Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-31

31. országos ülés deezember 5. 1884. 47 évi hiányokból, ezeket pedig csak nem lehet a jelen év mérlegére számítani. Szintúgy áll a dolog a képviselő ur második ellenvetésével, mely a kamatozó pénztári jegyek beváltására vonatkozott. Hogy áll ezen kérdés, voltam bátor múltkori felszólalásomkor megmondani. De még ha állana is azon számítás, melyet a t. képviselő ur tesz, az 1882-ik év kezeléséből eredő összegeket a 85 ik év mérlegére számítani, nem lehet. De azt mondja, hogy fognak még más póthitelek is előfordulni, milyenek például a vasúti fahidaknak állandó vashidakkal leendő felcseréllése s egyebek. Mindaz, mi a vasutak javítására szükséges, kifejezést nyert a költségvetésben és nemcsak kifejezést nyert a költségvetésben, hanem ki van mondva a közlekedési ministerium előterjesztésében az is, hogy mely összegek fognak e czélra a jövő évben is fordíttatni. Ebből tehát sem most, sem a legközelebbi években több költség az államra hárulni nem fog. De milyen igazságos Ugron Gábor t. képviselő ur midőn az 1885. évi deficitet említi, hozzászámít minden lehető kiadást, a mit csak hozzászámítani lehet; midőn pedig az 1875. évi deficitről szól, 'oly összeget mond, a mely tényleg nem áll. Azt mondja ugyanis, hogy az 1875. évi deficit 25 millió frt volt. Engedelmet kérek, ez nem áll, mert az 1875. évi deficit 40 millió néhány százezer forintot tett ki, a rendes kiadásokban pedig 34 — 36 millió frtot. Ha ezen utóbbit összehasonlítjuk a mostan létező hiánynyal, azt látjuk, hogy a kormány eljárása pénzügyi tekintetben nem volt meddő és eredmény nélküli. Azt mondja Ugron Gábor t. képviselő ur, hogy a kormány hogyan járt el az adók kivetésében. Szerinte ugyanis a kormány elrendelte, hogy ezen vagy ama adónemeknek ennyi százalékkal kell szaporodnia, igy kell tehát az adót kivetni. A végrehajtó közegek pedig nem irtóznak attól sem, hogy ezen czél elérésére a jegyzőkönyvek hamisittassanak. T. ház, mindkét állításra nézve, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azok nem valók. És mindaddig fogom ezen álláspontot elfoglalni, mig a t. képviselő ur az ellenkezőt adatokkal is be nem fogja bizonyítani. Vájjon kérdem, hogy az egyenes adók legnagyobb részét és a földadót ki veti ki? Az adókivető bizottságok és az adófelszólamlási bizottságok. Azon kormányról pedig, a melynek kezdeményezése folytán létesült törvény által az, hogy az említett bizottságok határozatai ne a pónzügyministeriumhoz fel címeztessenek, hanem egy tőle független bírósághoz, mondom azon ministeriumnak azt szemére hányni, hogy illetéktelen befolyást gyakorol az adók kivetésénél, nem lehet. Ugron Gábor t. képviselő ur szólott a dohányjövedékről és a dohányjövedelemről s azt mondta, | hogy milyen rosszak azok a szivarok, a melyeket a mostani kormány gyárt. Hogy jó-e, vagy rossz, az mindenesetre izlés dolga, de van egy körülmény, a mely mindenesetre figyelmet érdemel, az t. i., hogy a szivarok a gyártás azon kifejlettsége folytán, a mely most tapasztalható, jobbak-e vagy rosszabbak, mint azelőtt voltak? És erre nézve bátran merek hivatkozni bármely dohányzóra és bizonyosan 10 közül 9 igazat fog nekem adni, hogy a ma gyártott szivarok jobbak, mint az előbbiek voltak. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur mondta azt is, hogy a szivarok akként vannak készítve, hogy rontsák az ellenzéki szónokok nyelvét. Ha ez a ezél fennállana, akkor megvallom, a dohányjövedéknek ez a czélja épen nem sikerült, mert ugy látom, és hogy a t. képviselő ur nyelvében az eddig szívott szivarok igen kevés kárt tettek. (Élénk derültség. Felkiáltások: Hiszen nem is szivarozik!) Áttérve Babesiu Vincze képviselő ur tegnapi felszólalására, ő egy összehasonlítást tett és azt mondta, hogy mi haszna van a magyar államnak mostani szervezetéből és jelenlegi kiadásaiból és hivatkozva az 1859-iki időszakra, azt mondotta, hogy az összes monarchia akkori költségvetése annyi volt, mit Magyarország mai költségvetése. \ Engedelmet kérek, ezen összehasonlításban igen sok tévedés van s az összehasonlítást igy megtenni nem h lehet, először, mert elfelejti a képviselő ur, hogy a költségvetés, a melyről szól, ép ugy mint az 1868-iki első költségvetésünk nettó költségvetés volt és nettó költségvetést bruttó költségvetéssel összehasonlítani csakugyan nem lehet. De elfelejti a képviselő ur azt, hogy e költségvetésben nem foglaltatnak sem a magyar, sem az osztrák földtehermentesítési adósságok, melyek az egyes országokat terhelik és igy ezeket is tekintetbe kellene venni az összehasonlítás szempontjából. De ezenkívül még számos más kiadás is van, mely az illető országos költségvetésben külön szerepeit és végre teljesen figyelmen kivül ne hagyja a t. képviselő ur azt, hogy akkor ezen együttesen megállapított költségvetésből mennyi az, a mi Magyarország culturalis czéljaira és beruházási ezélokra fordíttatott. Megengedem, hogy a képviselő urnak ideálja az a korszak, midőn Magyarország alárendelt provincia volt. Én azonban épen nem tekintem azt mint ideált és nem tartom az akkori helyzetet előnyösebbnek a jelenleginél. (Élénk Jieltjeslés a jobboldalon.) Azt mondja Babesiu képviselő ur, hogy meddig akarjuk ezt a helyzetet fentartani? hogy csakis hitellel lehet azt fentartani, a hitelt RothscMldtól kapjuk és szerencsétlenségünkre le vagyunk kötve | ennek a consortiumnnk és az általa adott hitel