Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-32

32. országos tiléa deeieiuber 6. ISS4. 61 leges elővigyázat s hogy legalább is 1815-ig, a bécsi congressusig, vagy 1820 ig lehessen menni. A külügyi albizottság erre azt mondotta, hogy ez nem tartozik reánk, ezt majd az az összehívandó bizottság fogja eldönteni. Megvallom t. ház, hogy én először is nem látom azt, hogy mi egy új közös ügyet teremtettünk volna, mert mi csak a helyiség egyesítését kívántuk azon három levéltárra nézve, mely eddig is közös volt. Másodszor nem praejudicaltunk a magyar kormány eljárásának, mert az egyesítést csak azon okmányokra nézve kívántuk, melyekre nekünk közvetlen és jogos igényünk nincs. Harmadszor nem parancsoltunk rá senkire semmit, hanem utasítottuk a közös ministeriumot, hogy a kérdést tanulmányozza és a részletekre nézve hallgassa meg ezen és ezen osztrák és magyar szaktestületek véleményét. Megvallom, én még Thaly t. barátom fejtegetése után sem látom azt a nagy bűnt, melyet elkövettünk volna és talán a t. ház is be fogja látni, hogy ezen felvilágosítások után a dolog talán némileg más színben tűnik fel, mint a hogy t. barátom föltüntette. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Félreértett, vagy félremagyarázott szavaim helyreállításáért kérek szót. Ismétlem, a t. képviselő ur jóindulatát e kérdésben soha kétségbe nem vontam, ezt mindenek előtt ki is emeltem. De most is meggyőződtem arról, hogy a t. képviselő ur, mint talán ezen a téren nem szakember, nincs kellően tájékozva. Most is méltóztatott beszélni actákról, melyekhez közvetlen igényünk nincs, de melyeket mégis közöseknek mond. Közös acta csak 1867 óta létezhetik, mióta a közös ügyet megteremtettük. Azelőtt én közös ügyiratot nem ismerek, (ügy van! a szélső baloldalon) csak osztrákot vagy magyart. Falk Miksa: A többi csak osztrák. Thaly Kálmán: Hogy vagy az osztrákoknak vagy nekünk igényünk nem volna azon aetákhoz, azt tagadni kell. A mi azt illeti, hogy állítólag nem hangsúlyoztam kellően azt, hogy „azon okmányokat kivéve, melyekre a monarchia egyik vagy másik felének közvetlen igénye nincs", megjegyzem, hogy ez csak az udvari kamara levéltárára szól. Itt van a kezemben a jelentés, melyből látható, hogy ez a másik háromra nem érthető. Továbbá, hogy az egységes levéltár csak az épületre vonatkozzék, erre megjegyzem, hogy itt a hivatalos nyomtatványban az mondatik: „egy osztrák-magyar levéltárrá szerveztessék". Ily intézményt mi nem ismerünk, {Ugy van! a szélső balon) ez szerintem közös ügy, mint a milyen közös ügy a közös czímer volna. Hogy pedig nem parancsoltatott rá senkire semmi, erre egyszerűen megjegyzem, hogy itt van az imperativum forma: „részt vegyenek". Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Két határozati javaslat adatott be és én kötelességemnek tartom mindkettőre nézve igen röviden nyilatkozni. (Halljuk!) Azon határozati javaslatot, mely a közösügyi költségekre beiktatott összeg kihagyatását követeli, részemről olyannak tekintem, mely — ha szorosan veszszük — még a szavazás tárgya sem lehet, mert akár helyes, akár nem, de áll az 1867: XII. törvény, azon törvény alapján pedig a saját hatáskörünkben az illető testületek által megszavazott összegek — összegükre nézve vita vagy kétség tárgyát nem képezhetik. Ebben a törvény határozott és világos. Tehát természetes, hogy részemről igen kérem a t. házat, ne méltóztassék azon javaslatot elfogadni, még ha szavaznánk is felette, mert törvény ellen szavazni nem felel meg, azt hiszem, az alkotmányos képviselői állásnak. (Helyeslés jobbfelől.) A mi a másikat illeti t. ház, én arra kérném első sorban Thaly Kálmán t. képviselő urat, hogy határozati javaslatát ne tegye ki a szavazásnak. Ha mégis kiteszi, kénytelen vagyok a házat arra, kérni, ne fogadja el. De hogy indokoljam kérésemet, hogy a képviselő ur ne tegye határozati javaslatát szavazás tárgyává, (Halljuk!) szabad legyen pár szóval a dologhoz hozzá szólnom. Igenis, minthogy benne van a delegatio határozatában az a passus, mely szerint ha különben praejudicalna is, még a szövegében sem praejudical annak, hogy a mely ott levő acták tisztán Magyarországot illetik, azokra vonatkozólag a kormány eljárhasson a maga útján: én a delegatio által elfogadott ezen határozatot nem elleneztem. Nem mondhatom, hogy elfogadtam, mert hisz nem szavaztam reá, nem lévén tagja a delegatiónak; de nem elleneztem, nem elleneztem azért sem, mert megvallom, hogy benne sértőt bármely magyar társulatra nézve, vagy sértőt a törvénynyel szemben nem találtam. Nem sértő a benne megemlített testületekkel szemben, mert akár hogyan legyen az a határozat stylisalva, utasítást csak a ministernek adhatott és adott. Ha e határozat általánosságban csak azt mondta volna, hogy a külügyminister felhivatik, tartson enquetet: akkor annak tehette volna ki magát —• meg vagyok róla győződve, hogy a jelenlegi külügyminister nem tette volna meg — de a delegatio nem látszott volna gondolni arra, hogy az enquéte a monarchia nemcsak egyik államának férfiaiból, hanem a másiknak férfiaiból is alakittassék össze. Ha tehát meg vannak nevezve a határozatban egyes tudományos testületek, ez utasítás aminíster számára, hogy ezen testületekhez is forduljon, ezeket is felkérje szakértőknek az enquétebe való küldésére. Ezek iránt tehát sértés a határozatban nincs. A mi pedig a másikat illeti, ne vitatkozunk t. uraim azon, hogy 1867 előtt, de 1848 előtt lehettek-e azon levéltárakban