Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-31
Sí. országos ülés deczember 5. 1884 4í A rendelet kimegy hasonlókép a pénzügyministeriumtól, hogy ennyivel és ennyivel többet kell behozni; az adófelügyelők megkapják a rendeletet, és megkapván a rendeletet, a személyes kereseti és jövedelmi adó kivetésénél mondhatom a legutálatosabb és legmegvétendőbb eljárások és fortélyok felhasználásával hozzák be azon percent többletet a mely tőlük kívántatik. De miként? Ugy hogy gyakran meghamisítják a tárgyalási jegyzőkönyvet és a ki meg nem talál jelenni az adókivető bizottság előtt, annak nyakában marad az adó, bármit csinál is, hiábavaló minden felszólalás, minden panasz, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) a ministernek saját hatóságai Ítélnek az újabb ideig s Ítélnek most is ezen ügyekben, minthogy a pénzügyi közigazgatási bíróságok hatásköre a zárszámadásban még kifejezést nem nyert. És ítélnek ezen ügyekben irgalom és kegyelem nélkül, hogy a megkívánt percent-többletet az egyenes adóknál is behajtsák. (Ugy van! a szélső balold don.) Hát a jogilletékek és bélyegeknél való természetes fejlesztés milyen ? A kémkedésnek leggyalázatosabb rendszere uralkodik ma Magyarországon, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nemcsak a kémkedés, de a bélyegek elsikkasztása és a leletezésben a leglelkiismeretlenebb eljárás. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hasztalan látja meg az illetékkiszabási hivatal, a pénzügyigazgatóság, hogy a bélyeg leletezése hibásan történt, egyetlen egy hibás leletezést sem igazítanak helyre a kivető hatóságok, hanem megvárják, hogy az illető fél folyamodjék. Már kérem, a szegény ember 1 frt 50 krért, 2 írtért nem folyamodik, bármily igaztalanul rótta is rá a leletezést az iktató, mert a folyamodásnak ügyvéd általi elkészítése sokkal többe kerül ezen összegnél, (ügy van! a szélső baloldalon.) Tudok megyét t. ház, hogy a megyei iktató rémuralom alatt tartja, az egész megye tiszti karát, épen a bélyegek megleletezésénél. A megye szükségesnek látta, hogy lépéseket tegyen ; a törvényhatóság a jogtalanul, helytelenül és bitormódra leletező iktatót felfüggesztette állásától és fegyelmi eljárással sújtotta. És mit tett a ministerium ? A vétkes iktatót sietett visszahelyezni hivatalába és felmenteni a fegyelmi eljárástól. (Nyugtalanság a szélső baloldalon. Felkiáltások: Gyalázat!) Ilyenek t. ház, ä mi természetes adófejlesztéseink ! (Zajos derültség a szélső balon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a dohányjövedéknél már csak üzleti nyereség az, a mivel mi többet vettünk be; üzleti nyereség volna, ha nem volna monopólium, de mivel az állam az árakat feltétlenül és önkényesen verseny kizárásával szabályozza, ez nem lehet tisztán üzleti nyereség, ebben mindig bizonyos hányada a kényszeradózásnak is benne van. (Élénk helyeslés balfelöl.) Tovább megyek t. képviselőház. Tudjuk, hogy a dohánynak sxdya az új mérték behozatalakor leEÍPYH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. szállíttatott, de ára meghagyatott. A legolcsóbb másfél krajczáros szivarnak az ára felemeltetett, és tudja-e a t. képviselő ur azt, hogy Magyarország szivargyárában a pénzügyminister ur patronatusa mellett oly szivarok gyártatnak, melyeket valóban legjobban jellemzek, ha azt mondom, hogy olyanok azok, mintha a pénzügyminister ur külön az ellenzéki szónokok nyelve számára gyártatná. (Élénk derültség.) Magyarország dohányregie-jének nem kis károsítására van az, hogy Ausztriából sokkal jobb szivarok nagyobb menynyiségben hozatnak ide be. E tekintetben a pénzügyminister s előadó urnak is nagy tere nyilik nemcsak a csempészetnek ellenőrzése tekintetében, de azon tekintetben is, hogy rossz dohány helyett jó dohány és jó szivarok szerezzenek jövedelem-szaporulatot. (Helyeslés a sgélső balon.) Nem akarok foglalkozni a t. előadó urnak állításával, a ki azt mondotta, hogy miért szólalunk fel a közösügyek kiadásai ellen, mert Ausztria és Magyarországnak a közös hadseregben levő katonák sokkal kevesebbe kerülnek, mint Olasz- és Francziaországban. A világkereskedésben, sőt még a tengerészet ügyében résztvevő előadó ur ugy látszik elfeledi, hogy Francziaországban a gabona és a hús, mely a katonának táplálékát képezi, épen ugy Olaszországban és Angliában is sokkal drágább, mint nálunk. Hiszen épen azért vitetnek ki innen az élelmi czikkek és ha tehát a katonaság kevesebbe kerül, azért van, mert a katonaság élelmezési költségei is sokkal csekélyebbek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mig elismerem, hogy a katonaság élelmezésében nem jutottunk oda, a hova el kellett volna jutnunk, mert a katona, a ki naponként csak egyszer eszik, nem emészti fel sem Magyarországnak, sem Ausztriának költségvetését ; de emésztik azon költségek, a melyek vele összeköttetésben állanak. Mert a ki a katonának egyszer ad enni, a ki oly laktanyát épít neki, a melyben a szobák üveges gangokkal vannak elzárva, ez a pazarlásnak egy rosszul alkalmazott nemét üzi, mint a minő a másik a takarékosságnak egy rosszul alkalmazott neme. S ha igaza volna a t. előadó urnak, akkor Törökországot kellene mintául elfogadnunk, mert annak katonái csakugyan rongyosak, ott ugyanis nem Skene-féle rongyokkal, hanem valóságos rongyokkal vannak ruházva; egy maroknyi rizszsel élnek és zsoldjaikat sem kapják meg. Ez azonban nem bizonyít semmit, a mint nem bizonyít az sem, hogy a szeszgyártásból nagyobb jövedelmet fogunk bevenni. Lehet hogy a szeszgyártásból nagyobb jövedelmet fogunk bevenni, de hogy állunk most? A szeszgyártóknak, miután a terményadó behozatott, a hosszú idejű erjesztés rendszerére kellett átmenni. Ennek folytán pedig több edényre és épületre van szükségük. De mivel nem volt idő és tőke, hogy ezen kiegészítést és beruházásokat megtegyék, a szeszgyártás