Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-52
100 62. országos ülés január 20. 1SS5. vidék kevés s nem eléggé termékeny szántóföldjei s rétjei nem elégségesek arra, hogy abból a lakosság magát fentartsa s külömben is véleményem szerint magas adóját fizethesse. (Helyeslés.) S épen azért én az ily helyeken fekvő fenyves erdőket ngy kívánnám tekinteni, mint az oly természetű letéti tőkéket, melynek a tulajdonos jövedelmét élvezheti csupán, de magát a tőkét épségben tartani s utódainak is fentartani köteles. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez indokból voltam bátor felszólalni s kérni a tisztelt képviselőházat és az igen tisztelt földmívelési minister urat, méltóztassanak akként intézkedni, hogy e pusztítás meggátolíassék s a felvidék egyik fő jövedelmi forrása megóvassék. Biztosíthatom az igen tisztelt minister urat, hogy minden oly javaslatát, mely a nép jólétét czélozza s mely érdekeinek megóvására irányoztalak, ez oldalról is, hol helyet foglalhatni szerencsés vagyok, mindenkor a legnagyobb készséggel megszavazzuk. Ha pedig oly intézkedés mielőbb nem történend, a mely e valóban káros pusztításnak elejét veszi: méltóztassanak elhinni, hogy némely község erdején nem fog annyi fa maradni, a melyből egy emlékoszlop kiteljék, a mely azon sirt megjelölje, a hová a nép káros s gondatlan gazdálkodása folytán jövedelmének egyik fő forrását eltemesse. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A személyi járandóságok czímén előirányzott 108,000 forint meg nem támadtatván, ezen összeg megszavaztatik, Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).- Dologi kiadások összesen 9,000 frt. Együtt 117,000 forint. Elnök l Megszavaztatik. Következik az országos erdei alap. (81. lap.) Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Országos erdei alap. Rendes kiadások. XVIII. fej ezét, 9. czím. Rendes bevételek. VII. fej'ezet, 6. czím. Lázár Ádám: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Miután a t minister ur e czímnél többek közt egy erdőőri szakiskola felállítását (xyergyó-Szent-Miklóson tervezi, ezen intézkedést örömmel üdvözölve, csak azon kifogást emelhetem ellene, kár volt erről előbb nem gondoskodni. Hogy miért, arra bátor vagyok röviden a székelyföldi erdőségek jelene és jövője érdekében egy pár észrevételt tenni. Székelyföldön a legfőbb közgazdasági ágat, mondhatni annak kincsét az erdők képezik, melyek a legújabb statistikai kimutatások szerint majdnem másfél millió katastrális holdat tesznek és a tulajdonképeni termőföld területének 45°/o-át képezik. A fakereskedés a székelyföldön a közelebbi 10 év alatt meglehetős lendületet vett, ámbár a faszállításra nézve a Szamoson és a Maroson szembetűnő akadályok vannak, különösen a medrek szabálytalansága miatt. Azt hiszem azonban, a legközelebb beterjesztett vízjogi törvényjavaslat által ez irányban is lényegesen segítve lesz. A tulaj donképeni fakereskedés bármily primitív kezdetből, meglehetős lendületnek örvend, de a faipar nincs még kifejlődve és e részben a kormánynak, legalább istápolás végett, nagyobb gondot kellett volna, hogy fordítson reá. Nem szólok azon vandalismusról, mely az erdélyi részekben az erdőgazdaságra nézve fennállott, nem szólok azon gazdálkodásról, mely szerint különböző beosztású erdők kezeltettek. Felemlíthetném, hogy a Székelyföldön az ilyen szomorú látvány még ma i£ megvan. A rendezett erdőségek Királyföldön a szász községek erdőségei, a melyek nagyobb gondban részesülnek. Miután az erdőtörvény megalkottatott, kétségtelen, hogy a kincstári erdők maguk leggondosabban kezeltetnek az erdőtisztek által. De nem áll ez a székelyföldi erdőségekre nézve, ott még a törvény szigorúan végrehajtva sincs, annál kevésbé van gondoskodva azon intézkedésekről, melyek az erdők kihasználását biztosítanák. Szabad legyen a t. minister urnak figyelmébe ajánlani, miután az erdélyi erdőrészeknek eddigelé csakis déli részeit utaztatták be szakértőkkel, hogy ott 2 feltűnő gazdálkodási ág divatozott eddig; egyik az úgynevezett törzsfának a legnagyobb önkénynyel folytatott levágása, ledöntése, megnyesése és a legjárhatatianabb erdői utón a legközelebbi községbe bevitele, hol tűzifára vagy más használhatóbb irányban felhasználják; másik az erdei legeltetés, mely az eddigi székelyföldi szokás szerint az irtás útján kénytelen levén terjeszkedni, nagyon rossz, de fennálló fogalom szerint az erdőirtás melioratiónak tekintetik. Ez irányban a véderdők több biztosítékot fognak nyújtani, a mint eddig is a székelyföldön, melyek tilalmas erdőknek jelöltettek ki, a nagyobb erdőpusztítást gátolni hivatva voltak. Hogy mily terjedelmet vesz ott a kereskedés, legyen szabad megemlítenem, hogy mindamellett, hogy a haszonfa, a donga, a parquet, ahangszerfa és egyéb ilyenek nem zsákmányoltatnak ki — pedig ezek a külföldön nagyon keresett czikkek — igen nagy összegre megy az, a mit ezen erdők jövedelmeznek. Lehetne azonban gondoskodni még, hogy a munkáskezek faragás és kikészítés által foglalkozást nyerjenek és másfelől is az erdőségek több haszonnal volnának értékesíthetők. A székelyföldön igen számosan foglalkoznak most is fakereskedéssel. Például Gyergyón a népesség két harmada fausztatással, fa vontatással foglalkozik és körülbelül 3 millió értékű fa szokott a székelyföldről az alföldre tutaj oztatni. Hogy a minister ur belátta annak szükségét, hogy gondoskodni kell a közép- és magashegységek erdőségeinek tenyésztéséről és megvédéséről, azt mutatja a felállított gyergyó-szent-miklósj
