Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-32

32. országos ülés a sajtó őt valósággal üldözte és a közönség is meg volt róla erősen győződve, hogy az általa vezetett rendőrség erkölcstelen, corrumpált, haszontalan, zsarol, ha teheti, kerítőnőkkel és orgazdákkal összejátszik, azonfelül durva és tudatlan. Es ha mégis a ministerelnök a mai napig a főkapitányt tartotta és tartja jelenleg is, ennek okának kell lenni. Á fővárosban minden boltos és minden kofa, minden szatócs és minden vendéglős tudja azt sa­ját tapasztalatából, hogy a fővárosi rendőrség zsa­rol. Közbeszéd tárgya évek óta, hogy hamis játé­kosok a rendőri hatóság engedélyével és oltalma alatt tarthatnak bankot és rendőrhivatalnokokkal osztoznak a nyereségen, mi ha nem lenne igy, nem folytathatnák mesterségüket oly nyilvánosan. A közerkölcsök hanyatlása azért oly nagy­mérvű, mert kerítőnők és rendőrök egy Gescheftet folytatnak és társüzletből élnek; hogy orgazdák­nak és S:erí főnőknek a rendőrségnél fizetett bizto­sai vannak, azt a tapasztalás bebizonyította. Hogy Budapesten szabad lopás van, azt a tapasztalat elégszer megmutatta, de hogy rendőrök és rendőr­hivatalnokok orgazdákkal és kerítőnőkkel akként vannak szövetkezve, hogy a tolvajok felébe lop­nak a rendőrség számára, az némileg mégis újság. És mindenesetre érdekes hallani azt is, hogy a rendőrség elfogott egy ügyes zsebtolvajt azért, mert a rendőrséggel becsületesen nem felezett. De miután javulást igért, ismét hirtelen szabadon bo­csátják, hogy a hatóság részére lophasson annyit a mennyit bir. Érdekes hallani továbbá azt is, hogy a rend­őrségnél letartóztatott egyénektől elkobzott és hivatalos őrizet alá vett értéktárgyak és pénzek nagy része a rendőrségnél elveszett, valamint ér­dekes hallani azt is, hogy a rendőrség által behaj tott bírságpénzeknek lealább 75%>-je elsikkaáz­tatott. Ezen esetek igen jellemzők, azért emeltem ki ezeket többek közül, mert voltaképen egészen mindegy; akár sipisták, akár zsebtolvajok, akár orgazdák, akár kerítőnők által jutnak a rendőr­hivatalnokok és biztosok mások pénzének birtokába, rablás az igy is, úgyis; de hogy a társadalom vagyona, élete és egészsége felett őrködő állam­hivatalnokok követték el ezen gaztetteket, az mégis hallatlan. Ilyen nem történhetik Európában, hacsak Törökországban, vagy Oroszországban nem. Ilyen régi szégyent takar az államrendőr­hatósági czégér, Budapest miatta hanyatlott köz­erkölcseiben, miatta roskadt alá a rendőrségi te­kintély és miatta roskadt alá a közintézmény mai elvadult anarchicus állapota. írtak e tárgyban par­lamentnek, kormánynak, előterjesztést tettek egye­sek és testületek, nem használt semmit, minden oldalról sürgették a gyökeres reformot és a sze­mélyzet alapos kimustrálását, kezdve a rendőr­főnök urakon, ez sem használt semmit. Húsz év decaember 6. 1881. 7 { alatt kétszer esett át a rendőrség szervezésen, de mind a kétszer siker nélkül. — Ennek oka nem más, mint a legfőbb vezetőség képtelensége. A tolvaj világ Budapesten a török basák idejében sem volt vakmerőbb, mint napjainkban. Palotákat támadnak meg a legnépesebb utczákban, fényes nappal rabolnak, közpénzek nyomtalanul eltűn­nek, a postán százezrek elvesznek és a rendőrség nem képes biró kezébe adni a tolvajokat. Gyil­kosságokból egész bünkrónikát lehetne összeírni, hol megkerül a véres áldozatt, gyilkosai pedig sza­badon áldják a minden gonoszság védő szellemét s kivannak hosszú életet az államrendőrségnek. A prostitutio osztályban valódi förtelem egy bepil­lantást is vetni, a szabadelvtíség és jogegyenlőség­gel talán összeegyeztethető lenne, hogy a nyilvá­nos házak tulajdonosai a föld színéről egy csa­pásra eltöröltessenek, nehogy ezen szerencsétlen nőkkel, kik részint elkeseredés, részint könnyelmű­ség és kétségbeesésből lesznek könnyelművé, valósá­gos rabszolgakereskedést többé ne folytathas­sanak, T. ház ! Húsz év alatt elég idejök volt az állam­rendőrfőnök uraknak erélyes, észszerű és becsü­letes munkára ma már fájdalom, az a nagy baj, hogy a főnök urak mulasztása miatt a rendőrségi egyenruhának nemcsak tekintélye, de becsülete sincsen. Daczára, hogy a közönség évek óta tudja és panaszolja ezeket a dolgokat, botrányt botrány követ, még sem történt semmi. A ministerium nem kutatta a vádakat, melyeket a közönség felhozott és a rendőrség Pesten lent és Budán fent eltussolt mindig mindent. Akárki mit mondott, rágalomnak qualifiealták. A felhozott vádakat a rendőrség ellen bebizonyítani igen nehéz, mert mint az je­lenleg is történik, maga vezeti a rendőrség az elő­nyomozást maga ellen. Az államrendőrség főnöke s a főkapitány együttvéve felelősök mindazokért a hajmeresztő botrányokért, melyek az államrend­őrségnél napvilágoft látak. Ok okai ezen bot­rányoknak, kik évtizeden át élén állottak a rend­őrségnek, mert vagy oly együgyűek voltak, hogy mindazon dolgokról, melyek alantas tisztviselőik által elkövetve lettek, mitsem tudtak s legkevésbbé ismerték saját embereiket, kiket az egyik ki­nevezett, s a másik dirigált, vagy pedig nekiek ilyen rendőrség kellett és ilyen szervezet. Es ha ők évtizedes rendőrfőnöki minőségükben ártatla­nok lennének és nem tudtak semmit arról, mi alantasaik által elkövettettek: akkor ők a legegy­ügyübb és legképtelenebb emberek s ők a leg­kevésbé alkalmasak ezen vizsgálat vezetésére oly alantas közegek ellen, kikért ők tartoznak fe­lelni ministernek és az országnak; és ha ők nem egészen ártatlanok, ba csak tűrték eme rettenete--* állapotokat és hagyták elharapózni oly sokáig, akkor sem alkalmasak a vizsgálat vezetésére, mely

Next

/
Thumbnails
Contents