Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-33
*" 33. országos ülés deezember 9. 1884. 91 kivilágították a várost s mikor Albrecht főherczeg j Zágrábba ment, akkora muszkaliymnussal fogadták. (Mozgás a szélső baloldalon.) Én a dolgot nem akarom jellemezni s én ezt csak mint eseményt mondom el. Menjünk át újabbi időre. Öt-hat hónapja egy famosus irat látott napvilágot Horvátországban. Nem tudom, hogy jelenlévő horvát képviselőtársaim közül vannak-e, kik azt aláirtak, de az csak nem hazafias, csak nem a testvéries érzelmet tükrözi vissza Magyarország iránt. Ily körülmények közt t. ház, én mégis újra csak arra kérem horvát képviselőtársaimat, szivesked]enek a díplomatiát Staresevicséknek hagyni és itt mutatkozzanak olyannak, a mint a szivük kivánja. Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, minthogy a tétel nem tagadtatott meg, kijelenthetem, hogy Horvát Szlavonországok autonóm kormányzatára az 1880: LIV. t.-cz. értelmében 3.811,40S frt megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa •. 2. czim. A j)olgárosított horvát-szlavón határőrvidék beiigazgatási szükségletének fedezésére 2.200,000 forint. Thaly Kálmán: T. ház! Minthogy a minist erelnök ur szavaimat — nem mondom — szándékosan félremagyarázta, de talán félreértette, azok ki magyarázását itt kisértem meg, a mitől az elnök ur által az elébb elüttétíem. A t. rainisterelnök ur az általa bővebben commentált hazafiassági vád után azt mondotta, hogy e kérdés felvetése nem is ezélszerű. Ezt akarom indokolni. Vájjon czélszeríí-e ezen kérdésnek felvetése, vagy sem, noha nem én vagyok a kezdeményező, az attól függ, hogy kinek mi a ezélja. A t. ministerelnök urnak czélját ismerjük, miután ő kijelentette, hogy nem akarja az 1868: XXX. t.-cz. módosítását. A t. rainisterelnök ur azonban nyilatkozatom után szintén ismeri czélomot, ki nyíltam bevallottam, hogy természetesen alkotmányos eszközökkel már évekkel ezelőtt oda törekedtem és ma is oda törekszem, hogy az 1848 előtti közjogi alapon álló Szlavóniára a régi magyar közjog állittüssék vissza a fehér kp helyére, vagyis, hogy a drávántúli vármegyék annak módja szerint az anyaországhoz vissza kebeleztessenek. (Élénk helyeslés a szélsob äoläalon.) Ez az én czélom s azért e vitát provocáini igenis czélszcríí. {ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mire ment a t. horvát többség Szlavóniával, melyet az 1868: XXX. t.-cz. kényére kedvére kiadott. Örökös viszályban áll Szlavónia lakosságával, azoktól a cyrill betűk elhagyását követeli s az iskolákba a horvát nyelvet erőszakosan be akarja vinni. De továbbá Szlavóniának vagyonos része német és magyar elemekből áll és Szlavónia még ma is oly terület, a melyen a horvátosító tö- l rekveséknek a magyar, német és szerb elem nagyon is szívósan ellentálí és ezt az életrevalóságot nekünk magyaroknak, ha politikusok akarunk lenni, igen is fel kell használnunk a saját fajunk és vérünk megmentése érdekéből és abból a tekintetből, hogy a régi közjogi alap, mint már mondtam, annak módja szerint visszaállittassék. Igen, de a t. ministerelnök ur azt kérdezte tőlem, hogy vájjon hihetem-e azt, hogy akadjon Horvátországban olyan párt, a melynek közreműködésével az 1868: XXX. t.-cz. azon záradékával szemben, mely — fájdalom — azon czikkben benfoglaltatik, hozzájárulna azon törvénynek olyképen leendő módosításához, a mely az én czélomat előmozdítaná és hozzáteszem nemcsak az én, hanem igen sok millió ember czélját? Én daczára Kiss Albert t. képviselőtársam kijelentésének, azt felelem a t. ministerelnök urnak, hogy igenis, én azt lehetőnek tartom, hogy Horvátországban olyan többség álljon elő, mely az 1868: XXX. t.-czikknek olyatén revisióját keresztülvigye, hogy a sziavon megyéket átengedje Magyarországnak szorosabb kapcsolatába, ha viszont reconrpensatióul a horvátoknak azt a szerencsétlen Bosznia és Herczegovinát adjuk cserébe, egy sokkal nagyobb területet azon sziavon megyékért, melyek számukra ugy is háládatlan terrénum; ott azután a horvát civilisatiót sokkal több sikerrel terjeszthetik, mint tették ezt a sziavon megyékben, a hol ez nekik ugy sem sikerűit. Tehát czélszerűség szempontjából is azt hiszem, ilyen módon igazoltam magam és reá mutattam azon alkotmányos útra, módra és politikai eszközre, mely a horvát többségnek módot nyújt ezen nagy területű tartományokkal gyarapodni olyformán, hogy Magyarország jogos igényeit is kielégítik a nekik csak úgyis terhül szolgáló sziavon megyék átengedésével. A mi magát a tételt illeti, azt nem tagadom meg, mert magam is elismeréssel viseltetem az ott uralkodó párt többsége mérséklete iránt. Elnök: T. ház! A második rovat nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a 2.200,000 frt megszavaztatott. Rakovszky István jegyző {olvassa): Állami számvevőszék. Rendes kiadás, XI. fejezet és VI. fejezet, 2. czim. Rendes bevétel, II. fejezet. Személyi járandóságok 105,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa) .• Dologi kiadások 5,100 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző [olvassa): Öszszesen 110,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa) .• Nyugdíjak 10,959 frt. Elnök: Megszavaztatik. IS*
