melyre nézve határozati javaslatot fogok benyújtani, határozottan belevág az igazságszolgáltatásba. Én, t. ház, a lóversenyekre megszavazott összeg iránt nem kivánok nyilatkozni, hanem nyilatkozom egy intézmény tekintetében, a mely hovatovább mind szervesebb kapcsolatba hozatik a lóversenyekkel és a mely nemcsak az én subjectiv nézetem szerint, hanem birói Ítéletek kimondása és a jogászvilág kitűnőségeinek definitiója szerint határozottan beleütközik a büntető törvénykönyv 87. §-ába. Ertem a totalisateurt, a mely semmi egyéb, mint nyilvánosan űzött, még pedig üzletszerűen űzött szerencsejáték és mint ilyen, a törvény értelmében meg nem tűrhető, sőt büntetendő. Abban amonographiában, a melyet Stenglein igen kitűnő jogász azon ötletből irt, hogy Németországban a birodalmi törvényszék a berlini turfon megtalálta az alkalmat arra, hogy bírói eljárást intézzen a totalisateur ellen, az egész totalisateur intézményét a maga lényegére nézve a legkritikusabban megvilágította és kimutatta pontosan, hogy a fogadás és a totalisateur által űzött szerencsejáték közt lényeges különbség van. A fogadás nem lehet büntetendő cselekmény, ha ez két ember közt történik, a saját maga képességeire nézve, az egyik vállalkozik pl. arra, hogy bizonyos tért bizonyos idő alatt bejár, a másik azt kétségbe vonja és e felett egymás közt fogadnak. Ez büntetendő cselekmény nem lehet,sot az sem büntetendő cselekmény, ha többen fogadnak egy és ugyanarra a képességre vagy vállalkozásra. De a totalisateur által űzött szerencsejáték nem tartozik ebbe a kathegoriába ; mert határozottan állítom, hogy a totalisateur intézményénél az esélyek sokkal bizonytalanabbak, mint a kis lutrinál. Mert az u. n. kis lutrinál bizonyos egy, t. i. az, hogy 5 szám ki fog húzatni; holott egy lóversenynél, ha elindul egy mezőny, a mely 10 lóból áll, senki sem mondhatja előre, hogy hány ló fogja elérni a czélpontot és még kevésbé mondhatja meg azt, hogy melyik ló fog előbb beérkezni. Én most bizonyos dolgokat nem akarok tárgyalni, a melyek a lóverseny titkaihoz tartoznak, csak annyit mondok, hogy a ki figyelemmel kiséri a sportlapokat, láthatja, hogy mily nagy lármával dicsérik az u. n. favorité-lovakat, a melyekre a fogadás nagy összegekben történik és daczára ennek, ezen favorit-lovak gyakran, daczára a szak-