Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-52

hl. •r«*v«& ülés ja HoitSy Pál jegyző (olvassa): Liptó-újvári fóldmíves-iskola 4,300 írt. Elnök: Megszavaztatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): Rima-szombati fóldmíves-iskola, 13,200 frt. Elnök: Megszavaztatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa) : Zsitvaújfalui földmíves-iskola 7,520 frt. Elnök: Megszavaztatik. HoitSV Pál jegyző (olvassa): Adai földmives-iskola 3,200 frt. Elnök: Megszavaztatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): Tarczali vinkezeér-képezde 3,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa); Budapesti vinczellér-képezde 2,080 frt. Elnök: Megszavaztatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): ISÍagy-enyedi vinezellérképezde §00 frt. Elnök: Megszavaztatik. Hoitsy Pál jegyző..(o^össa): Ménesi vinczellér-képezde 7,920 irt. Összesen 16,152 frt. Elnök: Megszavaztatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): Állami erdők. Rendes kiadások. XVIII. fejezet, 7. czím. Rendes bevételek. VII. fejezet, 5. czím. Kiadás4.146,046 forint. Elnök: Megszavaztatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): Bevétel 6.246,925 frt. Elnök: Megszavaztatik. Hoitsy Pál jegyző (olvassa): Erdőfelügyelőségek. Rendes kiadások. __ XVIII. fejezet, 8. czím. Személyi járandóságok. Összesen 108,006 forint. Bornemisza István : T. képviselőház! (Halljuk!) Rövid felszólalásommal azon veszélyre kívánom a t. képviselőház figyelmét felhívni, a mely meggyőződésem szerint a felvidék gazdászatának egyik fő ágát, az erdőgazdaságot fenyegeti: értem ez alatt a fenyves erdők nagymérvű pusztulását, a melyet több vidéken, de főleg az általam is hosszú évek óta jól ismert Kárpátok körül fekvő erdőségeknél tapasztaltam. Nem új dolog, hogy e vidéken az erdők pusztulnak, rég ideje, hogy ezt sajnosán tapasztalom, valamint azt is, hogy javulást e részben az újabb időkben sem észleltem, mert mig egyik erdő a másik után pusztul, addig csak kivételes esetekben tapasztaltam azt, hogy ugy az egyes birtokosok, mint a községek a hiányt szigorú tilalmazás által vagy mint ez a fenyves erdőknél szükséges, új ültetésekkel igyekeznének kipótolni. Azt hittem, hogy az 1879-diki erdészeti törvény életbeléptetése segíteni fog e bajon, annyival is inkább, mivel más vidékeken, többek között megyémben, Gömörben is e részben javulást tapaszinnár 20. 1885. 99 taltam; főleg a községi erdőknél, melyek most már felügyelet alatt állanak és nagyobb mérvű vágást csak felsőbb hatósági engedély folytán eszközölhetnek s leginkább azon esetben, ha vagy súlyos terheiket másból nem fedezhetik, mint a fa árából, vagy azon esetben, ha, mint párszor megyémben is történt, a fa árából bejött pénzen új erdőterület vásároltatott. Volt eset arra is, hogy a kivágott erdő kiirtatott és szántófölddé alakíttatott, de ez azon okból történt leginkább, ha bebizonyult az, hogy az erdő kiélte magát s nagy költséget igényelne újra erdővé alakítása, azonban mint szántóföld vagy legelő a czélnak teljesen megfelel; mint ez a tölgyes vagy részben a bikkes erdőtalajnál is tapasztalható. Ámde egészen máskép áll ez a fenyves erdők legnagyobb részénél, melyek magas fekvésük, talaj- s climaticus viszonyaik folytán a legtöbb esetben másra nem, csupán a fenyőtermelésre használhatók, melynek egyik főoka, hogy a kőalapot csak igen vékony termőréteg fedi; melyet lehet mondani, csakis a fenyő gyökérszálai tartanak össze és ha ily helyeken t. képviselőház, az erdő a vágás után szigorúan nem tilalmaztatik, de mint sajnosán tapasztaltam, azonnal legeltetésre használtatik, főleg a meredekebb oldalakról könnyen lesiklik a vékony termőréteg s nem marad más, mint a puszta kő, melyen csupán a hitvány moha tenyészhet s használhatatlan terenummá válik mindörökre. (Ugy van!) Volt is e beállható veszélyre figyelem az 1879-ben alkotott erdészeti törvénynél is, a hol a 31. §. 2. pontja világosan s határozottan ekként szól: „Hogy minden meredek, vízmosásos s köves talajon fekvő erdőknél a tarvágás szigorúan tilalmaztatik." Sajnos azonban, hogy e valóban üdvös rendszabály még előbb nem alkalmaztatott s még sajnosabb, hogy saját tapasztalatom szerint, kellő figyelembe most sem vétetik s innen van az, hogy akárhány erdőségben találhatók oly puszta helyek, a hol 10—20, sőt 100 holdnyi területről lesiklott a termőföld s hasznavehetetlenné vált minden tekintetben. Volt alkalmam ily helyet eleget látni; nemcsak régit, de újat is, legutóbb a mnlt év nyarán a felvidékem mulatásom alatt a csorbái tó körül fekvő, gondolom Csorba vagy Vázsecz község erdejét találtam ily szomorú állapotban, a mely pedig még 7—8 évvel ezelőtt mintá]a volt magas fekvése daczára egy igazán festői szép fenyves rengetegnek, melynek magas sűrű fái közé a napsugár is alig hatolhatott be és ma t. képviselőház, nem egyéb, egy elpusztult kietlen kőhalmaznál, hol a tenyészetet csupán az évről évre gyérebben fakadó aíonyabokor jelképezi. Pedig ha valahol, ugy a felvidéken véleményem szerint, épségben fen kell tartani minden oly jövedelmi forrást, a melyből a nép szükségletét fedezheti. Mert meggyőződésem szerint a fel13*