Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-32

gQ 32. országos ülés áeczeinlser 6. 1SS4 val ellentétben állót, akadályozza meg és a neve­zett levéltárak ügyét Magyarország közjogának megfelelően, vagyis a kettéválasztás és Budapestre átszállítás által igyekezzék megoldani. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadás végett. Elnök; A t. képviselő ur maga felolvasván határozati javaslatát — ugy hiszem — szükség­telen annak felolvasása. Falk Miksa: T. képviselőház! Megvallom nem voltam elkészülve arra, hogy ez a kérdés itt szóba fog jönni és ennek következtében a delegá­lj onalis irományok nincsenek kezemnél; de azt hiszem, könyv nélkül is adhatok egy pár felvilá­gosítást, melyek némileg más színben fogják fel­tüntetni a dolgot, mint a hogyan Thaly igen t. barátom előadta. (Halljuk! Halljuk!) 0 maga is szives volt elismerni azt, hogy a mit tettem, jóhiszemüleg és jó indulatból csele­kedtem. Thaly Kálmán: ügy van! Falk Miksa: Ő igen jól tudja, hogy ezen levéltárak ügye már évek óta húzódik és most, mikor a delegatiók ismét összeültek, eszembe ju­tott, hogy ezen kérdésre nézve is valamit határozni kell. Érintkezésbe tettem tehát magamat az aka­démiának és a történelmi társulatnak igen tekin­télyes tagjaival, kiket t. barátom is ismer. Thaly Kálmán: Nagyon szeles emberek. {Elénk derültség.) Falk Miksa: Sajnálom, hogy ő hozzá nem fordultam. Ezen urakkal egyetértőleg tettem azt, a mit tettem. Azt mondja t. barátom, hogy mi egy új kö­zös ügyet teremtettünk, holott a magyar kormány útja, melyet eddig követett, volt a helyes. Igenis t. ház, azon át, melyet a magyar kor­mány követett, volt a helyes. De az egyáltalában nem áll ellentétben azon határozattal, melyet a delegatio hozott és melyet t. barátom maga szives volt felolvasni. Csakhogy nem hangsúlyozta, leg­alább kellően nem azt az egy sort, mely azon ha­tározatban benne van, hogy t. i. „a mennyiben ezen okmányokra a monarchia egyik vagy másik államának közvetlen igénye nincsen." Thaly Kálmán : Csak egy levéltárra nézve van benne! Falk Miksa: Ismétlem tehát, hogy oly ok­mányokról, a melyekre nekünk jogunk vagy me­lyekhez igényünk van, abban a határozatban egy­általában nincsen szó. És én talán nem követek el indiseretiót, midőn elmondom, hogy a magyar kor­mány tökéletesen egyetértett ezen határozattal. Azt mondja az én t. barátom, hogy mi egy új közös ügyet teremtettünk. Nem, mi csak egyet­len egy formai változtatást indítványoztunk. Ezen levéltárak t. i. most is közösek, mert a közös kül­ügyi, hadügyi és pénzügyi ministeriumok keze­lése alatt állanak. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Sajnos!) Hogy helyesen-e vagy nem, ennek meg­ítélése nem tartozik én reám, de tényleg igy van a dolog. Minthogy pedig ezen levéltárak költségei a közös költségekben előfordulnak és nevezetesen az egyik költségei a külügyministerium költség­vetésében: azt hiszem, a delegatiónak nemcsak joga, hanem kötelessége is volt, hogy ezen kér­déssel foglalkozzék. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most mit proponáltunk mi? A magyar tudósok — meglehet, hogy az én igen t. barátomnak, aki igen illetékesezen kérdésekben,nincs panasza — mondom a magyar tudósok panaszkodtak, hogy Pontiustól Pilátusig küldöztetnek, ha nekik a bécsi levéltárakban kutatniok kell s ennek egyik oka az, hogy az egyik levéltár a külügyi ministerium alatt, a másik a közös hadügyministerium, a harmadik a közös pénzügy ministerium kezelése alatt áll. Mi tehát semmi mást nem proponáltunk, mint, ismét­lem, azt, hogy azon okmányok, melyek nem képe­zik Magyarország tulajdonát, melyek irányában közvetlenül igényünk nincs és melyek most szét­forgácsolva három levéltárban vannak, egy helyi­ségben egy r esittessenek és adassanak egy szakértő vezetése alá. (Helyeslés a jobboldalon.) Az „egységes" tehát nem Ausztriára vonat­kozik, hanem arra, hogy a három szétdarabolt levéltár helyébe tétessék egy egységes levéltár s abban helyeztessenek el azon okmányok, melyek a monarchia közös tulajdonát képezik és nem egyik vagy másik állam tulajdonát. Minthogy azonban ez, miként az én igen t. barátom nálamnál sokkal jobban tudja, igen nagy nehézségekkel jár, a mennyiben itt sok rész­letkérdés van, a melyeket el kell dönteni és melyek azután csakugyan nem tartoznak a dele­gatio fóruma elé: a határozatnak egyik további pontja azt mondja, hogy hivassék össze egy bizott­ság de senkire nincsen egy szóval is ráparan­csolva a részvét — és ezen bizottságban legyen képviselve a magyar kormány, az osztrák kormány és azon három közös ministerium, melyek vezetése alatt állnak ezen most szétdarabolt levéltárak; és kívülük épen a paritás alapján hivassék meg az osztrák és a magyar akadémia néhány képviselője s hivassék meg az osztrák és magyar történelmi társulat egy pár képviselője és ezek állapítsák meg a keresztülvitel részleteit. A t. képviselő ur jól tudja, hogy egy ilyen részletkérdés, a melyre nézve a delegatio nem tudott tisztába jönni, az, hogy melyik évnél kezdőd­jék azon határ, melyen innen a kutató elől az okmányokat el kell vagy el lehessen zárni ? Elő­ször az volt a nézet, hogy 1792-ig szabad legyen kutatni, azontúl nem. Magában a delegatióban hallottunk azután fölszólalásokat, hogy ez feles-

Next

/
Thumbnails
Contents