Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-32

m 32. országos fi lés deezember 6. 18S4. oly acták, melyek közösen érdeklik a monarchia mindkét államát egy és ugyanazon papíron. Ha ilyenek vannak, épen Thaly képviselő ur, a ki kutatással foglalkozik, nem tagadhatja, mert ez az egy fejedelem alatt való léteinek direet kifolyása egyfelől, másfelől pedig kifolyása anuak, hogy igen sok dolog, a mi ma közös ügynek tekintetik, akkor tisztán és határozottan csak osztrák ügynek tekintetett, nem magyarnak, hanem tisztán osztráknak. A különbség tehát az, hogy most sokra teljes joggal lehet mondani, hogy a monarchia mindkét államát közösen érdekli, mi 1843 előtt ugy tekintetett, mint a melyhez Magyarországnak semmi szava nem lehet. A facticus állapotokról beszélek, de a levéltárid: épen a facticus állapotoknak szoktak megfelelni Mindezen indokoknál fogva a magam részéről nem elleneztem, a delegatiónak szóban levő határozatát, de épen azért, mert azt hiszem, hogy azon enquéteben ha ugy alkottatik össze,mint a hogyan az utasítás szól, semmi olyan, a mi akár a törvénynek, akár Magyarország érdekeinek meg nem felel,elhatároztatni nem fog és mert másfelül ha megtörténnék is, hogy ily sértő határozatot hoz az enquéte vagy az enquéte folytán a delegatio, majd akkor lenne ideje, hogy ellene tiltakozás történjék: anyujával is inkább kérném, hogy határozati javaslatát Thaly Kálmán képviselő ur szavazás alá kitűzetni ne méltóztassék, mert abban az irányban, hogy a mi Magyarországot illeti, a maga útján és módjain Budapestre hozások, a képviselő úrral egyetértek, eddig is — ő maga is szíves volt ezt elismerni — erre működtem és fogok ezentúl is erre működni De nem szeretném, ha itt és ott keletkező, egymással némileg összeütköző határozati javaslatok által épen ezen működés megnehezittetnék. Viszont azonban, mert aziránynj

T

al a javaslat azon részét illetőleg egyetértek, hogj~ a mi magyarországi — tisztán akarok megértetni — hogy mondom, a mi magyarországi, miként a ministerium ezt elejétől fogva czélozta, az ide hozassék, nem szeretném az indítvány ezen szempontját leszavaztatni s ezaz, a miért kérem a t. képviselő urat, hogy miután ki van fejtve a dolog;, megértettük mindnyájan, a kormány vehet magának belőle ép annját.mintha elfogadtatnék, ne méltóztassék javaslatát szavazás alá bocsátani. (Élénkhelyeslés a jobboldalon !) Helfy Ignácz:T. ház! Az igen t. ministerelnök ur mintegj

r megdöbbenve szólott azon indítványról, melyet Imre Aurél t. képviselőtársam benyújtott és azzal végezte ebbeli felszólalását, hogy szerinte ezen indítványt jóformán szavazás alá sem lehet bocsátani, mert fenälló törvénynyel szemben szavazni nem lehet. Hát én általánosságban akarom figyelmeztetni a t. ministerelnök urat, hogy ez nemcsak a mi parlamentünkben, hanem a világ valamennyi parlamentjében rendesen megtörténik, hogy azaz ellenzék, a mely egy bizonyos irányt, bizonyos intézményt ellenez állhatatosan, azt meg nem szavazza és megtagadja mindazt, a mi azon intézmény természetesfolyományát képezi. Ez általános parlamenti szokás. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De hogy minálunk sem új ezen dolog, sőt hogy minemis vindicaljuk magunknak az érdemet, hogy mi hozzuk be először ezen indítványt, bátor vagyok felfrissíteni at ministereínök ur emlékezetében és eszébe juttatni, hogy csaknem szóról szóra ezen inditvány legelőször ezen házban — nem tudom hogy épen ő általa személyesen-e vagj

T vezértársa Ghyczy Kálmán által — lett felvetve, ugy emlékszem 1871-ben és igen hosszadalmas vita után a ház megállapodott abban, hogy ezt szavazás alá kell bocsátani, hogy ez olyan, mint más indítvány, (ügy van! a szélső baloldalon.) És ez igen természetes is. Mihelyt egy törvény azt mondja valamiről, hogy a törvényhozás azt szavazás útján dönti el, vagy budgetjébe teszi, mihelyt szavazni kell, akkor természetes, hogy mihelyt szabad igen-nel, mindenesetre, szabad nem-mel is szavazni. (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon J Azért tehát egész nyugodt lelkiismerettel pártolom a magam részéről Imre Aurél barátom indítványát. De hogy miért tettük mi magunk is kivételesen, mert ritkán, alig két-háromszor tettük Írásban ez indítványt, rendesen beérjük azzal, hogy valamelyikünk felszólal ellene — elmondom ennek is okát. (Halljuk!) Szükségesnek találtuk documentalni ezen ellenkezésünket ép azért, mert látjuk, hogj

T a közös • ügyes intézmény, vagyis ennek exponense, a delegatiónak köre évről évretágittatik (Ugy van! a szélső baloldalon!) és hogy meg van az usus rá, ugy magukban a delegatiókban, mint az azokat intézőkben, hogy ezen úgynevezett bizottságokat lassanként valóságos central parlamentté fejleszszék. ( Ugy van.'aszéls'' baloldalon.) Ezen törekvését ugy a lémvegben, mint bizonyos külön formákban látjuk kifejezve. Látjuk azt, hogy évek óta e delegatiók minél több anyagot igyekeznek felkarolni a magok tárgyalási körébe, eltekintve attól, hogy ők most egy ország felett uralkodnak, melyet Boszniának és Herczegovinámk neveznek, megengednek magoknak oly dolgokat, melyek egyenesen törvénybe ütköznek. Meggyőződésem szerint például a delegatióknak nem lett volna joguk a tengerészet újjászervezésébe bocsátkozni és annak czímén összegeket megszavazni, mert a törvény világosan mondja, hogy a véderőre vonatkozó minden újjászervezést az országgyűlés magának tart fenn. De látom a törekvést a külső formákban is kifejezve, melyek csekélységeknek látszanak, de ne feledjük el, hogy az alkotmányosságnak alapját az egész világon a forma képezi s azért oly szigorú minden országban, minden parlament a