Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-31
4g Sí. országos ölés deeiember 5. 188-1. olyan, hogy évről évre növekedik. Idéztem a képviselő ur által mondottakat, hogy ismét azt mondhassam, ez elejétől végig mind valótlan. Mert hol vannak lekötve jószágaink yngy bármely értékünk ? Fennállott igenis szerződésünk egy bizonyos - művelet keresztülvitelére, de eddig is és ezentúl is teljes szabadsága, teljesen szabad keze van az államnak hitelműveletek eszközlésére. És méltóztassék megengedni, a művelet, mely ezen consortium által keresztülvitetett, Magyarországra és államhitelére nézve nem volt káros. Méltóztassék azt majd megítélni azon jelentésből, melyet majd lesz szerencsém e hitelmüvelet keresztülviteléről a törvény értelmében a t. háznak benyújtani. De ép oly kevéssé áll az, hogy az államhitel évről évre magasabb százalékra kénytelen kölcsönt venni s ez homlokegyenest ellenkezik a valósággal. Öt esztendővel ezelőtt 7°/o-ot fizetett az állam az effectiv érték után, ma 5 x A°/ 0-ot és azon alul fizet. Nem áll tehát az, hogy, hitelünk rosszabb, sőt ellenkezőleg javul és nem csekély mértékben javul. Több képviselő és különösen Gaal Jenő képviselő ur e vita folyamán felemlítette azt, hogy a kormány nincs tekintettel az országban létező gazdasági válságra és a kormány egész működése alatt nem fordít elég gondot az ország közgazdasági fejlődésére. Volt már szerencsém említeni, hogy a kormány a most létező gabonaválságra és rossz árakra igen is figyelemmel volt és figyelemmel van, mert különben teljesen jogosítva látná magát, hogy a bevételeket magasabb összegekben irányozza elő. De méltóztassanak megengedni, az a vád, hogy a kormány és különösen ez a kormány a közgazdasági érdekeket nem tartja figyelemmel, teljesen alaptalan és nem igazságos. Méltóztassanak nézni a vasúti hálózatot, mely Magyarországban létesíttetett. 1868 óta az országban 464 milliót költött az állam vasutakra és az utóbbi időkben ezen kormány alatt ezen összegnek nem csekély része költetett el. Három esztendő alatt, 1882-ben, 1883-ban és 1884-ben évenkint 26 milliónyi beruházások tétettek. Oly kormányról, mely ennyit fordít beruházásokra az ország fejlesztésére, azt mondani, hegy nincs figyelemmel a közgazdaság iránt, nem lehet, {ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Es mi volt következménye a kormány ezen politikájának? az, hogy most már oly vasúti hálózatunk van, mely által az ország bármely termelő vidékéről egészen a kivitel szélső pontjáig, akár Fiume, akár az Arlberg- pálya, akár Bécs, akár Oderberg felé mindenütt egységes és olcsó tarifa mellett szállíthatja terményeit. Ez t. ház, a kormány politikája. De t. ház! Nemcsak az államvasutakra és a vasutak államosítására nézve történtek intézkedések. Méltóztassanak megnézni a vicinális vasutak tekintetében követett kormány politikát. A törvény szerint ezen vasutak leginkább az érdekelt vidékek önerejéből létesítendők. De talán egy-kettő kivételével ezen vasutak mindannyian a kormány hozzájárulásával építtettek és ezen hozzájárulás alkalmával a kormány azon határig ment, a meddig csak mehetett. Csakugyan bőven járult hozzá, mert akár a posta költsége hozzájárulása czímén, akár az államjószágok hozzájárulása czímén minden esetben nagy mértékben elősegítette ezen műveletet. (Helyeslés jobbfelől.) Felhozzák a gabona-árak mostani alacsonyságát és a gabonaválságot. Kétségkívül ez nagybaj, különösen pénzügyi szempontból. De vájjon csak Magyarországon állt be ezen válság ? Franczia- és Németországban szintén alacsonyak a gabona-árak és a pangás épugy megvan. Bekövetkezett volna az akkor is, ha nem követtük volna azon közgazdasági politikát, melyet követtünk. Csakhogy ez esetben még károsabbak lettek volna a következmények, mert ha a gabona-árak alacsonyak és ha szállítási eszközök nem lettek volna, a termelő még kevesebb értéket kapott volna, tehát a politika, melyet a kormány követett, helyes volt. Azt hiszik, hogy a tarifa szabályozásával kellett volna segíteni a bajon. Méltóztassanak megengedni, mikor oly nagy a fluctuatio, hogy 10 forintról 8 frtra száll le a gabona ára, ezen két forintnyi különbséget tisztán tarifák által kiegyenlíteni nem lehet. Nem volna ez lehetséges akkor sem, ha Aradtól Euttkáig, vagy az ország más pontjától Fiúméig vagy Bruckig ingyen szállítanók a gabonát. A mit tenni lehetett vasutak építése és tariffák szabályozása által, az bő mértékben megtörtént. E krisis elhárítására csak egy eszköz létezik. Megengedem, hogy erre G-aal képviselő ur ismét azt fogja mondani, hogy a kormány nem tesz semmit, hanem csak tanácsokat ad. Tesz is és ha kérdeztetik, tanácsokat is ad. Specialiter Magyarország viszonyait illetőleg e krisis elhárítására szerintem nincs más orvosszer, mint a gazdaságokat nem tisztán magtermelésre, hanem lehetőleg állattenyésztésre is fektetni. Az igavonó marhának, a húsnak, a lónak ára még van. És t. ház, e téren is nemcsak tanácscsal szolgál az állam. Méltóztassanak megnézni a földmívelési ministerium költségvetését, nagy összegeket tartalmaz az e czélra évek óta és ha ezt megnézik, nem fogják azt mondhatni, hogy a kormány semmit sem tett. (Helyeslés jobbfelől.) Igen könnyen el szoktuk feledni, hogy néhány évvel ezelőtt milyen volt a helyzet. Nemcsak a vasutak terén tett az állam igen sokat. Méltózi tassanak visszaemlékezni azon viz-kalamitásokra, I melyekl875—1879-ben az országot érték s hogy j ezek megszüntetésére minő sok intézkedést tett a z
