Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

90 33. országos ülrs deczember 9 1SS4 önteni a tűzre, higgadtan, a mérséklet hangján fogom előadni véleményemet, a latin költő szavát követve ez alkalommal: „Motos praestat componere fhietus". T.ház! a nélkül, hogy annak taglalásába bocsátkoznám, vájjon az 1868-kí kiegyezés helyes és ildomos volt-e vagy sem, én kezdettől fogva azt mint kétoldalú kötést megtartatni óhajtottam és ezen alapon állok ma is, ezen alap elismerése foglaltatik azon programúiban is, melyet magáévá tett azon párt, melyhez tartozni szerencsém van. Csakhogy midőn azt óhajtora, hogy ezen alapkötés magyar részről híven és lelkiismeretesen teljesíttessék, viszont követelem, hogy azon kötésbe lefektetett feltételek másrészről is éppen azon hűséggel teljesíttessenek, a mint teljesíttetnek ezen oldalon. {Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Ep azért t. ház, ha vannak horvát testvéreinknek panaszaik, ha azt tartják, hogy azon alapszerződés a kormány részéről némely pontjaiban megsértetett, igaza volt Madarász t. képviselőtársamnak, valamint igazam volt nekem már évekkel ezelőtt, midőn felhívtam őket, terjeszszék elő sérelmeiket ezen közös országgyűlésen, mi készek vagyunk azok orvoslásához hozzájárulni. T. képviselőtársaim, Horvátország küldöttei azonban, ugy látszik, más utat kivannak választani, ük ezen sérelmek orvoslására, mert azt gondolom, csak arról van szó, regnicolaris deputatio kiküldését tartják czélszerűnek. A regnicolaris deputatio rendeltetése azonban, az idézett törvény szerint csak az lehet, hogy azon kétoldalit egyezmény megváltoztatása czéloztatik. (Helyeslés a szélső balon.) Mert t. ház, a mint egyrészről kijelentettem és kijelentem most is, hogy azon alapkiegyezést tovább is fentartandónak vélem, ugy nem habozom egyúttal nyilvánítani, hogy én további engedmények tételére nem vagyok hajlandó, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) nem különösen a mi Fiumét illeti, mert arra nézve legyenek meggyőződve horvát képviselőtársaim, legyen meggyőződve egész Horvátország, hogy nem találkozik magyar ember és nem képzelhető magyar kormány, a mely Fiuméről lemondani hajlandó volna. (Elénk helyeslés a szélső balon) Ha vannak t. képviselőtársainknaksérelmeik, mi, ismétlem, azok orvoslásától nem idegenkedünk, de azon czélra a regnicularis deputatio, nézetem szerint, nem alkalmas. Egyébiránt, ám legyen, a kormány kijelentette, hogy elő fogja terjeszteni az indítványt egy ily deputatio kiküldésére, annak idején tehát megfogjuk vitatni először is, vájjon van-e annak helye vagy pedig nincs; és ha a többség mégis elhatározza, hogy egy ily küldöttség megválasztassék, bevárjuk annak munkálatát, mely ha netalán túl akarna menni azon engedményeken, a melyeket í 868-ban az országgyűlés tett: akkor, ugy hiszem, nemcsak én, hanem elvtársaim is szilárdul el lesz| nek határozva, nem engedni és nem menni tál azon korlátokon, melyek, nézetem szerint, a legvégső korlátokat képezik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen meggyőződésemnek, ezen nézetemnek nyilvánítása után azonban arra kérem a t házat, hogy ne folytassuk ezen vitát, (Helyeslés) mely csak elkeseredést szülhet ezen pillanatban, hanem menjünk tovább. Én részemről kijelentem, hogy a költséget, mely előirányoztatik, megszavazom, (A Italános helyes lés.) Szalay Imre: T. ház! Az előttem szólt t. képviselőtársamnak elmondott szavaira csak annyit jegyzek meg, hogy én is tökéletesen helyesnek tartom, hogy ne öntsünk tovább olajat, a tűzre, hanem lehetőleg mérsékelten beszéljünk a dolgokról, melyek előttünk feküsznek. Azonban t. ház, én nagyon sajnálom másrészrül azt, hogy épen horvát képviselőtársaim részéről bizonyos diplomatiai állással találkozom, a mely megfelel, ugy látszik, a t. ministereinök ur akaratának is, a mely diplomatiai állás azonban azon viszonyt, mely Magyarország és Horvátország közt létezik, nagyon helytelenül fogja a közönség elé tárni. Ugyanis ezen diplomatiája a ministerelnök urnak és a horvát képviselő uraknak vezetett oda, hogy a ministerelnök urnak egyik legnagyobb intimusa — gondolom Hegedűs Sándor — ugy Helfy t. képviselőtársam is átutazásukban oly barátságos tojásokkal lettek meghajigálva Zágrábban a t. horvát testvérek által. Ide vezetett azon diplomatia, melyet a t. ministerelnök ur követ. De van egy más dolog is, melyre kénytelen vagyok a t. ház figyelmét felhivn, s ez az, hogy legjobb lesz ezen dologban tisztán látni és ez csak ugy érhető el, hogy a t. horvát képviselő urak vessék le, ha egy pillanatra is, ha talán a regnicolaris deputatióban dolgukat végezték, akkor vagy már most is azon álarezot, mely arezukat fedi. Mert testvériségről beszélni és arról, hogy az 1868-iki kiegyezés alapján állva. Magyarországgal együtt akarnak lenni, Horvátországban pedig folytonosan annak ellenkezőjét hirdetni, ez nézetem szerint nem egyezik meg az igazsággal. Elnök: Erős szavakat hallottam, de mindig a parlamenti illem határai közt, kivéve egyet, melyet akkor nem értettem jól; hanem azt, hogy valakit álarczoskodással vádoljon a képviselő ur, azt nem tartom jogosítottnak a parlamentben, mert a t. képviselő urnak arra a feltevésre nincs joga, hogy valamely képviselő álarezot viselt. Ez sértő s azért ezt nem hagyhattam szó nélkül. (Helyeslés jobbfelöl.) Szalay Imre: T. ház! Hivatkozom a nem igen rég múlt időkre. Mikor Magyarország a török tüntetések korszakát élte, az egész nemzet sympathiáját nyilvánította a törökök mellett s mikor a törökök Plevnánál elestek, akkor Zágrábban