Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

82 33. országos ülés űeezember 9. 1884. és igy azon felforgató eszmék mindinkább terjednek és hovafej]ődésüket sem ők, sem mi nem tudhatjuk, tehát ezen tarthatlan állapotokat gyökeresen lehetne orvosolni egy módon, amelyet ajánlok becses figyelmökbe. (Halljuk!) Nevezetesen ők magok legjobban tudják, hiszen az ő ügyök és e felett mi érdemlegesen nem is határozhatunk, hogy Horvátországban és Szlavóniában ideiglenes választási törvény áll fenn, melyet annak idején Mazuranics bán alkotott.Ebben a törvényben Mazuranicsnak a horvátköltőnek nemzetisége, a szerb és sziavon elem ellen nagyon is éles kifejezést nyert, a mennyiben daczára azon körülménynek hogy Horvát és Szlavonországok összes állami adójának háromötödét sziavon részek fizetik, mégis a zágrábi tartománygyülésben aránylag képviselve nincsenek, mert a választó-kerületek ugy osztattak fel, hogy a sziavon választó-kerületek tudomásom szerint kétsäer, háromszor nagyobbak, mint a horvát részekben, igy akarván Mazuranics a sziavon, de különösen a szerb elem fölött a maga horvátositó politikáját érvényesíteni. Tudvalevő dolog pedig, hogy Magyarország, a. magyar állam, vonzó erejének nagyobi) részét, mely még a Dráván túl annyi üldözés daczára is fenmaradt, épen a sziavon részekben hirja. Ha tehát a t. nemzeti párt, mint nem kétlem, őszintén ragaszkodik szt. István koronája területének öszszetartozandóságához, saját érdekében áll, hogy az ezen egység eszméjéhez inkábbb húzó sziavon területek arányosabban képviseltessenek már a zágrábi tartománygyülésen is, vagyis, hogy a Mazuranics-féle irányzatos választási törvény annak útja és módja szerint megváltoztattassék s a választó-kerületek a valóságnak, az adókulcsnak és a számaránynak megfelelőleg osztassanak be. Igy remélek én az ottani tarthatatlan állapotokban némi javulást és óhajtanám, hogy a sziavon részek arányosabb képviselete áltat a békülékeny szellem Magyarország iránt a zágrábi tartómánygyülésben is emeltessék. (Élénk helyeslés a szélső' baloldalon.) Ezek mellett t. ház, minthogy éppen horvátszlavón viszonyokról szólunk, engedtessék meg nekem egy kérdést intézni (Halljuk.!) az igen t. pénzügyminister úrhoz, mint a kinek ressortja a törvény értelmében közös Horvátországgal is. És pedig azért közvetlenül ő hozzá, mert a rendelkezésemre álló adatok szerint épen ő intézkedett a kérdéses ügyben. (Halljuk!) Ugyanis király ő Felsége legutóbbi születése napja alkalmából szokás szerint a drávántúli törvényhatóságok is zászlódíszítéseket, kivilágítást stb. akarván rendezni, a t. pénzügyminister ur hivatalos közege, nevezetesen az eszéki pénzügyigazgató, szerintem igen helyesen elrendelte, hogy a pénzügyi m. kir. épületeken mindenütt a magyar nemzeti zászló tűzessék ki. Ez ellen azonban egyik volt határőrvidéki város, Gradiska hatósága tiltakozott, felirván a kerületi és pénzügyi hatósághoz, hogy HorvátSzlavon-országban a nemzeti zászló a fekete-sárga, nem pedig a nemzeti zászló (Mozgás a szélső baloldalon.) és hogy a törvény sehol sem mondja azt, hogy Horvát - Szlavonországban helyi ünnepek alkalmával a közös hivatalokon ki kell tűzni a közös zászlót, a mint hogy Magyarországon sem tűzik ki a horvát zászlót. Már pedig t. ház, itt is épen a fejünk felett leng a horvát lobogó, valamint a főrendiházban; épen nem áll tehát, hogy itt nem tűznék ki a horvát zászlót, ott a hol az competens. De miután a kerületi hatóság Gradiska törvényhatóságát felszólította, hogy ha a város nem tűzi ki a magyar lobogót, az a pénzügyi épületeken mindenesetre ki fog tűzetni, a város tehát gondoskodjék, hogy rendzavarás ne történjék, erre a váró? állítólag azt határozta el, hogy inkább nem is lobogózza fel a várost és nem tart kivilágítást, csakhogy a magyar lobogót ne lássa, a pénügyigazgatóságot pedig, mely a lobogó kitűzéséhez ragaszkodott, a t. pénzügyminister ur, kihez az ügy felebbezés végett került, a „Neue Freie Presse" tudósítása szerint, mely azt hiszem, elég tekintélyes lap, a pénzügyminister ur ezen magyar zászló kittízetési, szerintem jogos eljárásáért rendreutasításban részesítette (Mozgás a szélső baloldalon) és elrendelte, hogy sehol Horvát-SzSavonországban a magyar nemzeti zászló semminemu ünnepélyek alkalmával ki ne tűzessék a magyar királyi kincstár épületein sem. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha nem áll a dolog t. ház, én csak örvendeni fogok, de mondom, egy világszerte elterjedt, az osztrák-magyar monarchiabeli legeslegelterjedtebb hiriaplan történt a közlés. Ha igy volna, nagyon sajnálnám, hogy azon derék pénzügyigazgató rendreutasittatott, a ki sokkal előbb kitűzette a magyar zászlót, mint Zágrábban történt és a jó szlavóniai nép soha észrevételt nem tett ellene, mig a zágrábi eset fel nem merült, mert a szlavóniai népben a szent István koronája országainak összetartozandósága iránt mindig több tisztelet mutatkozott, mint a többi drávántúli részekben. Ha a t. pénzügyminister ur csakugyan kiadta. az előbbi rendeletet, akkor kérdem, hogy a Dráván túl a magyar király születése napját ugyan miféle lobogókkal ünneplik, csakugyan a fekete-sárga lobogóval-e, vagy csak a horvát lobogóval ? Akkor a t. pénzügyminister ur ép ugy okoskodik, mint,a, gradiskai hatóság, hogy a helyi ünnepek alkalmával nem rendeli a törvény a magyar zászló kitűzését. De vájjon a koronás uralkodónak, ki midőn szén István koronájával magyar királylyá koronáztatik, ezzel egyszersmind Horvátország királyává is koronáztatik, születése napja helyi ünnep-e és nem országos ünnep-e'? Én szerintem országos ünnep és igy az emlí-